Sokan megnézték A Bridgerton család című sorozat első évadát, hónapokig ott volt az online filmtár tíz legjobbja között. Egyértelmű a sikertörténet. A készítők romantikus és szerelmi történetet ígértek, megkaptuk. A női nézők nagy örömére. De mi a helyzet a férfiakkal? Számukra is tartogatnak valamit Bridgertonék? Mint minden történetnek, ennek is lehet több olvasata. Együtt néztem a férjemmel A Bridgerton család-ot. Ő mást látott a képernyőn.

A Bridgerton család sokunk otthonába beköltözött egy időre, és még nincsen vége! A róluk szóló történet hetekig – vagyis inkább hónapokig – vezette a Netflix sikerlistáját, s inkább a női nézők kedvence volt. Bridgertonék azok, akik a 19. század eleji londoni előkelőség berkeiben kívánnak boldogulni, a maguk módján. S akik életéről előbb regénysorozat készült, majd a tavalyi év végén startolt a filmsorozat az első évaddal.

A történet szerzője Julia Quinn nem hagyta kétségek között az olvasóit, amikor megírta a család sztoriját: minden családtag saját részt kapott, így nyolc könyv adja ki a teljes történetet. Egészen pontosan a család mindegyik gyermekéről szól egy-egy kötet. Még inkább pontosítva: az ő szerelmi életükről. Ugyanis A Bridgerton család egy romantikus, szerelmes sztori – vagyis elsőre annak tűnik.

Férfiszemmel: Hogy jönnek ide a férfiak?

A könyvek közül eddig egy részt filmesítettek meg A herceg és én címűt. És amit erről a bizonyos első évadról tudnunk kell, az az, hogy nyakig gázol a szerelemben és a szenvedélyben. De tényleg? Látszólag igen. Sokan emiatt kedvelik. Titkok, izgalom, amolyan visszafogott, de ugyanakkor szenvedélyes erotika, igazi érzelmek, amelyeket először rejtegetni kell. Ugyanakkor cselszövés, intrika.

Amúgy semmi eget rengető újdonság. Vagyis valami mégis: egy csepp fűszer, talán a szereplők közötti kémia és a történetvezetés az, ami miatt olyan népszerű lett az a 19. századi előkelőségek között játszódó sorozat. Akik bár szép ruhákba bújnak, mégis esendők. Igaziak. Ízig-vérig női sorozatnak tűnik tehát a Bridgerton. A sorozatról egyébként már ITT és ITT írtunk bővebben.

A témája miatt női sorozatnak tekinthető, de akkor mégis hogy jönnek ide a férfiak? Úgy, hogy az első évadot – teljesen véletlenül – a férjemmel együtt néztük végig. Teljesen véletlenül, vagyis még Karácsonykor böngésztünk a kínálatban, és megakadt a szemünk a csupa-szín nyitóképen. Aztán már nem volt megállás.

Látni akartuk, hova fut ki a történet. És határozottan élveztük mindketten. Túl a romantikán és az olvadozós szerelmi viszonyokon A Bridgerton család férfiak számára is élvezhető lehet. Sőt, kifejezetten könnyed kikapcsolódás számukra is. Milyen férfiszemmel A Bridgerton család?

Romantika, ide veled! Vagy mégsem?

Itt álljunk meg egy pillanatra! Senki ne gondolja, hogy csak a nőket érdekli a romantika. Minden bizonnyal a férfiakat is. Még ha nem is beszélnek róla. Nem olvasnak romantikus regényeket, és nem néznek – önszántukból – romantikus filmeket, a mindennapjaikban azért jelen lehet. Sorozatnézés tekintetében nálunk egyébként nem történt semmilyen kényszerítés. Mármint a részemről. A férjemet is érdekelték a látottak.

S mint általa számomra később kiderült, ez a romantikus történet mégsem olyan romantikus. Vagyis az csak a látszat! Pedig a képernyőhöz való odatapadást – mármint ha csak szigorúan a látványra koncentrálunk – érteni vélem a nők részéről. Természetesen sejtem, hogy miért, vagyis kiért olyan népszerű elsősorban a női nézők között a Bridgerton.

