Kontinensünk nyugatibb oldalán könnyebben találhatunk már hozzáértőt arra, hogy a mindennapos ügyes-bajos dolgaink közül megoldja számunkra a legégetőbbet, a legtöbb időt igénylőt vagy éppen a legmacerássabbat. A szolgáltatásnak egyelőre magyar neve sincs, de hazánkban is már elérhető. Vagy mindig is elérhető volt, csak nem éltünk vele.
A fodrászomnak például van takarítója, aki eteti a házi kiskedvencet és locsolja is a virágokat a nyaralás ideje alatt. Vagy éppen a szobafestő-mázoló és tapétázó édesapám, amikor még dolgozott, akkor lakberendezési tanácsot is adott, bútorokat is felújított, kisebb ház körüli javításokat is elvégzett, miközben széppé varázsolta az ingatlant.
Amikor pedig a szomszéd néni lesérült, akkor a fia fogadott mellé egy online mindenest, aki megrendelte az édesanyjának a kész ebédet, a további étkezésekhez az alapanyagokat, a higiéniához és a háztartásba szükséges dolgokat. Még a néni szórakoztatásáról is gondoskodott, amikor leválogatta a streaming-néznivalót a néni ízlése alapján.
A taxisoknak előbb vagy utóbb lehetnek törzsutasai, akkor is, ha a taxitársaságok szabályzatai ellenzik a magánfuvarozást. Könnyű amúgy az appokon kijátszani a rendszert, hiszen direkt bökhetünk arra a sofőrre, aki nekünk visszatérően szimpatikus. Endre mindenesetre már jó ideje nem taxisként keresi a kenyérrevalót, mégis megmaradt egy-két törzsutasa, a családtagjain felül. Van olyan törzsutas, akinek heti rendszerességgel besegít a vásárlásban, az ügyek intézésében, az ingatlan karbantartásában és akár a kertészkedésben is. Mást pedig az üzleti megbeszélésekre fuvaroz a saját autóján. Mindenki úgy fizet, ahogy tud, a barterkereskedelem mondhatni a virágkorát éli.
Zoli is korábban taxizott, most futárként dolgozik, nem is akárhogyan: az ismerőseinek lóti-futizik olyan dolgokért el, amikért a megbízóinak nincs idejük, kedvük vagy energiájuk elmenni. Zoli beszerzi az új házba a fűnyírót, a nagypapának a derékmelegítőt, sorban áll a postán, garanciális időben cserélteti a sérült csaptelepet, miegymás.
Tóth Szabina takarítással kezdte az Egyesült Királyságban. Aztán az ügyfelei egyre több, egyre összetettebb feladatot bíztak rá. Ma már nem egyszerűen takarít: olyan hétköznapi ügyeket és szervezési feladatokat vesz át, amelyek mentálisan terhelik a megbízóit
Az Árnyalatok Tér és Magazinban részletesebben is megírtam Szabina történetét: hogyan lett a takarításból fokozatosan egy olyan szolgáltatás, amelynek még magyar neve sincs. [Kapd vissza a hétvégéidet. Légy jelen a saját életedben!]
LinkedIn-oldalán olvasható a bemutatkozás: „Magánéleti mentális tehermentesítés. Ami eddig nálad volt, nem marad nálad.” Ez a jelige szerintem több mint jó. Mert tényleg, kinek ne lenne valamilyen olyan dolga, amire nincsen ideje, lehetősége vagy mentális kapacitása? Szerintem nincs.
Én pont a mai nap folyamán lepődtem meg azon, hogy lemaradtam a fiam gimnáziumi szülői értekezletéről. Böőuzűááálcsődés kora óta ez volt a harmadik alkalom, hogy nem jelentem meg. Az első lemaradásomnál dolgoztam. A másodiknál küzdöttem az övsömörrel, a harmadik alkalommal pedig szimplán benéztem az időpontot. Nem is rémlik a meghívóról szóló e-mail.
