Irigyeljük a hollandokat a meseszép tulipánmezőikért, holott nálunk is bőven akad hullámzó virágmező: a sárgába forduló repce, a pirosan izzó pipacs, a lila mák és a levendula, a tenyérnyi napraforgófejek. Riport a mákvirágzásról, és arról a példamutató magatartásról, amit ott gazdakörben tapasztaltunk.
A mákvirágzás kapcsán a virágligetek felsorolásakor a méhlegelőnek, zöldtrágyának vagy takarmánynövénynek vetett facéliamezőket sem szabad kihagyni. Mi most Orosházára látogattunk el a Vegetáció Kft. étkezési mákültetvényére, hogy gyönyörködhessünk a lilába borult horizontban.
Valóban míg a szem ellát lilába borult az orosházi mákültetvény a hét elejére. Ottjártunkkor legalább méter, de inkább másfél méter magasra nőtt lila virágok körbeölelték a máktokokat, amiben már fehéren sorakoztak azok az apró mákszemek, amiket a legtöbben feketén ismerünk. Pedig nem is feketék. De erre később még visszatérünk.
Ottjártunkkor legalább méter, de inkább másfél méter magasra nőtt lila virágok körbeölelték a máktokokat, amiben már fehéren sorakoztak azok az apró mákszemek, amiket a legtöbben feketén ismerünk. Pedig nem is feketék. De erre később még visszatérünk.
A még nyers magocskáknak nyers ízük van. Állapítottuk meg, amit nem voltunk rest megkóstolni, ha már vendéglátóink felvágták nekünk a tokokat, hogy megnézhessük milyen is belülről a mák. Miközben elmesélték nekünk mindazt, amit érdemes tudni a növényről, a mákvirágzás körülményeiről.
Viszont mielőtt még nekilendülnék a mák bemutatásának, először vendéglátóimról kell szólnom, arról a két gazdáról, akik vetélytársak is lehetnének, mégis inkább egymás tudását tisztelő szakemberként, barátként ismerhettük meg őket, és tölthettünk el velük, egy számunkra életre szóló délutánt.
Egymást segítő gazdakör
A mezőgazdaságban az egymás közelében tevékenykedő gazdák általában jól ismerik egymás földjét. Nagyjából hasonló problémával –földrajzi adottságokkal talajjal, időjárással, klímával, kártevőkkel – állnak szemben. Lehetnének egymás vetélytársai, irigyei is, de ez egyáltalán nem jellemző Szollár Szabolcs és Tóth B. Mihály gazdákra Orosházán.
Ők sokkal inkább értő figyelemmel, szakmai kíváncsisággal, segítő szándékkal fordulnak egymás felé. Legyen szó a mákon megjelenő peronoszpóráról, az árpa megdőléséről vagy a növényvédő szer használatáról. És mi is ezt a figyelmet és kedvességet kaptuk tőlük. Ismeretlenül.
Látogatásunk oka az orosházi mákültetvényre teljesen személyesen indult. Nálunk a családban szokás, hogy a születésnapi ajándék része, valamilyen különleges, hétköznapinak nem mondható élmény. A fiam tizenkettedik születésnapjára szántam neki megmutatni, hol és hogyan terem az egyik kedvenc étele a mák. Ehhez kerestem olyan gazdát, aki máktermeléssel foglalkozik.
Az OrosCafe.hu korábban megjelent írásai között találtam egy cikket arról, mennyire szép feléjük a mákvirágzás, ők kötöttek össze bennünket (és meg is örökítették az ottjártunkat) a Vegetáció Kft. vezetőjével és egyik tulajdonosával, Szollár Szabolccsal, aki minden további nélkül előre tájékoztatott bennünket arról, mikorra várható a mákvirágzás náluk.
Május 31-ei érkezésünkre nem csak a máktábla fordult lilába, ahogyan vendéglátónk előre vetítette, hanem Tóth B. Mihály szomszédos gazdát is meghívta a fogadásunkra. Szabolcs így mutatta be nekünk: – Misi jóval többet tud a mákról, mint én.