Az első évad szerelmespárjának férfi tagja, Simon Basset herceg (Regé-Jean Page) női szemmel igazán megnyerő. Más szóval: sármos. Ennyi most éppen elég róla. Ez persze a férfiakat nem biztos, hogy vonzza. De akkor mi lehet számukra érdekes A Bridgerton családban?

A férjem szerint nem is annyira romantikus a történet, látott már ennél csöpögősebb filmet. Inkább egy tipikus történelmi köntösbe pakolt jelenkor kritikát láthatunk, amelyben mindenki másnak akar látszani, mint ami. A férjem szerint tiszta Instagram. A Bridgerton-ok Daphne (Phoebe Dynevor) személyével akartak előrébb jutni a társadalmi ranglétrán.

Tálcán kínálták fel egy jobb élet reményében. A társadalmi kényszer úgy is megjelenik, hogy az évad végére Daphne-nak férjhez kell mennie. Férfiszemmel a férjem szerint az előbb említetteken jókat lehet nevetni, főleg, hogy kosztümös filmről beszélünk. Több száz éve nem változott semmi. Vicces, másrészt fájó emberi gyengeség.

 

Ez bizony társadalomkritika

A szereplők többsége korábbi meggyőződéseik, sérelmeik miatt teszik tönkre az életüket. Jellemző rájuk az emberi büszkeség, hiúság, sértettség, bosszú – ez sajnos mind divat a mai világban is. A filmben erre utal Simon viszonya az apjához. A szereplők közül többen mutatják, hogy mennyi pénzük van, amikor nincs is. A szerencsejáték a sorozatban is, és most is divat magasabb társadalmi körökben.

Daphne csinos és ártatlan, de nem a testére hegyezték ki a szépségét, hanem az arcára, a lelkére és a tekintetére. Ő viszont nem tipikusan Insta-világból származó karakter. Férfiszemmel jó volt látni, hogy van élet a szilikonon is túl. Még a férfi nézők számára is lejön, hogy Simon jó pasi, de inkább a határozott fellépése teszi azzá, nem a kinézete. Egyébként teljesen átlagos, bárki lehetne. A férjem szerint, persze.

Az egyszerű emberekkel is tud kapcsolatot kialakítani. Elismeri a munkát, a teljesítményt, ő is tett azért, hogy ott legyen, ahol. Kitart a társadalmilag nála alacsonyabb szinten lévő bokszoló barátja mellett, és láthatóan jól is érzi magát vele. Olyasvalaki, akivel szívesen elmennék sörözni – fogalmazott a férjem. A trónörökös – aki szintén pályázott Daphne kezére – már inkább az a hősszerelmes fazon, aki a férfi főszereplő lehetett volna, ha igazán romantikus film a cél.

A szabónő kifejezetten üdítő karakter. Ebben a képmutató világban ő jelentette a hitelességet a történetben, akiről tényleg elhisszük, hogy bevándorlóként menő szabóságot vezet. Nem ő az elit, azért dolgozik, hogy előállítsa számukra a kirakatot, amelyben megjelenhetnek a közönség előtt.

 

Férfiszemmel más a fókusz

Lady Whistledown pletykalapja tiszta Facebook. Görbe tükröt tart elénk, mert úgy fogalmaz a cikkeiben, hogy viszály legyen, beszélni lehessen valamiről. Manapság pedig ugyebár poszt lehessen belőle. Ez a következmények nélküli véleményformálás olyan, akár ma a Facebookon egymásnak eső kommentelők.

Férfiszemmel tehát inkább groteszk és tanulságos A Bridgerton család, amelyen sokszor lehet nevetni. De cseppet sem romantikus. A történet is kiszámítható. Amiért mégis jó: végig lehet nézni a párunkkal egy filmet, ami mindkét félnek tetszik – valamiért. Férfiként így valószínűleg nem a romantikus történeti vonal érdekes és hangsúlyos, de társadalomkritikának kiváló.

A férjem például csak azért nézte végig, mert a korunk társadalmi, egyéni problémáit, forrásait egy más technológiai közeget felmutató korban lehetett látni. Tiszta 21. század Internet és Covid nélkül.

Fotó: Netflix