Fogorvoshoz járni nem tartozik a kedvenc elfoglaltságok közé. Kellemetlen és drága. Persze a dentofóbia, vagyis a félelem a fogorvostól ennél többről is szólhat. Ugyanakkor leküzdhető. Mutatjuk hogyan. Nekünk bejött.

A testünk minden egyes pontja fontos, hiszen együttesen alkotnak egy egészet. A száj, a fogak, az íny minősége sem kivétel ez alól. A rossz szájhigiénia hatással lehet az étkezésünkre, az emésztésünkre, a hangulatunkra, az alvásunkra még az önbecsülésünkre is. Senki nem szívesen nyitogatja a száját, ha sérült vagy netalántán hiányzik egy foga. De ami a megjelenésünktől még fontosabb: ha nem egészségesek a fogaink, akkor a szervezetben más betegségek kockázata is megnő. Ez alól senki sem kivétel. Nem kérdés, a fogorvoshoz járni kell. Dentofóbia ide vagy oda.

Reggel, este minimum

Aki rendszeresen jár fogorvoshoz, megtanulja, hogy rossz fogak nincsenek, legfeljebb kevésbé jó minőségű nyál összetétel, de sokkal inkább elbliccelt fogmosásról, nem rendszeres és nem alapos szájhigiéniáról, és notórius fogorvos kerülésről beszélhetünk, ha nem épek a fogaink.

Persze vannak külső tényezők, például olyan egészségügyi helyzetek, amik tőlünk kívülálló okból is gondot okozhatnak, ilyenek a szánkban megtelepedő baktériumok és vírusok, nőknél a terhesség ideje, a szülés és szoptatás időszaka, rákbetegnél a kemoterápia, de szájüregi betegséget okozhatnak a hormonális változások is, önmagában még a klimax lefolyása is gyulladásokat válthat ki, amik nehezítik a szájhigiéniát.

Ám mindezek a nehezítő körülmények mellett mégis gondoskodnunk kell a fogaink egészségéről, mégpedig úgy, hogy naponta minimum kétszer kezünkbe vesszük a fogkefét és alaposan fogat mosunk vele. Majd használunk fogköztisztító kefét, fogselymet, szájvizet, és szedjük a megfelelő vitaminokat – amire a fogainknak szüksége van. Hogy pontosan mire és hogyan, erre is választ adhat a fogorvos mellett, a fogorvosi asszisztens, szájhigiénés szakember, már ha elmegyünk a rendelőbe. Évente kétszer mindenképpen.

Dentofóbia: jelek és tünetek

A félelem tipikus jele, hogy tartunk a fogorvostól, amikor hirtelen fellépő tünetek esetén (fogínygyulladás, zavaró fogkő, fogfájás) túlzásba kezdjük vinni a fogmosást, arra gondolva, hogy talán visszafordítható a baj, még megúszhatjuk a vizsgálatot, a beavatkozást. Avagy többször bejelentkezünk a fogászati vizsgálatra, ám mindig valamilyen ürügyet találunk arra, hogy azt lemondhassuk. És le is mondjuk.

A félelmünknek a fogorvosi rendelőben is vannak jelei. Nem működünk együtt a fogorvos asszisztenssel, a fogorvossal: húzzuk az időt, túl sokat beszélünk, ficergünk-mocorgunk, nem nyitjuk eléggé ki a szánkat, elhúzzuk a fejünket, gyakran megállítjuk a szakembert és indokolatlanul sokat öblítünk. Vagyis nem vagyunk valami kellemes páciensek.

Számtalan mindentől félhetünk, lehet egy korábbi rossz emlékünk gyerekkorunkból, de akár már a felnőtt életünkből is. Tarthatunk a fogorvosi műszerek, eszközök látványától, hangjától, a különféle kellemetlen szagoktól, a fájdalomcsillapító injekciótól, de még annak beadása előtt, az ínyre kenhető érzéstelenítő zsibbasztó hatásától is. Bármitől félhetünk, aggódhatunk, vagy egyenesen szoronghatunk is.

