Ki ne ismerné a Stockholm-szindróma fogalmát, amikor a fogva tartott, vagy bántalmazott fél, egy nem hétköznapi helyzetben, kivételes vonzalmat érez a fogva tartója, bántalmazója felé? A Clark Olofsson svéd bankrabló személyéhez is fűzhető tünetegyüttest, akár meg is érthetjük, ha hagyjuk magunkat hat epizód erejéig a Netflixhez kötni magunkat. A Clark című, valós eseményeken és hazugságokon alapuló sorozatnak nem lehet ellenállni. És nem is kell, ha a téma ellenére, igazán szórakozni, kikapcsolódni szeretnénk.
Szeretjük a Netflixet. Nem csak az ellenállhatatlan Clark miatt. A sorozatokból, filmekből rengeteg ismeretet szerezhetünk, még ha csak érintőlegesen is. Indításként le kell szögezni, a Clark című, svéd, krimi-dráma sorozatból, sokkal több ismeretet nem nagyon szerezhetünk a Stockholm-szindrómáról, mint amennyit eddig is tudhattunk. Ugyanakkor mégis megérinthet bennünket a tünetegyüttes mechanikája. A szereplőkön keresztül megérthetjük a folyamatot, ahogyan szimpatikussá válik az, akinek nagyon nem kellene annak lennie.
Ahogyan a sorozatban Clark Olofsson (Bill Skarsgård) alakja annyira fogva tart bennünket hat epizódon keresztül, hogy azután ne is tudjuk őt kiverni a fejünkből egy jó ideig. Hiába, a svédek tudnak valamit.
Ki az a Clark Olofsson?
Clark Oderth Olofsson, jelenleg használt nevén Daniel Demuynck 1947. február elsején született Svédországban, Trollhättan városában. Az egykori bűnöző, idén lett 75 éves, és jelenleg Belgiumban él. Gyilkossági kísérletért, testi sértésért, fegyveres rablásért és kábítószer-kereskedelemért ítélték el legalább egy tucatszor, ha nem két-tucatszor. Életének több mint a felét svédországi javítóintézetekben töltötte.
A sorozatbeli Olofsson úgy fogalmaz a börtönről, amiben olyan csend és nyugalom van, ahol szabadon készülhet fel a szabadulás utáni időszakra. A börtönben Clark Olofsson otthon van.
Clark Oderth Olofsson jelen volt annál a norrmalmstorgi rablásnál , amelynek eseményei az úgynevezett Stockholm-szindróma leírásához vezettek. De ezt a bűncselekményt nem ő kezdeményezte. És mitől lett ellenálhatatlan Clark?
Mi az a Stockholm-szindróma?
A Stockholm-szindróma olyan állapot, amelyben a túszok pszichológiai köteléket alakítanak ki fogva tartóikkal a fogságban. A tünetegyüttes egy meglehetősen sajátos körülményből fakad, nevezetesen a túszejtésben, emberrablásban és bántalmazó kapcsolatokban rejlő hatalmi egyensúlyhiányból.
A szakértők szerint olyan érzelmi kötelékek alakulhatnak ki a fogva tartottak és a fogva tartó között a nem mindennapi, kivételes együttlét során, amik irracionálisnak tekinthetőek az áldozatok által elszenvedett veszély vagy kockázat fényében. A Stockholm-szindróma nem diagnosztizálható valójában a ritkasága miatt, az FBI adatai szerint a túszáldozatok körülbelül 5%-ánál van Stockholm-szindrómára bizonyíték.
A Stockholm-szindróma tulajdonképpen egy paradoxon, mert a foglyok rokonszenves érzelmei ellentéte annak a félelemnek és megvetésnek, amit a szemlélő a fogva tartókkal szemben érezhet.
Mi történt Stockholmban?
A Stockholm-szindróma kifejezést először akkor használta a média, amikor 1973 augusztusában, három nőt, és egy férfit túszul ejtettek egy bankrablás során Svédországban, Stockholmban. A túszok szabadulásuk után megvédték fogva tartóikat: Jan-Erik Olssont és Clark Oderth Olofssont. A túszok nem akartak tanúskodni ellenük a bíróságon. Van egy olyan álhír is, miszerint az egyik túszul ejtett nő később szerelmi kapcsolatba került az egyik fogva tartóval.
A szakértők mindenesetre megállapították, hogy ennél az esetnél a rendőrök kevés figyelmet fordítottak a túszok biztonságára, ami alternatív okot szolgáltatott a túszok a tanúskodási hajlandóságára. A rendőri ügyetlenkedésről a Clark című sorozatban mi is meggyőződhetünk.
Az ellenállhatatlan Clark
A Clark című sorozatban, a stockholmi bankrablás eseménye csak a negyedik epizódban szerepel. A sorozat sokkal inkább szól az ellenállhatatlan Clark életéről és személyéről – nem véletlenül.
