Létezik egy olyan közösségi oldal, ami nem ismeri az előre elkészített fotókat, az utólagos javítást és a filterezést. Akkor és ott lehet egy-egy képet lőni, amikor az alkalmazás -váratlanul- bejelentkezik, és felszólít a pillanat megörökítésére. A BeReal nem hasonlítható más social media felülethez, sokkal inkább ahhoz, amit az életnek nevezünk.
A BeReal. izgalmas és újszerű módja a tartalom közzétételének. A gyönyörű naplementék, a tökéletes outfitek és nagyszabású vacsorák helyett, amelyeket évek óta félig lelkesen görgettünk végig a mobilunkon, most itt a valóság. Világszerte terjed az elfojtott vágy, a tökéletességen kívül, valami igazibb, elérhetőbb, más iránt. A BeRealel a szűretlen valóságot is megmutathatjuk, akár érdekes, akár nem. Mert nem az a cél, hogy sok követőt vagy lájkot szerezzünk, vagy hogy eladjunk, értékesítsünk valamit, hanem az, hogy őszinték maradjunk.
Közösségi oldalak
A Facebook, függetlenül attól személy szerint mennyire vesszük komolyan vagy sem, mára egy kikerülhetetlen szociális interakciós felületté lett. Az Instagram pedig inspirációja a szépérzéknek, a léleknek, elrepít bennünket gyakran oda, ahová sosem jutnánk el. A TikTok pedig egy hamisíthatatlan szórakoztató- ismeretterjesztő közeg. És van a BeReal, ami visszahúzza az embereket a földre. Vagy még inkább a realitás talaján tartja a használóit. Elsősorban a tini és fiatal felnőtt korosztályt, hiszen elsősorban ők használják. És egy hónapja engem is. A rabja lettem. Pozitív értelemben. A közvetlen környezetem pedig megszokta, hogy a BeReal naponta egyszer bármikor szólhat: jöhet a valóság!
Persze a felsorolt közösségi oldalak jelenthetnek teljesen mást is az olvasónak, mint amit én megfogalmaztam. És ez így van jól. Sokan vagyunk sokfélék. Sokfélén használhatjuk a közösségi oldalakat.
Már csak azért is, mert ezek a felületek változnak több oldalról is: tőlünk a felhasználóktól, a fenntartóktól, és a többi social media platformtól. Általában inkább vannak egyezések, hasonlóságok köztük, mintsem különbségek. Kivéve a BeRealt. Az teljesen más, mint a többi.
Mert a BeRealből pont az a funkció hiányzik, amivel utólag posztolhatunk valamilyen kép-, vagy videóanyagot. Éppen ezért nem, vagy csak minimálisain módosítható, buherálható, szépíthető, finomítható a felvétel. Nincs lehetőség a legszebb oldalunkat felszorozva mutatni, sem megmásítani a környezetünket. Nem úgy, mint a Twitteren, Snapchatan, Facebookon, Instagramon, TikTokon, Pinteresten és a többin ahol szebbé, imponálóbbá, érdekesebbé tehetjük a környezetünket és önmagunkat.
A francia fejlesztésű BeRealben naponta két percük van arra, hogy „ráncba szedjük magunkat” mielőtt az érkező figyelmeztetés után (amennyiben be is lépünk az alkalmazásba) automatikusan beindulna a két kamera. A hátsó kamera, ami először a környezetünkről készít egy felvételt, majd az elülső, ami önarcképet készít rólunk.
A szociális kapcsolattartás kialakítására is minimális a lehetőség. Lájkolni, nevetni, rácsodákozni, szeretettel mosolyogni, vagy sírva röhögni is csak a saját képmásunkkal lehet. Az aktuális arckifejezésünk helyettesíti így a kész hangulatjeleket. Így a BeReal még a lájkolás terén is a közösségi oldalak között a legvalóságosabb képet mutatja, mert így lájkversenyre sem ad lehetőséget, mivel egyáltalán nincsenek se hagyományos lájkok, se más emojik.
BeReal, ami közelebb áll a valósághoz
Bár a 13 éves kamasz fiamat hidegen hagyják a közösségi oldalak, én igyekszem lépést tartani a mai tinik és fiatal felnőttek mindennapjaival, hogy ne nagyon érhessenek meglepetések, ha a fiam megkérdezne valamiről. A BeReal is így jött a képbe, kíváncsiságból hajtva töltöttem le a mobilomra, és kezdtem el használni. Az alkalmazásról érdemes tudni, hogy teljesen angolul fut, a kiválasztható 12 nyelv között a magyar nem szerepel.
A BeReal, hasonlóan a többi social media oldalhoz, letöltést követően azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy a névjegyzékünk alapján összekössük magunkat az alkalmazást használó ismerőseinkkel. Ám nekem a két kezem sok volt a BeReal-t használó ismerőseim összeszámlálásához. Ámbár akiket felfedeztem, azoknak kimondottan örültem. Izgalmas belelátni a másik közvetlen környezetébe és mindennapjaiba filter nélkül. Ám ezt csak akkor tehettem meg, ha én magam is posztoltok képet.
De mielőtt még elkezdhettem használni az appot, az alkalmazás engedélyt kért az összes kamera használathoz, és arra, hogy beazonosíthasson engem. Ehhez máris felkért egy selfie és egy környezetfotóra. Merthogy a BeReal tényleg a valóságot mutatja. Az egyetlen hely a BeRealben, ahol úgymond szépített, előre készített fotót is használhatunk, az a profilfotónk, azt a mobilunkról külön is feltölthetjük.
