A Bridgerton család másfél évvel ezelőtti nyitányának sikere után nem volt kérdés, mi nézők ki voltunk éhezve a folytatásra. A Bridgerton testvérek sorsa hogyan alakul a továbbikban? A többi szereplővel mi történik? Végleg lelepleződik Lady Whistledown? Ki, kivel, hogyan miért, milyen körülmények között bújik ágyba? Merthogy az első évadban ezt szoktuk meg. Most azonban máshogy volt. Házasságok hiúsultak meg, barátságok szakadtak meg. Azt világosan megmutatta A Bridgerton család második évada, hogy a szenvedély, a vágy, az intimitás ugyanolyan fontos egy párkapcsolatban, mint a szex. A 19. században is így volt, és most, a 21. században is így van.

A Bridgerton család első évada nem véletlenül lett olyan népszerű világszerte. Ugyan a Julia Quinn által megírt regényfolyam alapján készített sorozatról tudjuk, hogy nem feltétlenül követi a könyvben leírtakat, a 21. század elvárásainak megfelelő sorozat készült belőle.

A folytatás, vagyis A vikomt, aki engem szeretett új alapokra helyezte a szerelmet. Míg az első évadban még csak ismerkedtünk azzal a kissé kiszínezett 19. század eleji világgal, ahol látványosan nagy szerepet kap a szexualitás, megismertük a szereplőket, azt a környezetet, amiben élnek.

Az első évadban minden színpadias, látványos, teátrális volt. Inkább a külsőségekre helyezte a fókuszt. Mint egyébként egy párkapcsolat indulásánál, a kiválasztásban, és még az ismerkedési fázisban mi magunk is gyakran tesszük.

Szex a 19. században

A második évadban jóval több konfliktust látunk, amely alapja azért valóságosabb annál, hogy a bálra váratlanul betoppanó, kifejezetten tetszetős kinézetű jó pasi (herceg) meghódítja e testileg és érzelmileg az ártatlan lányt.

Persze ez a történet is jól működött, mert volt mit (és kit) nézni, drukkolhattunk a szerelemnek, várhattuk, és végig is nézhettük a beteljesülést. Még férfiszemmel is érdekesnek ígérkezett A Bridgerton család első évada, amelyről ITT írtunk. De valami mégis hiányzott belőle.

Na, ez nem a szex volt. Abból akkor jócskán kaptunk. Mert ugye ne gondolja azt senki, hogy egy hercegi párnak az nem jár, hiába a 19. század, mi mégis csak a 21. századból néztük a kosztümös valóságot.

Szex, szerelem, szenvedély, intimitás

A második évad más abban az elsőhöz képest, hogy nem a szexre helyezi a fókuszt. Azt mondja, hogy a szenvedély és a vágy megéléséhez szükségesek a mélyebb érzelmek, az intimitás és az érzékiség. Hogy egy hullámhosszon legyünk a másikkal. Hogy tényleg beleremegjünk, ha a közelünkben van, vagy éppen csak elmegy mellettünk. Aztán persze jöjjön a szex is, de mindezek nélkül üres lepedőakrobatika lesz, amelyből hiányoznak az igazi érzelmek. Az pedig kinek jó?

A második idény ezt vonulatot sokkal jobban képviseli. Még ha látványban ez az évad el is marad az elsőtől. A bálok nem olyan fényűzőek, mint korábban, inkább amolyan művelődési házas összejövetelhez hasonlítanak.

A királynő sem megközelíthetetlen, sőt, jelen van a botladozó arisztokraták vigasságain. Hintóval látogat meg egy kamaszt, csak hogy információt szerezzen a pletykákat terjesztő, az első évadban felbukkanó, de a másodikban sem nyilvánosan leleplezett Lady Whistledown személyéről.

A második évad erőssége tehát nem a szex, hanem a szenvedély, a vágy, a múltbéli fájdalmak és az ebből való építkezés. Miközben nem céltalan bájcsevejt hallgatunk. Komolyabb párbeszédek hangzanak el az érzelmekről. Legalábbis: az első évadhoz képest komolyabbak. Mondhatni ezzel még jobban kapcsolódik a történet a 21. századhoz.

Mert a szerelem, az emberi kapcsolatok, az érzések megélése, feltárása a másik fél előtt most sem egyszerű. A rossz döntéseink következményével, a múltban elszenvedett csalódásinkkal most is nehéz szembesülni. Sokszor nehéz megélni, átélni a szerelmet, mert az fájhat is.

Házasság vagy boldogság? Vagy mindkettő?

Ez történik a vikomttal, vagyis a Bridegerton család fejével, a nyolc testvér közül a legidősebbel, Anthony Bridgerton-nal is.

Mi lehet fontosabb a szerelemnél? Úgy tűnik, a vikomtnak ez egyáltalán nem fontos. Sőt, úgy kíván házasodni, mintha üzletet kötne. És ennek megvan az oka. Vívódása komoly fájdalmat takar, és ebbe nézőként mi is beleláthatunk. Így valamelyest érthető, Anthony miért hárítja annyira a szerelmet.

Meg akarja kímélni magát, és jövendő társát is a fájdalomtól, a szenvedéstől, ami úgy véli bekövetkezhet bármikor. Mert ő kamaszként a saját bőrén tapasztalta, amikor édesapjuk váratlan halála után ő lett igencsak fiatalon a család feje. Apánk halála után nem voltál jelen – mondja édesanyjának az apjukról folytatott beszélgetés során.

A házasság tehet számára nem lehet más, mint kötelesség. Az ő felesége gyakorlatilag átveszi az anyja helyét a családban, ezért sem mindegy, kit választ. A választás miatt még a boldogságot is képes lenne eldobni. Ez pedig komoly belső konfliktus. De az ő döntése.

Testvére, Daphne viszont így reagál bátyjának ebben a kérdésben: Dönthetsz úgy, hogy boldog leszel. Hogy mindenáron követed a szíved vágyát, és nem taszítasz félre minden érzést, ami felszínre tör.

A vikomt, aki szeretett

Mert hiszen érzi Anthony a szerelmet. A sorozat új részei ennek fokozatait mutatják be. Szépen lassan tárulnak fel az érzelmek a végső beteljesülésig. Lady Bridgerton nem hiába mondja a fiának, a vikomtnak: Valóban hihetetlen találni valakit. Ilyen valakit, akit szeretsz. Minden, ami megtörténik a vikomt és a leendő vikomtesz között, úgy jó, ahogyan van.

Még ha olykor fájdalmas és kilátástalan is, egyáltalán nem szirupos, sőt, inkább nagyon is emberi. Nem az méri a szerelmet és a szenvedélyt, ha minél gyorsabban gázolunk bele az érzelmekbe. A szereplők így élik meg. Nem tökéletesen. De ők is emberek.

Hiába hordanak a hétköznapokon is báli ruhát, és hiába játszódik a történet a 19. században. A szerelem bárkivel, bármikor megtörténhet.

Fotó: Netflix