Szerző: Kalla Tímea

Egyre feszültebben nézte, ahogy anyja a nyári konyha árnyas teraszán csiszolja azt az ócska padot. Ja, bocs, lócát. Még anyja dédszüleié volt, aki most arra készül, hogy fehérre festve, és…

Úgy érezte, kiégett. A héten többször éjszakázott, de nappal is hívogatták, így nem tudta magát kipihenni. Lehet, hogy ilyen lelkiállapotban be se kéne ugrania az apjához, fordult meg a fejében,…

A híre hamarabb bekopogtatott az irodába, mint maga a kolléganő. Jogász végzettségű nő, aki eddig sokat utazott. Volt már középvezető is, csak aztán történt valami, és most próbál itt elhelyezkedni.…

„A Valentin napot és a nőnapot is csak a virágosok találták ki!” „Aki szereti a másikat, annak nem kell különleges alkalom ahhoz, hogy kifejezze szeretetét!” – annyira közhelyesek ezek az…

Az úgy van, hogy én mindig elhatározom, hogy nyugodt maradok. Mert a gyerek az gyerek, a játék pedig játék, felszabadít, levezeti a feszültséget, és amúgy is: végre van egy kis…

Szökésben lévő kamaszok. Nevelőnők előtt maszturbáló srácok. A prostitúcióval kacérkodó vagy attól rettegő serdülő lányok. A nevelőotthonok felnőtt gyermekei. Tényleg ilyenek? Mit tehetünk értük? Tehetünk értük valamit? Egy egykori nevelő…

A kultúra mindannyiunknak mást és mást jelent. Egyikünket az iparművészet, másikunkat a képzőművészet vagy ezek sajátos ötvözete együtt jelenti a kultúrát. Bennünk pillanatnyilag a zene és a színház merült fel…

Mária Terézia rendeletben, fejvesztés terhe mellett tiltotta a párbajt. Mégsem tudta megakadályozni a vérre menő küzdelmeket, melyeket a becsület megvédéséért vívtak a felek, és melyeknek oka legtöbbször – de persze…

Mindig is nagyon tiszteltem Teréz anyát. Aztán nemrég olvastam róla egy különös dolgot. Miután elhagyta otthonát, hogy apácának álljon, soha többé nem látta a családját – anyját és két testvérét.…

Gyászterapeuták, blogok és cikkek tömkelege. Barátnők, megértő anyák. Könnyek, lufi-elengedés, naplóírás… egy vetélés után a nőket a vigasztalás ezer meg ezer formája várja tárt karokkal. De mi marad a barátoknak,…

Egy kockaladán tanultam meg vezetni, apukám mindig viccesen ütögette a karomat, hogy hozzászokjak a nehezített körülményekhez (bár szerencsére azóta sem ült mellettem csapkodós utas…), ráadásul százötven centi „magas” és ötven…

A kis piros vonaton nem ült senki rajtam kívül. Általában így volt ez: a szolfézs óra után, szerda este hatkor már csak én zötyögtem hazafelé. A szemközti ülés széléhez toltam…

Piros betűs ünnepeken és hetente egy (szabad) napon nem dolgozom. Hiszen Isten is megpihent a hetedik napon, én sem vagyok szívósabb nála, nem igaz? Nem mindenki gondolja így. Legalábbis anyukám…