Mondjuk ki, nehéz vele szépíteni, hazudni
Az általános social media platformok állandó kritikája, hogy egy jóval szebb világot mutatnak, mint amilyen valóságban élünk. Vagyis valamilyen mértékben ferdítik a valóságot. Sőt, tudjuk, gyakran erősen torzítják is azt. Így használjuk évek óta, de így is szeretjük. (vagy nem)
Mindannyian ismerjük, hogyan adjunk fotózás előtt rendet és impozáns megjelenést a környezetnek, amiben a fotó készül, és magunkat is hogyan csinosítsuk ki a felvételre. Mókás, idilli, gazdag, tágas, világos, családias vagy másként pozitív megjelenésű környezetet teremtsünk. Megkeressük a főzés, az étkezés, a kirándulás, a szórakozás, az öltözködés, a sportolás, a gyereknevelés, a barkácsolás, a kertészkedés, a lakberendezés, a munka és egyéb elfoglaltságaink során azt a pontot, ami leginkább szép, érdekes, értékes pillanatot sugall. És az elkészült felvételt is még tovább szépíthetjük a különféle kép-, és videószerkesztő eszközökkel, mielőtt posztolnánk azokat.
Tisztában vagyunk, hogy az Instagram lényege például pont ebben van, szép életképek megmutatására, mások inspirálására.
Ám hiába teszünk így, mégis megfeledkezhetünk arról az ismerősök és ismeretlenek jól sikerült fotóit és rövid videóit nézegetve, hogy mások élete, ellentétben a miénkkel sem tökéletes, hogy problémák, fájdalmak, tökéletlenségek máshol is vannak.
A BeReal lényege pedig pont mindezek ellenkezőjében található. A BeReal megmutatja, hogy bárkinél gyülekezhet az elrakni-, a mosogatni-, a vasalni való, mindenkinél lehet rendetlenség, vagy akár takarítás előtti élettel járó kosz.
Láthatjuk az appon keresztül, hogy milyen egy kialvatlan fej, egy tanórán elcsigázott tekintet, egy vonathoz siető test, egy arc alulnézetből – igen, alulról fotózni senkit sem előnyös, de ez is az élethez tartozik. Ahogyan a félig elfogyasztott étel a tányéron, a gyűrött lepedő, az ebédlő asztalon maradt félig elfogyasztott szendvics, a főzés közben halmozódó mosatlan, és a gyűlő szennyes a fürdőszobában, mert külön mosókonyhája nincs a többségnek.
Valóság a világ minden pontjáról
Láthatunk életszagú otthonokat, rideg tömegközlekedési eszközök belsejét, személytelen osztálytermeket, kevésbé barátságos utcaképeket, több féle irodát, hálószobát, fürdőszobát, különféle alagsorokat, garázsokat a legváltozatosabb pillanatokat a világ minden pontjáról. És számomra ez az, ami leginkább érdekessé teszi az egész BeReal világot. Mert nem csak a turistalátványosságokat, és a könyvekből, filmekből, Instagramról ismert valószerűtlenül szép helyeket mutatja meg, hanem más emberek valóságát, a Föld különböző pontjairól.
Láthatok borbélyszalonban hajvágást Tonawanda-ból, ébredező tinit Japánból, drukkolókat a pályaszélén Madridból, járókelőt a kihalt utcán Kijevből, Kolesz szoba hangulatot Malajziából, ebédelő családot Olaszországból vagy éppen Brazíliából, turistákat egy templomban Franciaországból, kihalt játszóteret Görögországból, utcajelenetet Németországból, és Írországból, tévénézést Szöulból, kifőzdét Manchesterből és így tovább.
De csak 24 óráig, mert a képek egy nap után eltűnnek. Nincs tökéletesre harmonizált képrács, nincsenek hastagek, sem versenytársak, mint az Instagram vagy Pinterest esetében.
Mire jutottam a BeReal használata közben? Hogy várom, hogy jelezze, fotózhatok. Olyankor át is görgetem az aktuális képfolyamot, és nem tör le a látvány, hogy nem gyönyörű képeket látok. Tudom, vannak, akiket a BeReal sürgetése, hogy bármikor érkezhet a felszólítás a fotózásra, az irritál. Engem nem, mert megtanultam: ezt is lehet jól és rosszul is használni. Ami kizárólag saját magukon áll vagy bukik.
Tudom, ha visszautasítom vagy lemaradok a napi felkínált két percemről, aznap én sem láthatok más és friss fotókat másokról, kivéve ha később belépek az alkalmazásba, mert akkor a BeReal valószínűleg úgyis újra felkínálja a fotózás lehetőségét. Ahogyan azt is tudom már, hogy minimális korrigálási lehetőségem van, miután elindítom a felvételt: ha mégis szeretnék előnyösebb képet lőni magamról főzés közben, akkor pár másodperc múlva, ahogy elkészülhetett a kép az ételről a tűzhelyen, felemelem a mobilt, hogy ne fentről nézzek a kamerába, és máris szemből készül rólam a kép. Vagy, ha nagyon nem tetszik az elkészült felvétel, esetleg belelóg valami vagy valaki akit nem szeretnék megörökíteni, akkor a fotózást még kétszer megismételhetem. De miért is tenném? A BeRealben pont az a lényeg, hogy a valódi lényemet mutassam. Hitelesen, hogy ne legyek más, mint amilyen a nagy általánosságban vagyok. Kár is lenne hazudni önmagamnak.
Fotó: Getty Images + A szerző
