Mi emberek nem véletlenül építettünk fedelet magunk fölé, és húztunk falakat magunk köré. Elsősorban azért, hogy megvédjük magunkat a természettől. Az időjárás viszontagságaitól, a természeti csapásoktól, a ránk támadó állatoktól, és azoktól is, amik kártevők, vagy csak egyszerűen haszontalannak és még visszataszítóak is a számunkra.

És ezt a kényelmet mi emberek megszoktuk, nem kívánunk róla lemondani, főleg nem önként és dalolva. Vagy igen, legfeljebb egy nyári sátorozás, kempingezés élményéig. Egyébként kéretik minden állatnak kint maradnia, kivéve persze a házi kis kedvenceket.

A szúnyog is tudom, hogy kicsi, de csíp, ezért nem kedvenc. Főleg, ha nem finoman csíp, hanem mar, és nem egy, hanem százponton egyszerre egy teljes éjsazkán át.

A hazai pókok nagy része ártalmatlan, legfeljebb sokaknak nem tetszetősök, de inkább azok is maradjanak kívül. Én vigyázok amúgy rájuk, nem ontom ki az életüket, csak az erkélyre a virágládába tessékelem ki őket. Nekem ez így tuti!

Kivéve azt a szőrösebb, húsosabb típust, amitől mindannyian megijedtünk, mert úgy nézett ki, mint egy madárpók, kicsiben. Amikor megláttam, ijedtemben kapott tőlem egy rézfedőt magára, majd némi rovarírtót spray alakban, és a biztonság kedvéért szép vízi temetést, a vécén keresztüli búcsúzással. Erre a szertartásra tavaly nyáron szoktunk rá, amikor a poloskák voltak azok az állatok, akik kérés nélkül költöztek be. Irdatlan mennyiségben és bűzben.

Volt csigánk is, ő a meggyen keresztül érkezett hozzánk, barátságosan dugta ki a fejét, majd a puha testét a tálnyi gyümölcs közül, hogy végigmásszon az ujjamon át a csuklómig, onnan a könyökhajlatomig. Addig bírtam, majd szépen kivitettük a kertbe a gyerekkel, mert már nagyon csiklandozott a kis pára, ahogy csúszott-mászott rajtam.

A legkevésbé várt vendégünk az a gyík volt, akit már csak hullaként ismerhettünk meg, és akit egy velőt rázó sikollyal köszöntöttem, amikor megláttam. Pedig akkor már kerestem, csak azt nem tudtam mit. A szag irányába haladtam. Ami a konyhában, a pohárszekrényből áradt. Már kipakoltam az összes poharat, és nem találtam semmit, ami okozhatta a bírhatatlan szagot. Mivel a bűz nem múlt, gondosan fertőtleníteni kezdtem a polcokat. Akkor láttam meg a konyhaszekrény ajtóra tapadt, szétroncsolódott gyíktetemet.  A fiatal példányt odacsuktuk a szekrény keretéhez. Csúnya halált halt szegény. 

Nálunk kérem, így (kéretlenül) laknak állatok. A lakópark második emeletén.