Az augusztus végi látogatásunkkal kastélytúránk tizedik állomásához érkeztünk. Megfordultunk már a Somssich-kastélyban, a Bory-várban, a bécsi Belvedere-ben, a Hofburgban és Schönbrunnban, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban, a bajnai Ördöglovas otthonában, Keszthelyen a Festetics-kastélyban és Fertődön az Eszterházában. Most pedig átgurultunk a határon, az osztrák Kismartonba – az Esterházy család egyik legkisebb, mégis különös bájjal megőrzött rezidenciájába.
A kismartoni Esterházy-kastély épülete kisebb, mint a fertődi testvére – ez az első, ami feltűnik. A környezet is egészen más világot idéz: mintha dél-Európában járnánk, közel a tengerhez. Kismarton amúgy is a Leita-hegység déli lábánál fekszik, egy teraszon. Továbbá a nyárvégi meleg, a zöld pázsit, a szomszédos hotel teraszán kitárt napernyők, a kastély előtt öblös cserépedényekben mosolygó leanderek mind a mediterrán életérzést hozzák közel. Az egykori melléképület, most borszalonként üzemel, teraszán napfürdőt vesznek a vendégek – minden élénk, barátságos és napfényes. Meg merem kockáztatni, ősszel, de még télen a hóban is érezheti ezt az ember, a napsárga kastélyra tekintve.
A kastélyban a német mellett, magyar felirat fogadja a látogatót, ami augusztus 20-án különös jelentést kapott. A magyarság érzése ott, az osztrák határ túloldalán, valahogy még ünnepélyesebb.
A jegypénztárnál az ajándékbolton át vezet az út a kiállítás felé. A vitrinekben ígéretes szakácskönyvek, nemes borok és apró ajándéktárgyak sorakoznak. A „Papa” feliratú szalvétacsomaggal gazdagodik a gyűjteményem.
Az első kiállítási szakasz, a Sala Terrana, mintha a zene térbeli leképezése lenne. A falakat élénk minták, pasztellszínek, zenei motívumok díszítik. Minden annyira élénk és melengető, mintha csak egy kislány szobájában járnánk, ahol minden cukorkából készült. Különösen a színes tapéta a több száz éves falon.
A tárlat középpontjában a kastély zeneszerzője Joseph Haydn áll: kották, festmények, órák, kottatartók és különleges hangszerek mesélnek a korszakról. A legérdekesebb talán az 1810 körül készült szalonorgona és a világon egyetlen fennmaradt aeolodikon – vagy más néven aeoline –, amely szekrényszerű testében zongoraszerű hangot rejt. Az eszközből mindössze hat készült a világon; a kismartoni példány Karl Schmidt munkája 1826-ból – lucfenyő, tölgy, diófa, körtefa, juharfa, mahagóni rétegelt lemez, sárgaréz és textil felhasználásával.
A kiállítás egyszerre idézi a múltat, részese a jelennek és mutat előre a jövőbe. A Sala Terrana közepén egy kétszáz éves konflis uralja a teret, míg máshol interaktív eszközről tájékozódhatunk. Az egyik beugró közepén, a látogatóval szemben, karnyújtásnyira húzza a svájci Carmina vonósnégyese egy kivetítőn, mintha csak ott lennének velünk.
A Sala Terrana után egy időszaki kiállítást nézünk végig, ami a Haydn Terem mellett kezdődik, ahol megpihenünk egy kis időre. A terem légköre fogva tart bennünket, pedig csak felvételről szól a zene. Viszont, ha lehunyjuk a szemünket olyan, mintha ott lennénk az 1700-as évek végén, és élőben játszana nekünk a zenekar.
Innen kezdődik a tündérmesének induló történet, Esterházy Melinda életútja. Megismerjük Ottrubay Melindát az Operaház prímabalerináját. Műveltségét, alázatosságát, táncszeretetét és életigenlését. Nem látjuk véletlennek, hogy a margitszigeti teniszpályán felfigyelt rá V. Esterházy Pál herceg. Ám a 19 évvel fiatalabb ifjú hercegné élete nem csillogó meseként folytatódik.
A kiállítás öt felvonásban mutatja be a polgári származású hercegné viszontagságos életét, ruhákon, pompás ékszereken, megkopott bútorokon, fotókon, festményeken és filmeken keresztül. A kiállítási tárgyak között szerepel a teniszütő is, amivel akkor játszott Melinda, amikor a herceg felfigyelt rá.
Esterházy Melindáról szóló kiállítást követően a kastély többi részét járjuk be, ahol újra találkozhatunk a Fertődön megismertekkel, csak valamivel visszafogottabb megjelenéssel.
Kevesebb pompát, csillogást látunk, a hálószobák, termek berendezései visszafogottabbak. A korhű divatnak megfelelő kínaizált tárgyak, tapéták, képek itt is megtalálhatóak. Végig járhatjuk a „Hercegnői lakosztályokat”, beléphetünk Sisi fogadására kialakított Vörös szalonba, ahol kevésbé ismert festményeket láthatunk Wittelsbach Erzsébet magyar királynéről és I. Ferenc József császárról.
Szebbnél szebb kilincsekkel, selyemtapétákkal, csempékkel, parkettával és még korabeli toilattel is találkozhatunk.
A fényűzés része a kiváló gasztronómia, amiben az Esterházyak sem maradtak el. A labirintusi borpincében sorakoznak a vastagon por lepett, pókhálóval benőtt boros és italos palackok. Ember nagyságú hordók foglalják a teret, köztük van Burgenland legnagyobb és legrégebbi boroshordója is. Közelről tekinthetünk meg egy félbevágott boroshordó belsejét is, és itt láthatjuk a vidék legrégebbi szőlőprését is. Egy gyönyörű hercegi címerrel díszített kulacsot is láthatunk a 19. századból, na meg egy kitömött vadkan robusztus példányát.
A zeneszerző nevével az alagsorban is találkozhatunk, ahol megtudjuk Joseph Haydn annyira szerette a bort, hogy fizetése egy részét is névre szóló palackokban kapta.
Az alagsori kastélykonyhában jókora előkészítő asztal, hófehér konyhaszekrények, korabeli edények őrzik a fogadások, fényűző ebédek, ünnepi vacsorák, bálok emlékét. A fehér szín visszaköszön az Asztalhoz! Vendégségben a hercegi étkezőben című időszakos kiállításon, a kastély Fehér-termében. Itt már a fertődi pompához hasonló luxust láthattuk. A teríték lenyűgöző: fehér alapon finom rózsaszín, arany és zöld mintás Sèvres-porcelánkészlet, ragyogó kristálypoharak, csillogóra polírozott ezüst evőeszközök és hófehér damaszt.
A kastélylátogatások elhagyhatatlan része a számunkra, hogy sétáljunk a kertben, ha van rá mód igyunk egy kávét a kastély teraszán, vagy piknikezzünk. A kismartoni kastély kertjében kiválasztottunk egy tóparti padot magunknak, ahol jóízűen falatoztunk. Készítettünk néhány fotót a környezetről, és a szelfi táblánál magunkról is.
A sétát a birtokon túl kiterjesztettük a környező utcákra is, meglestük a helyi gasztronómia fesztivál kínálatát, élveztük az osztrák Esterházy-kastély mediterrán miliőjét.
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
Olvasd el az Adatkezelési tájékoztató-t.