A giccs felhalmozásával leggyakrabban az ünnepeken találkozhatunk, különösen karácsonykor. Ahogy közeledünk az advent, majd a Szenteste felé, úgy önt el bennünket a túlzott érzelem, csillogás, pompa. Olykor évközben is tehetünk kivételt. Akkor, amikor a lelkünk valamiért egy érzelem cunamira vágyik. A giccsben ilyenkor nincs megállás. Elmegyünk az ízléstelenség határáig is.
Amikor ezeket a sorokat írom még 56 nap van karácsonyig. Mondhatni bőven ráérünk még a giccsre, előbb még itt van a Halloween, a Mindenszentek és a Halottak napja. Míg az első az ijesztgetésre, a humorra és a töméntelen mennyiségű cukorra és csokoládéra ad okot, addig a másik két nap az elvesztett szeretteink megemlékezésére, a gyászra, a fájdalom megélésére fekteti a hangsúlyt. Ezek túlélésére viszont akár a giccs is jó szolgálatot tehet.
Giccsről egyszerűen
Tótfalusi István 1983-as Vademecumából megtudhatjuk a giccs a német kitsch szóból ered, ami mázolmányt jelent. A szótár leírása alapján a giccs jelentése a következő: Ízléstelen, rikító, olcsó hatásokra törekvő műalkotás. Kezdetekben műtárgyakra (kerti törpe, fogfájós kiskutya, pityergő kisfiú) festményekre mondták (jellegzetes témák: alkonyi erdő patakkal és szarvassal, cicák pamutgombolyaggal…)Ma tágabb értelemben irodalmi és zenei művekre, filmekre is mondjuk, ha nincs bennük eredetiség és művészi mélység, jól bevált eszközökkel (főleg érzelgőséggel) egyszerű, gyors hatásra törekednek, és az igénytelen közönségnek a művész élmény hamis érzetét nyújtják. Zenében a magyar nóta, a sláger és az operett a giccs melegágya; irodalomban a bestseller, a kalandregények és a regényes életrajzok egy része.
Hozzáteszi még: a giccs néha szembeszökően silány és primitív, de gyakran jelenik meg a technikai tökély álcájában is, és ez a veszélyesebb, mert könnyebb művészetnek hazudnia magát.
A giccs meghatározása persze nem ilyen egyszerű, mert mindannyiunknak más jelenti a szépet, és ha valamelyikünknek a túlzott díszítés jelenti az esztétikát, vagy éppen a mentsvárat egy szomorú vagy nehéz életszakaszban, akkor azt el kell fogadnunk.
Giccs és a gyász
Egy élet során többször is találkozunk a búcsúzás valamilyen formájától. Ahogyan növünk, fejlődünk, érünk haladunk az életünkben előre, vagyis a végére. Járunk óvodába, iskolákba, amelyekből elballagunk, vizsgákat zárunk le, szakmákat szerzünk, diplomázunk, elbúcsúzunk az iskoláktól is. Munkaprojekteket zárunk le, akár olyan nagyokat is, amik hónapokra, évekre kötöttek le bennünket, amiknek befejeztével kiürül a fejünk, búcsúzunk. Munkahelyet váltunk. Szerelmek jönnek-mennek, házasságoknak is lehet vége, gyászolunk, amikor lezárunk egy kapcsolatot. Egyszer nyugdíjba megyünk, az is egy életszakasz lezárása. És azt nevezzük igazi gyásznak amikor egy szerettünket veszítjük el. A szüleinket, nagyszüleinket, a nagynénénket, a nagybátyánkat, a testvéreinket, egy jó barátot. Gyermeket veszít el egy nő akkor, amikor elvetél. Vannak nők, akik többször is gyászolnak így.
Gyászolni sokféleképpen lehet. Mindenkinek más a gyógyír. A fájdalom csillapítására más és másra van szükség a gyász különböző szakaszaiban. Akár a giccs, mint felhalmozódott érzelmi forrás reményt adhat arra, hogy a fájdalom egyszer, ha nem is múlik el, de mindenképpen enyhül, tompul, csendesedik.
A giccs jól jön ilyenkor, amikor gyászolunk, bármilyen „primitív” eszköz is. Előkeressük a gondolatainkban a közös emlékeket és a fiókok mélyéről a fotóalbumokat, amik felett elmerengünk, a közös videókat számtalanszor játsszuk vissza, hogy úgy érezzük, velünk van még az, aki már nem az életünk része, akivel már nem lehetünk együtt.
Giccsbe fojthatjuk a bánatunkat. Ki így, ki úgy. Tombolhat az Ed Sheeran a home speakerből, magával ragadhat egy ponyvaregény, monitor elé köthet valamilyen csöpögős mozi, rabul ejthet egy nagy adag fagylalt vagy a nutella kiskanállal. Bármit tehetünk, amivel úgy érezzük lekötjük a szívünkben felhalmozódott szeretetet, bánatot.
Őszi szünetben is jól jön a giccs
Az őszi szünet, különösen akkor, amikor ennyire egybe esik a gyász, a megemlékezés időszakával és még az időjárás is inkább borongós, felnőtteket is inkább az otthonmaradásra szólítja. A bekuckózást pedig a gyerekek ritkán ellenzik. S ha már otthon maradunk, akkor jöhet minden, ami az otthon melegét izzítja. Akár giccsesen nagy mennyiségben is.
Jöhetnek a különféle túldíszített desszertek, sütemények azokból is a krémesebbek, habosabbak, a cukrosabbak és a csillogósabbak. A színes krémes, gyöngyös muffinok telitalálatnak számítanak, ahogy a nagyon gyümölcsös piték is. Előkerülhetnek az őszi díszek, faraghatunk halloweenre rémisztő vagy vicces tökfejeket, mécsesekkel és gyertyákkal tehetjük tele a lakást, a csillogó lampionok is mókás hangulatot teremtenek.
Maradhatunk akár egész nap hálóingben és pizsamában is, de az is nagyon jó ötlet, ha előkerülnek a legszebb feleség, a legjobb férj, a legcukibb gyerek pulóverek. Ahogy karácsonykor a rénszarvasos, télapós, karácsonyi díszes változatok.
Nem maradhatnak el a túl romantikus őszi, és akár már karácsonyi történetek, mozik sem. A streaming szolgáltatók kínálatában bőven találunk túlidealizált herceges, hercegnős, romantikus a lehetetlent is leküzdő nagy szerelmi találkozásokat, túlpörgetett akciófilmet, avagy a humort is már túlzásba ejtő rajzfilmet, családi mozit és felnőtteknek szóló filmet egyaránt. Akár darálhatjuk is ezeket egymás után, csak készítsünk magunk mellé elegendő popcorn-t, fűszeres mandulát, aranyszemű mazsolát, gumicukrot, zöldség chipset és üdítőt. Ki, mit szeret.
A giccs, olykor igazán jó szolgálatot tehet, ha egykedvűek, mélabúsak vagy egyenesen szomorúak vagyunk, de akkor is, amikor túlárad belőlünk a szeretet. Sírni ér!
És ne ítéljük el azokat, akik szeretik a giccset, még akkor sem, ha nekünk az már túlzás, vagy ízléstelennek tűnik. Nem tudni milyen bánatot rejt az a szív, amelyiknek giccses kikapcsolódásra van szüksége.
