Nem kisebb feladatra vállalkoztunk, mint arra, hogy összeszedjük, mi minden jó van a kánikulában. Mert az egészen biztos, hogy attól nem lesz könnyebb elviselni a forróságot, ha folyton csak kesergünk miatta. Ha pedig a kelleténél többször kapcsoljuk be a légkondicionálót, az legfeljebb pillanatnyi megkönnyebbülést hoz.

Nem lehet félretenni a klímaváltozás kérdését. Éppen a legforróbb napokon lenne hasznos hideg fejjel gondolkodni, és a jelenben megalapozni a saját, valamint a bennünket követő generációk jövőjét. De amíg a nagy kérdésekre keressük a válaszokat, addig sem árt észrevenni a kánikula apró örömeit. Mert amíg nem bosszankodunk rajta, addig a fejünk sem forr fel – annyira.

Gyerekkorunk legszebb nyarai

Bár én jól bírom az extra meleget is, nálam jól bevált trükk, hogy ilyenkor a gyerekkorom legszebb nyaraira gondolok. Azokra, amikor még felhőtlenül tudtam örülni a napsütésnek. Sőt, egész évben vártam a kánikulában játszani.

Persze annak is megvolt a maga hangulata, amikor viharfelhők gyülekeztek a Balaton fölött, fellőtték a bóját, kiparancsoltak mindenkit a vízből, mi pedig pokrócba burkolózva majszoltuk a forró főtt kukoricát. De az már kevésbé volt kellemes, amikor a nyaralóban hősugárzóval kellett melegedni, mert odakint inkább ősz volt, mint nyár.

Negyven évvel ezelőtt is akadtak szélsőséges nyarak. Egy balatonvilágosi nyaralásunk több mint fele például az üdülő épületében telt, miközben az ablakból néztük a fodrozódó tavat.

Voltak viszont olyan nyarak is, amikor alig lehetett kiparancsolni a vízből. Legfeljebb enni, inni vagy mosdóba menni voltam hajlandó kijönni. Azt sem vettem észre, hogy már lila a szám, és még a kellemesen felmelegedett Balatonban is vacogtam. Mert nem halak vagyunk, hanem emberek.

A balatoni nyarakhoz hozzátartozott Siófok is, a zsilipen túli egykori üdülő és a kikötő mellett pihenő hatalmas vasmacska, amely gyerekként lenyűgözött. Egyértelműen figyelmeztetett, hogy itt már egészen más mélységek kezdődnek, a hajókikötő mellett értelemszerűen mély a Balaton medre.

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van valamilyen vízparti emléke. Lehet az egy nyári zápor után maradt, szinte Tisza-tó méretűnek tűnő tócsa, a Duna egyik holtága, egy patak vagy egy csermely. Ezekre az élményekre érdemes gondolni. A napórára, a szabadtéri sakkra, a vattacukorra, a sárban dagonyázásra, az egymás fröcskölésére és az ágyúnyi vízipisztolyokra, a karunkon végigfolyó barack levére, az árnyékban rongyosra olvasott tiniregényekre.

Kánikulában mosogatni a legjobb

A víz a kánikula egyik legjobb része. Nemcsak inni kell belőle bőségesen, hanem jólesik a bőrünkön is érezni. A dézsában összegyűjtött esővizet, a veteményes locsolása közben ránk fröccsenő vizet, vagy akár azt, ami mosogatás közben folyik a kezünkre.

Nyáron nálunk szinte sorban állunk a mosogatásért. Ritka az a házimunka, amiért versengeni szokás, de amikor odakint harmincöt fok van, a hideg csapvíz hirtelen egészen más értéket képvisel. Kánikulában jólesik a hajnali locsolás, a borsó pucolás az árnyékos teraszon, a téli lecsóhoz a paprika darabolás, a cseresznyés pitéhez a gyümölcsmagozás.

A nagy melegnek más előnyei is vannak. A kánikulában a ruhák pillanatok alatt megszáradnak a napon, és semmihez sem hasonlítható illatuk lesz. Ilyenkor érdemes kimosni azokat a nagy textileket is, amelyekkel máskor halogatjuk a munkát: a drapériákat, az ágytakarókat, a pokrócokat, a sötétítőfüggönyöket vagy akár a téli kabátokat. Sok mindent vasalni sem kell, mert szépen kirúgja magát a napon.

A hajmosás is egyszerűbb ilyenkor. Kevesebb idő megy el a hajszárítással és a formázással, ráadásul nyáron úgyis előkerülnek a kontyok, a copfok, a fonatok és a hajcsatok.

Kevesebb a ruha, kevesebb a mosnivaló, és a vasalás sem olyan sürgető.

Ha pedig a gyerekeket kérdezzük, ők egészen mást mondanak. Nekik a nyár elsősorban azt jelenti, hogy nincs iskola, több a szabadidő, tovább lehet fenn maradni, és a napok is sokkal hosszabbnak tűnnek. Ha pedig mégis leszakad az ég, egy nyári vihar legalább akkora kaland, mint maga a napsütés, a jégkrém a terasz alatt is finom.

Azok a felejthetetlen nyári ízek

Az emberek, mint annyi másban, ebben is két táborra oszlanak. Vannak, akik a kánikulában alig tudnak enni, és legfeljebb a könnyű és hideg ételeket kívánják. Mások viszont ilyenkor is jó étvággyal ülnek asztalhoz és azt sem bánják, ha forró és tartalmas az étel, vagy legalább legyen langyos. Én az utóbbiak közé tartozom.

Jöhet a főtt kukorica, a nyári csirkepaprikás nokedlivel és uborkasalátával, a lecsós szelet parázson sült krumplival, a töltött paprika, a fokhagymás-tejfölös-sajtos lángos, a frissen rántott patiszon vagy cukkini, a töltött karalábé és a borzaska. Müllner Helga szerint most egy jó paradicsomos vagy lucskos káposzta is tökéletes lenne, langyosan és ahogyan a nagymamája főzte.

Persze a hideg fogásoknak sem lehet ellenállni. A lehűtött paradicsomlevesnek, a tejszínhabbal borított gyümölcsleveseknek, a hideg ribizliszósznak sült csirkecombbal, a sonkás dinnyesalátának, a nyári túrós palacsintának vagy az erdei gyümölcsös tejberizsnek, a hidegen szelt töltött dagadónak.

A kánikulának is megvannak a maga apró örömei. Érdemes ezeket észrevenni, mert a morgolódás csak fölöslegesen emészti fel az energiánkat. Inkább csodáljuk a nyári naplementét, a teliholdat, hallgassuk a tücskök ciripelését, élvezzük a hosszú estéket… de ne igyunk mosatlan gyümölcslevet.

Fotó: Getty Images/Canva