Ugyanis az 1973. augusztus 23-28-ai stockholmi norrmalmstorg-rablás fő bűnöse nem Clark Olofsson, hanem Jan-Erik Olsson volt, akit viszont elbűvölt Clark személye. Ahogyan sok mindenki mást is, főleg a nőket, Clark Olofsson szökéseit sokszor a nők segítették. A sorozatban sem láthatunk másként, nézőként is óhatatlanul szimpátiát érezhetünk vele. Sőt, meg merem kockáztatni, a sorozatban szinte képtelenség bűnözőként tekinteni, a Bill Skarsgård főszereplésével eljátszott Clarkra.
A sorozatban pont úgy, mint a valóságban Jan-Erik Olsson a kalmári büntetés-végrehajtási intézetben találkozott először Clarkkal. Jan-Eriket lenyűgözte Clark bűnözői múltja, úgy akart ő is bankot rabolni, mint Clark. Barátokká lettek. Olyannyira, hogy szabadulása után Jan-Erik egyszer dinamittal próbálta, eredménytelenül megszöktetni Clarkot. Akiről nagyon nem feledkezett el.
Olyannyira nem, hogy Jan-Erik 1973. augusztus 23-án a Stockholm központjában található Pressbyrån (trafik) üzletben magára húzott egy álarcot, hogy egy géppisztollyal a kabátja alatt, átsétáljon a szomszédos Kredit Bankba. Ahol négy embert ejtett túszul, akikért cserébe, a 3 millió svéd korona mellett, azt követelte még a rendőrségtől, hogy hozzák oda neki Clarkot. Így szabadítva ki a barátját a börtönből. Ami korábban nem sikerült neki.
A valós eseményeken és hazugságokon alapuló sorozat
A kriminalisztikában gyakori, hogy a bűnözők indítékai között ott lapul a jónak, kiegyensúlyozottnak kevésbé, vagy egyáltalán nem nevezhető, gyakran szülői szeretetben és gondoskodásban hiányában átszenvedett gyerekkor. Clark Olofsson gyerekkorában sincs ez másként. 11 éves volt, amikor az alkoholista apja elhagyta őket, majd nem sokkal ezután édesanyja megbetegedett, és bekerült a Hisings Backa-i Lillhagens pszichiátriai kórházba. Clark és két húga más és más nevelőszülőkhöz kerültek.
Clark Olofsson a kifejezetten értelmes, tanult bűnözők közé tartozik. Nem csak a sorozatban, a való életben is rengeteg könyvet olvas, a börtön évek alatt tanult, 1983-ban újságírásból diplomázott is. Igaz, a tanulmányát egy büntetés megszakította, amit azért kapott, mert Szent Iván-éjszakán összeveszett, és életveszélyesen megfenyegetett Leif Sundin halászt a Möja szigeteken. Ennek ábrázolása a sorozatban nem csak meglepő, hanem már-már mulatságos is.
Clark és a nők
Ahogyan Clark egész életét ábrázolják a sorozatban, az már önmagában meglepő és mulatságos. A néző fogja a fejét, de nevet. Meghökkentő ahogyan láthatjuk a rablásokat és az azt követő, sikert ünneplő tivornyákat. Ahogyan haladunk az időben előre, annál nehezebb megszökni a börtönökből, hiába változnak, fejlődnek a rendőrök is. Abszurdum, de sírva röhögés nélkül nincs szökés. A néző drukkol Clarknak.
Clarkra akkor sem lehet haragudni, amikor egymást követően kihasználja azokat a nőket, akik rajonganak érte. Mert az ellenállhatatlan Clark valóban tiszteli és szereti a nőket, csak éppen a maga módján. Főleg a szexualitást kedveli velük. Clark nem győzi ecsetelni a női szépséget, a legintimebb testrészre meglepően és zavarba ejtően sok kreatív dicséretet halmoz.
Clarknak számtalan kapcsolatából, a valós életben összesen hat gyermeke született, a sorozatban háromról hallunk. A belga Marijkéval kötött házassága 1999-ben ért véget, Clark bármennyire nem akarta a gyerekeit megbántani, képtelen volt házasságban maradni, és jó apa lenni. Amit nézőként, olyan gyerekkorral, amit Clark élt meg, jóformán elítélni sem lehet. A valóságban persze a gyerekeit kellene erről kérdezni.
Mindenesetre a sorozatbeli Clark Oloffson magával ragadó személye nem felületesen hiteti el, sokkal inkább egyenesen meggyőzi a nézőt arról, hogy egy bűnöző igenis lehet szimpatikus. Mi több kedvelhető, olyan, akinek segíteni is akarnánk. Vagy akár aggódhatnánk is érte, hogy milyen élet vár rá, ha akkor sem változik meg, amikor már révbe ér az élete. Valahogy úgy, mint Tommy Lindström (Vilhelm Blomgren) az a nyomozó, aki egész életét Clark üldözésére teszi fel. De hiába minden: Clark ellenállhatatlan. Tommy Lindström sem tud ellenállni neki.
Fotó: Netflix