Módszerek, hogy ne féljek a fogorvostól

  1. Ne érkezzünk éhgyomorra az orvoshoz, ugyanakkor kerüljük a vizsgálat előtti órákban a magas cukor-vagy koffeintartalmú ételek és italok (sütemények, desszertek, fekete tea, kávé, energiaitalok) fogyasztását, mert azok fokozhatják a szorongást, az aggodalmat. A fogászati kezelés akaratlanul is együtt jár a szervezet fokozott adrenalin termelésével. Az adrenalin termeléstől leeshet a vércukorszint, ami könnyebben rosszulléthez és ájuláshoz vezethet. Együnk zöldséget, gyümölcsöt és fehérjét. És persze étkezés után negyed órával mossunk fogat, mielőtt még az orvoshoz indulunk.
  2. Időben induljunk el, semmiképpen se essünk be ziláltan a rendelőbe. Ha tudjuk, hogy félünk, akkor hagyjunk egy kis felkészülési időt magunknak, mielőtt belépünk a fogorvoshoz. Üljünk le egy padra, vagy maradjunk az autóban, hallgassunk meg egy kellemes dalt, lélegezzünk mélyen, meditáljunk, vagy kérjünk égi megerősítést, imádkozzunk az orvosért, a beavatkozás sikeréért, mielőtt a fogorvoshoz érkeznénk. Zenét vagy meditációs anyagot fülhallgatóval a rendelőben is hallgathatunk, de sok rendelőben gondoskodnak a megnyugtató háttérzenéről. Vagy szól a figyelmet elterelő rádió.
  3. Ha lehetséges kezdjük a napot a fogorvosnál, hogy hamar letudjuk a kezelést. Vagy a munka idő után ez legyen az első programunk. De semmiképpen ne két fontos program közé zsúfoljuk be. Figyeljünk arra is, hogy a fogorvos utánra ne tervezzünk komolyabb programot, hogy ne okozzon stresszt az se bennünk, hogy még mi vár ránk aznap. Ne kelljen idegeskedni az időn is: mennyi ideig tart a vizsgálat, a beavatkozás, és utána mennyi időnk marad a megnyugvásra, újratöltődésre. Előfordulhat az is, hogy egy ideig nem ehetünk a beavatkozás után, vagy kellemetlen beszélni.
  4. A fogorvosi rendelőben, lehet hogy valamennyit várakoznunk kell -ez jó jel, mert majd velünk is gondoskodóak lesznek- addig míg várunk lélegezzünk mélyeket. És alkalmazzuk a mindfulness hármas technikát:

    Üljünk le vagy álljunk meg, nézzünk előre egy valamire fókuszáljunk. Ne csukjuk be a szemünket. Vegyünk három mély lélegzetet, majd lassan kezdjünk körülnézni és keressünk három dolgot, tárgyat, színt, formát, alakot ami felkelti az érdeklődésünket. Figyeljük meg mind a hármat külön-külön jó alaposan, jegyezzük meg mit látunk, és közben lassan és mélyen szívjuk be, majd fújjuk ki ugyanolyan lassan a levegőt. Most füleljünk és keressünk három hangot a környezetünkből. A szabad levegőn az emberek, járművek, állatok, tárgyak hangját. Egyenként állapítsuk meg a hangerejüket, azt, hogy milyen érzéseket keltenek bennünk. Például egy nyikorgó kertkapu, egy ugató kutya, egy elgurult labda hangját. Ezután pedig saját magunk következünk. Válasszuk ki három testrészünket és egyenként mozgassuk meg jó alaposan. Például a kézfejünket mozgassuk meg, körözzünk vele, vagy oldalra billenthetjük a fejünket, megmozgathatjuk a lábujjainkat, vagy megfeszíthetjük és ellazíthatjuk a lábfejünket. Közben figyeljünk a lélegzetünkre. Ha tényleg a „feladatra koncentrálunk” akkor észrevétlenül, szép lassan megnyugszunk.
  5. Mondjuk el a fogorvosnak, hogy félünk. Nyugodtan. Nem ciki. A fogorvosok tisztában vannak ezzel az érzéssel. Éppen ezért is alkalmazzák a biztonsági jel használatát. Ez a legtöbb esetben az, hogy felemeljük a bal kezünket, ha meg szeretnénk állni. Lehet hogy nem látja az orvos, de érzékeli, a mozgásunkat, vagy ha úgy egyeztünk meg, akkor megérinthetjük az orvos karját. tegyük nyugodtan így, ha szeretnénk megállni egy pillanatra, megpihenni a beavatkozás alatt, erőt meríteni, vagy ha túlságosan fáj a beavatkozás. Ha így lenne, akkor biztassuk magunkat ez csak átmeneti állapot, az orvos azért dolgozik, hogy nekünk segítsen, bennünket gyógyítson.
  6. Beszéljük át a kezelési tervet lépésről-lépésre minden alkalommal. Bátran kérdezzünk vissza, ha valamit nem értünk, vagy valamitől tartunk. Az orvos elmagyarázhatja, és apró bevezető mozdulatokkal bemutathatja, mit hogyan tesz majd egy-egy eszközzel. Ha előre tudjuk mi történik velünk, akkor kevésbé érhetnek kellemetlen meglepetések. A dentofóbia leküzdése ellen ez sokat segíthet.
  7. Ha nincsen túl nagy baj a szánkban, akkor a fogorvosi vizsgálatok, kezelések inkább kellemetlenek, mintsem fájnak. Ha mégis fájdalommal járnak, vagy nagyon félünk a fájdalomtól, akkor kérjünk fájdalomcsillapítót – jobban mondva ne utasítsuk vissza a felajánlást. Ha félünk az injekciótól is, akkor kérjünk a beadása előtt érzéstelenítő kenőcsöt, az csak kellemes zsibbadást okoz.
  8. Nagy beavatkozások előtt bizonyos rendelőkben kérhetünk „nevető gázt” azaz dinitrogén-oxidot és/vagy hipnózist.
  9. Olyan szakembert válasszunk, aki szimpatikus. Ha nem érezzük magunkat biztonságban, vagy úgy érezzük nem vagyunk összhangban az orvossal, a szakemberrel, akkor váltsunk.

    Fotó: Getty Images/Canva