Jól emlékszem azokra a nyarakra, amikor kislányként néztem, ahogy más gyerekek a kacsákat, hattyúkat kenyérbéllel etetik a Velencei-tó, a Balaton, a Feneketlen-tó avagy a Duna avagy a Tisza partján. Szerettem volna én is. Nem igazán helyeselték a szüleim. Később, amikor nagyobb lettem lehetett madáreledelt kapni kimondottan erre. De az sem sokkal jobb megoldás. Miért? 

Nem állíthatom, hogy sosem etettem a vízimadarakat. Tettem. Sőt azt a hibát is elkövettem, hogy a fiamnak vettem madáreleséget, hogy ő is gondoskodhasson a madarakról. Csakhogy a vízimadarakat etetni nem gondoskodás, az a legrosszabb dolog, amit jó szándék címén vadon élő állatokkal tehetünk. Jó lenne odafigyelni arra, mit hangsúlyozz, kér a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, és arra is miért. Hogy megértsük az okát, ha valóban szeretnénk gondoskodni a vízimadarakról. És gyönyörködni bennük. Ne feledjük ne etessük a vízimadarakat – el is mondjuk miért ne.

Angyalszárny betegség – Ne etessük a vízmidarakat!

Az Egyesület honlapján, Facebook oldalán is olvashatjuk a következőket: a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai eltérnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. A növényevő vízimadarak, a récék, „kacsák”, ludak, hattyú táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt. Ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott, ahol nincs elég vagy elégséges növény a részükre, vagy elvonulnak oda, ahol találnak maguknak eledelt.

Kevesen tudják, de amikor mi kenyérrel, kiflivel, pattogtatott kukoricával etetjük a madarakat, az hosszú hónapok, évek után lebetegíti őket, az egyoldalú diéta kóros állapotot okoz, aminek a neve: angyalszárny-betegség.

A Magyar Madártani Egyesület még az automatákból megvásárolható élelemmel sem ajánlja a madarak etetését, még akkor sem, ha az valamivel megfelelőbb élelmet jelent a kenyérnél, zsemlénél, kiflinél, mert a készen, munka nélkül megszerzett étel nem csak nem egészséges a számukra, még ki is kapcsolja a vízimadarakban a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést.

Egymásnak és nekünk feszülő madarak

Minél több madár gyűlik össze egy helyen, annál nagyobb lesz a zsúfoltság. Gondoljuk át, bennünk mit okozna az állandósult tömeg? Nem egy jó koncertre gondolok, vagy egy izgalmas foci meccsre még csak nem is egy ízletes gasztronómia fesztiválra.  Hanem, amikor szeretnénk jól érezni magunkat, de nincs egy talpalatnyi hely sem a számunkra. Bármilyen jó a strandon lenni pár napig, az, hogy konzerv hering módjára fekszünk a parton egy törölközőnyi helyen hosszú távon, attól idővel mi is ingerültekké lennénk. A madarak sincsenek másként bekötve.

A tömeg emeli a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt. A madarak akár velünk is agresszívebben léphetnek fel. Láthattunk, tapasztalhattunk olyat, hogy a hattyúk a vízparton homokozó gyerekek közé totyogtak, vagy miközben nyújtotta valaki a kezét benne ennivalóval a réce bizony odacsípett.

Azokon a partszakaszokon, ahol mi etetjük a madarakat, oda egyre több gyűlik össze, akár olyan helyekre is, ami egyébként nem lenne alkalmas terület számukra az önfenntartásra, azután, hogy lemegy a nyári szezon és mi az ott nyaralók, hazautazunk és már nem etetjük őket.

Öngerjesztő folyamat

Az Egyesület leírja: az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a víz közelségét és így gyakrabban találkoznak vízimadarakkal.

Ahogy elkezdjük etetni a madarakat, nőni kezd a kunyerálók száma, így több és több madárral kezdődik újra a folyamat. Az etetés szempontjából népszerű területeken, a mesterséges tápláléktöbblet miatt évről-évre egyre több madár költhet a közelben.

A nyáron végigetettek madarak nem vonulnak el ősszel, itt maradnak, mert elfelejtették, hogyan kell önmagukról gondoskodniuk, és mert megszokták, hogy ha jönnek, kapnak.

Ha mégis télen meglátogatjuk őket,feltűnhet, hogy nem igazán mozognak. Lustákká váltak, a rossz táplálkozás miatt legyengültek, akár már beteg, röpkételenek. Megsajnáljuk őket és megint megetetjük jóhiszeműen őket.

Ne etessük a vízimadarakat

Az Egyesület felhívja arra is a figyelmet, hogy az egyre több, egy helyre összesereglett madár elősegítheti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza miatt jelenthet óriási kockázatot; mellette szennyezi a környezetet, növeli a vizek szerves anyag-terhelését, ami elmocsarasodást okoz. Továbbá növeli a fajok közötti hibridizációt.

Ám ha még ez sem elég indok számunkra, akkor gondoljunk arra, hogy a szétszórt eleség, amit a vízből nem biztos hogy elérnek a madarak, az  helyi patkányinváziót generál. A feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a rágcsálókat, segíti szaporodásukat, ami idén különösen nagy problémát jelent a fővárosban, ahol szintén szeretik etetni az emberek a vízimadarakat.

Ne etessük a vízimadarakat akkor sem, ha úgy gondoljuk kérnek, mert ezzel hosszú távon nem teszünk jót nekik. Akkor sem, ha úgy véljük éhesek. És a gyerekünket se biztassuk erre, legyen inkább az a program, hogy szimplán megfigyeljük őket, énekelünk nekik vagy megpróbáljuk lerajzolni a madarakat, nem baj, ha nem sikerül, nem ez a lényeg. A tartalom abban van, hogy hagyjuk a madarakat élni, úgy, ahogy nekik jó. Kenyér, kifli, és miegyéb nélkül, természetesen. És erről mesélünk a gyermekeinknek, hogy mi a jó a vízimadaraknak.

Forrás: ITT


Fotó: Unsplash