Szintén iskolai ügy: most, hogy ötödik napja valami vírussal küzd a gyerek, és nem jár iskolába, elfelejtettem lemondani az iskolai ebédet. Szerintem ez többe kerül nekem, mintha megbíztam volna valakit, hogy az iskolai dolgokat kövesse helyettem. Hogy ez ciki lenne? Mi a cikibb, hogy lemaradtam a szülői értekezletről, miközben amúgy vártam az e-mailt az időpontról, vagy az, hogy fizetnék egy megbízható személynek azért, hogy kezelje az iskolai emlékeztetőket helyettem?
A boldogsághoz nemcsak a feltöltő, örömet szerző események, hanem a megélésükhöz szükséges belső tér is kell. Ha a mindennapi rohanás és a stressz felemészti a kapacitásainkat, a legszebb pillanatok mellett is elmegyünk anélkül, hogy valóban megérintenének.
Szerintem ahhoz, hogy az életnek újra meglegyen ez az izgalma és a beteljesülése, három kulcsfontosságú belső erőforrást kell tudatosan visszaszereznünk. Először is az időt. Hiszen az élmények befogadásához idő kell. Ha egyik feladatból rohanunk a másikba, az idegrendszerünk „túlélő” üzemmódba kapcsol, ami kiszűri a finom, örömteli ingereket. A második a lehetőség, vagyis az, hogy tudatosan észrevegyük a mindennapokban rejlő rendkívülit (például egy jó beszélgetést, egy ropogós pogácsa melegét vagy az elcsípett naplementét). A harmadik pedig az idegrendszerünk. Ha a stresszszinted folyamatosan az egekben van, az idegrendszerünk nem engedi meg az „izgalomban maradást” vagy a „beteljesülést”, mert a veszélyek elhárításával van elfoglalva. A pihenés és a biztonságérzet az alapja annak, hogy újra tudjunk lelkesedni.
– A legtöbb ügyfelem nem azért nem intézi el a dolgait, mert nincs rá fizikailag ideje, hanem mert elfáradt, nincs hozzá kedve, energiája vagy türelme. Amikor már az is soknak tűnik, hogy eldöntsük, mikor menjünk el a fogorvoshoz, az nem időhiány, hanem mentális kapacitáshiány – mondja Tóth Szabina. Szerinte pontosan ez az, amit a legtöbben nem ismernek fel magukon: nem a napi 24 óra kevés, hanem az agyunk kapacitásának azon része fogy el, ami a döntéseket hozná.
Szabinához legtöbbször olyan feladatokkal fordulnak az ügyfelek, amelyek önmagukban nem kívánnának sok energiát, összeadva viszont napokat, heteket emésztenének fel.
Bevásárlás, panzió keresése a macskának, ebéd kiszállíttatása a munkahelyre, a házassági évforduló megszervezése, szolgáltatók felkeresése, a megfelelő laptoptáska beszerzése, nyaralás megtervezése, masszőr vagy fogorvos keresése – ma már ezek jó része online is intézhető, és tapasztalata szerint az ügyfelek ezt egyértelműen preferálják.
Szabina valójában olyan hétköznapi vagy váratlan feladatokat vesz át, amelyek önmagukban talán nem tűnnek jelentősnek, együtt azonban rengeteg időt és mentális energiát emésztenek fel. A célja, hogy megbízói ne az ügyintézéssel és a szervezéssel töltsék a szabadidejüket, hanem valóban jelen lehessenek a saját életükben.
Fotó: Kaboompics
www.arnyalatok.hu | Ajánljuk figyelmedbe
Van gondolatod, tapasztalatod a témában? Írd meg a véleményed vagy történeted a Facebook-oldalunkon – kíváncsiak vagyunk, te hogyan látod!
Ha úgy érzed, másnak is adhat ez a cikk valamit, oszd meg bátran – egy jó gondolat néha messzebb gyűrűzik, mint hinnénk.
Támogass bennünket, hívj meg egy kávéra.