Mákvirágzás Orosházán
– Kétféle étkezési mák van. A tavaszi és az áttelelő őszi mák. Ez itt, a nagyon szépen, egészségesen fejlődő mák őszi, szeptember végén vetették Szabolcsék – kezdi Mihály. Megtudjuk azt is, hogy a tavaszi mákot, időjárástól függően február vége, március elején jó vetni, és ott, a békési térségben a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok miatt egyébként nem igazán termesztik.
Tóth B. Mihály a Tóth & Tóth Kft. egyik tulajdonosa. Cége hosszú évekig foglalkozott étkezési magvak és fűszerek csomagolással, majd áttértek a halgazdaságra, míg a másik cégében a Tóthfarm Kft-ben növénytermesztéssel foglalkoznak.
Láthatóan Mihálynak tényleg volt ideje megismerni, megtudni mitől lesz jó vagy rossz a máktermés, hiszen harminc éven át csomagolta, termeszti is.
Megtudtuk tőle azt is, hogy a mákszemek valójában nem feketék: –A mákszemek inkább kékes színűek. Előfordulnak sötétebb színű fajták, sőt fehér is – jegyzi meg zárójelben – de a piac a minél kékebbet preferálja. Ezért a ma termesztett étkezési mákfajták kékes színűek.
Míg körbejárjuk a vendéglátónk gazdasági területét, addig a két gazda egymás munkásságáról szól. Anekdotázásukból kiderül: Mihály ifjú korában horgászni szeretet. Ma a növénytermesztés mellett egy tógazdaság van. – Halat tenyésztünk, amit nagy tételben adunk el – mondja.
Szabolcs a lovakért van oda. Elmeséli magáról, hogy korán kelő ember, főleg a szezonban, fél ötkor bizony már kiveti az ágy. Egy órával, a reggeli és hírolvasással később, pedig már határszemlén van.
Szabolcstól megtudjuk azt is, Mihályék jó máktermése hozta meg az ő kedvüket arra, hogy szintén vessenek. – Ezt a könnyű, homokosabb talajt szereti a mák, jó a talaj vízbefogadó képessége, jól elvezeti a vizet – mutatja a földben Szabolcs, hol folyt el az esővíz.
A városba érkezésünkkor még esett, de a mákmező szélén állva már verőfényesen süt ránk, és a mákra a nap. A napsütésre is legalább olyan szükség van, mint az esőre.
Kiderül: A mák nem túl vízigényes, a pangó vízben gyorsan elpusztul, amikor virágzásba borul száraz, meleg időjárásra van szüksége. Egyébként könnyen gombás fertőzést kap. Ami szintén nem titok a két gazda előtt, meg is beszélik: milyen védekezés bizonyult hasznosabbnak ekkor.
Monarchián innen és túl
Arra a kérdésünkre kik vásárolják az étkezi mákot, Mihály válaszol: – A volt Osztrák-Magyar Monarchia területén élők. Közép Európában, az osztrákok, a bajorországi németek, a csehek, a szlovákok és mi magyarok. Nyugaton nem igen, a távolabb élő németek legfeljebb még a pékáru tetejére szórva használják fel.
Nem akasztom meg Mihályt azzal a kérdéssel, vajon ők maguk szeretik-e a mákot fogyasztani? – már csak azért sem, mert összefut a nyál a számban, ahogy a monarchiáról eszembe jut a germknödel. A cukros mákkal megszórt mennyei gőzgombóc, amit Bajorországban ettem.
Később, a riport átbeszélésénél kiderül: Mihályék rendszeresen esznek mákot. A germknödel (csakis mákkal) az ausztriai síeléseik rendszeres élménye. Szabolcs viszont a mákot nem igazán szereti.
Ha mákvirágzás, akkor nem maradhat ki a beszélgetésből az étkezésen túl, a növény kábító és fájdalomcsillapító hatása sem. – Az étkezésre termelt mák nem, vagy csak nagyon alacsony koncentrációban tartalmaz morfint– magyarázza Mihály. Szabolccsal egyeztetve Mihály le is vág nekünk egy-egy máktokot, hogy az egyiket keresztben, a másikat hosszában felszelve megmutassa nekünk a belsejét. Kóstolásra is kínálja a fehér magokat, amiknek fanyar, nyers íze van.
