A nyaralás általában a családok privilégiuma. Ilyenkor legalább egy hétre érdemes elindulni, hogy pihenni tudjunk, és kiszakadjunk a hétköznapokból. Nyaralhatunk persze barátokkal is. Vagy kirándulhatunk, ha nem tudunk hosszabb időre elindulni. Akár a Balatonra is. Mert egy évben legalább egyszer jó megmártózni a Balatonban. Így tettünk mi is. Két barátnő és négy gyerek. Keszthelyen jártunk. Hogy mit kaptunk? Többet, mint amennyire számítottunk.
Több pár napos nyaralás és egynapos kirándulások – így nézett ki az idei nyarunk a családdal. Az országhatárt egyszer léptük át. Amikor az Őrségben jártunk, ahol az utcán végigsétálva már Szlovéniában találtuk magunkat (ITT). Kempingeztünk (ITT), és jártunk a Dunakanyarban is. A Balatonhoz pedig többször leugrottunk a gyerekekkel. Szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtehettük.
Szabadidőnk persze maradt ezen kívül is. Mármint nekem és három nyári szünetet töltő gyermekünknek. A férjemnek volt munkája bőven. A környéken már mindent láttunk. Így tervezhetünk hosszabb utat, ahonnan még aznap vissza is tudunk indulni. A hétszemélyes autónkban elférünk bőven. Így kereshettünk magunk mellé útitársakat.
Két barátnő bakancslistája
Akikkel szívesen töltjük az időnket. Az ember ilyenkor olyan személyeket választ, akiket kedvel. Nem kellett sokat gondolkodnunk. Ági és Zalán – hát persze! Ha már jártunk együtt Tatán, ahol nagyon jól éreztük magunkat a tó körül sétálva (ITT), s mivel nyár van, ezért tó körüli helyszínben gondolkodtunk.
S ha már itt tartunk, korábban megbeszéltük, hogy az összes magyarországi kastélyt felfedezzük együtt. A gyerekekkel, vagy kettesben. Két barátnő miért ne utazhatna együtt? Eddig a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt pipálhattuk ki a képzeletbeli kastély-listán. (ITT)
Amikor tavaly ősszel ott jártunk, elképzeltük, hogy a kastély a miénk, s mi akkor kastélynézőbe járunk ott. Szemrevételezzük a terepet. Valójában pedig kávéztunk, kicsit eltereltük a gondolatainkat, és magunkba szívtuk a hangulatot. Aztán hazaindultunk, újra anyukák lettünk. Ez a mi közös játékunk. A barátnőmé és az enyém. Mondjuk úgy, hogy a bakancslistánk része.
Két barátnő együtt elzarándokol az összes itthoni kastélyhoz. De most nyár van. Kellenek az élmények, de nem csak nekünk. A gyerekeinket sem hagyhattuk otthon. Ha már ilyen jól bevált a tó és a kastély is, kerestünk egy olyan helyszínt, ahol van mindkettő: tó és kastély. Tehát irány Keszthely! Két barátnő és négy gyerek indult el újra kastélynézőbe.
Amikor két barátnő és négy gyerek elindul
Keszthely szerencsére nincsen messze. Budaörsről indultunk. Szinte végig autópályán lehet haladni a déli part mentén. Aztán egy rövidke távon, a Balaton sarkát megkerülve a főúton haladva már ott is vagyunk Keszthelyen. Így terveztük.
Balatonberény közelében álló kocsisorba ütköztünk. A mi sávunk nem mozdult. A szemből érkező forgalom néha meglódult. Az Útinform félpályás útlezárást és akadozó forgalmat ígért. Ez több volt annál. Álltunk. Vagyis ültünk az autóban. Másfél órát. Haladás nélkül.
Akivel történt már hasonló úgy, hogy gyerekek ültek mellett az autóban, akik közül a legidősebb is csak tizenegy éves, az el tudja képzelni, mit élhettünk át. Várakozás közben több téma előjött. Honnan is datálódik a mi barátságunk? Ha mi barátok vagyunk, a gyerekeink is feltétlenül azok lesznek? Efféle dolgokról beszélgettünk. És persze próbáltuk elterelni a gyereksereg figyelmét.
És megoldani az olyan problémákat, hogy szomjas vagyok, pisilnem kell, mikor érünk oda? Úgy, hogy mi sem tudtuk, mikor és hogyan keveredünk ki a dugóból. Két barátnő és négy gyerek egy autóban. A nehézségek ellenére egészen gyorsan repült az idő. De így van ez, ha barátok között van az ember. Semmi nem szegte kedvünket a kastélynéző és a végén tóban lubickoló túrától.
Újra kastélynézőben – Keszthelyen
Két órás csúszással értünk a kastélyhoz. Egyáltalán nem elcsigázottan pattantunk ki az autóból. Hiszen kastélynézőbe jöttünk! Még nyár van, szeretnénk kiélvezni. A látogató a Festetics-kastély kertjébe belépve először az impozáns szökőkutat pillantja meg. Melyik gyereket ne nyűgözné le magasba lövellő vízsugár? Ezzel a belépővel megnyertük őket. Vajon mit rejteget még az épület?
Ha kastélynézőben járunk, mindig utána nézünk a történetének. Így élőben megtapasztaljuk mindazt, amiről olvashatunk. Jobban rögzül az információ. Kész szerencse, hogy most velünk voltak a gyerekek! Egy kastélylátogatás maga az élő történelem.