Mihály elmondja, fehér nedv minden mákban van, viszont csak az alkaloidáért termelt mák nedve tartalmaz nagyobb mennyiségben morfint és más alkaloidákat. Az alkaloidáért termelt mák zöld tokja rejti az ópiumot: a megkapart tokból kifolyó fehér nedv az, ami megszilárdul, és barnás, gumis anyaggá változik. Ez az ópium.
A kizárólag gyártási koncesszióval rendelkező részére termelhető ipari- vagy morfinmákokat pedig ebben az időszakban őriztetni kell, vagyis mi is azért láthatjuk ezt a mákföldet, ahol most állunk, mert itt étkezési mákot termelnek. Hozzá is fűzi: – az étkezési mákokat hiába kapargatná bárki is, az abból kinyerhető ópium édeskevés alkaloidát tartalmaz.
Mihály kitér Kabay János alakjára is. A gyógyszerészre, aki feleségével, a vegyész Kelp Ilonával 1925-ben kidolgozta és szabadalmaztatta a morfinnyerés ipari módszerét. A zöld máknövényt virágzás után learatták, majd a felaprított mákfejekből préselés után vonták ki a hatóanyagot. Később sikerült a megszáradt mákszalmából, máktokból is kivonniuk az alkaloidot, ami forradalmasította a morfingyártást. Jelenleg is ez képezi a morfin ipari előállításának alapját az egész világon.
Amikor a mák zörgésre áll
A mákvirágzás rövid ideig tart. Amikor a levelek és a gubó megszárad, a gubóban zörögni kezdenek a magvak, akkor érkezik el a betakarítás ideje. Nagyjából egy hónap múlva lesz esedékes. A mák után érdemes valamilyen gabonát vetni. – Az árpa, a búza hálás a beéredett, a tápanyagtól, víztől nem kizsarolt földért. Ahogyan a mák is az lesz, amikor visszakerül a gabona után a vetésforgóba. Tavaly itt a mák helyén árpa volt – mutatja Szabolcs.
A jobb és baloldalon elterülő mákföldről Szabolcs elautózik velünk az árpa, és a búzaföldre is. Majd mutat lucernát és vetésre szánt zöldborsót, ami éppen fehérbe borulva virágzik. Az is nagyon szép. Az árpa mellett nem megy el Mihály szó nélkül:– A jó árpa megdől.
Mi ugyan nem értjük ezt a szakkifejezést, de nem is baj, a mi szemünkben lélegzetelállító az aranyló csillogásba váltó árpa, meg is állapítjuk, a búzára mondják, hogy aranyosan csillog, pedig mi azt látjuk zöldebbnek, az árpát meg sárgábbnak.
Később, szintén a riport egyeztetésénél megtudjuk: Az árpa gyakran megdőlhet, mert a nagy termést a szár nehezen tudja megtartani. Egy kis vihar, erős szél ledönti. Persze, ha ezt elkerüli, akkor nem dől meg.
Szabolcs és Mihály azzal búcsúznak el tőlünk, hogy várnak bennünket a betakarításra is. Mi örömmel állunk elébe a meghívásnak, bár azt sem tudjuk, hogyan hálálhatnánk meg az eddigi kedvességüket is. Hiszen a tizenkét éves fiam most úgy láthatta, kóstolhatta a mákot, ahogyan még sosem. Hiába lakunk a főváros agglomerációjában zöldövezetben, az a vidék, nem ez a békési vidék. Ahol, ahogy a terület neve is súgja: az emberek békések. A két szomszédos gazda, Mihály és Szabolcs egymással mindenképpen. Bár Mihály szerint ez nem csak kettejükre igaz. Még ha vannak is olykor szakmai nézetkülönbségek ott a gazdák összetartóak. Ott ahol lilába borul a táj mákvirágzás idején.
További képekért látogasson el az Instagram oldalunkra: ITT