Keszthelyről például tudni lehet, hogy a 18. században több földesúr birtokában volt. A horvátországi származású Festeticsek közül Festetics Kristóf 1739-ben szerezte meg a Pethő család keszthelyi javait. A kastélyépítésnek 1745-ben kezdett neki. Kristóf szépunokája, II. Tasziló korában nyerte el a kastély végleges formáját a 20. század elején.
Akkoriban minden bizonnyal a kilátás is pazarabb lehetett a kastély ablakaiból. Bizony ma furcsa, idegen látvány, hogy a főkapu felől nem a Balatont látjuk, hanem jellegtelen épületeket szocreál stílusban. Hiába, valaha ezek is tetszhettek valakinek. De egy kastély nem bújhat el a kockaházak között. Egy kastély mindig is impozáns marad. Történjen bármi.
Az élő történelem testközelből
A kastély történetéről nem csak az internetről vagy könyvekből tájékozódhatunk. Sokkal érdekesebb, amit az ott dolgozóktól megtudunk. Mivel a gyerekeink négy és tizenegy év közöttiek, úgy éreztük, hogy elegendő a kastély megnézése mellett csak egy plusz kiállítást választani. Mi most a Pálmaház és Madárparkot választottuk. Mert ez is szabadtéri, és kellően érdekesnek tűnt egy gyerek szemével is. Hogy végül mitől lett az, azt mindjárt elárulom.
Kastélynézőben olyan szerencsénk volt, hogy a kiállítás kijelölt útvonalának egy részén az egyik teremőr mellé szegődhettünk. Ő készségesen mesélt, mi kíváncsian hallgattuk. A kápolna melletti festmény hirtelen megrémisztette a gyerekeinket. Azonnal hajmeresztő történeteket találtak ki, hogy ki lehet a piros ruhás, zord tekintetű bácsi.
A teremőr azonnal mesélni kezdett. A festmény Vaszary Kolos esztergomi érseket ábrázolja Vaszary János keze által. S azért olyan morcos, mert utólag valaki átfestette az arcát. A következő teremben II. Tasziló felesége, Mary Victoria Hamilton skót hercegnő hozományát is láthatjuk. A sarokban álló, lakkozott szekrényke nem néz ki százhúsz évesnek. Semmi sérülés nincsen rajta, masszív darab.
Pedig vonaton utaztatták Skóciából Keszthelyre. S hogy éreztessem, mennyire magával ragadta a hely hangulata a négyéves lányomat: a teremőr székére mutatva azt kérdezte: ez a királynő széke? Ki tudna neki nemet mondani? Egy kastélyban minden a királynőé. Négyévesen pedig szinte minden kislány királynő szeretne lenni.
Fenséges ebéd és szieszta – csak képzeletben?
Mindig is vonzottak minket, a két barátnőt az impozáns gyertyatartók. Most volt alkalmunk megkérdezni, hogy ezeket a bronz tárgyakat tényleg olyan könnyű egy kézzel mozgatni, ahogyan azt a korabeli tematikájú filmekben teszik? A válasz persze nem. Megmozdítani is nehéz őket.
A kastély könyvtára ugyan ma is működő könyvtár, kutatási célra sokan használják. A kiállított könyvek között olyan érdekességeket is láthatunk, mint a Festetics gyerekek tankönyveit. Köztük görög szótárat, vagy egy Homérosz Odüsszeiáját. És a család német nyelvű mesekönyveit.
A kastély udvara gyerek és felnőtt szemmel is bámulatos. Egész nap el tudnánk bóklászni a fák, szökőkutak, és virágok között. Itt megpihentünk, csodáltuk a látogatókat kocsikáztató fiákereket, s egy pillanatra újra elméláztunk azon, hogy ez a mi kastélyunk, s most éppen a sziesztánkat töltjük a fenséges ebéd után.
Mesés történet Totoról
Még hátravolt a Pálmaház a Madárparkkal. Valóban jó választásnak bizonyult. Láttunk érdekes kaktuszokat, hatalmas levelű pálmákat. Az udvaron több sorban mocsári hibiszkuszt ültettek. Nem lehet betelni a látványukkal.
A Madárparkból pedig éppen akkor sétált elő valaki, aki azonnal elvarázsolt a gyerekeinket. Ő nem más, mint Toto. A pár hónapos növendék hattyú, akinek a története mesébe illő. Totot ugyanis még tojás korában egy vitorlázó hölgy találta Keszthely közelében a Balatonban.
Magához vette, s nem is gondolta, hogy belül növekszik valaki. De gyanús lett neki a tojás. Átvilágította, s látta a mozgó madarat. Napokig melengette. Nappal testközelben hordta, éjjel a párna alatt tartotta és lámpával melegítette. Néhány nap múlva kopogást hallott. Segített előbújni a kishattyúnak. Akit végül a Madárpark gondjaira bízott. Azóta Toto kiváltságos helyzetben van. Rendszeresen legelhet a kerítésen túl, a kastély árnyékában. Mesés történet.
Szerencsések vagyunk, hogy mindezt átélhettük. Közösen. Két barátnő és négy gyerek. A balatoni fürdőzés sem maradt ki. Igaz az útlezárás miatt éppen hogy csak megmártózhattunk a hűs Balatonban. Ennyire azonban szükségünk volt. Együtt voltunk most is. A két barátnő – újra kastélynézőben. Folytatjuk? Folytatjuk.
Fotók: A szerzőé
