Ez a nap is tulajdonképpen olyan volt mint a többi, azzal az egészen kicsi különbséggel, hogy valami különös oknál fogva folyamatos étkezésben volt. Huszonnégy órán át. Nonstop.

Éjszaka, mielőtt még lefeküdt volna aludni, magába nyomott egy laza krémest, mégpedig franciát. Senki nem látta, így tulajdonképpen csak maga előtt szabadkozott, na meg a Jóisten előtt, merthogy hónapok óta szemezett egy bibliai fogyókúrával. Nem tudta milyen is ez a bibliai diéta pontosan, hiszen nem volt hívő. Nem úgy, mint a legkedvesebb barátnője, aki bizonyos szabályok között élt. Csak azt tudta, hogy Veronka sokkal vékonyabb, mint ő. De mit t-egyen, éhes volt. A krémes meg finom. Megette. Majd gyorsan, fogmosás nélkül, szájában a habos sütemény ízével aludt el.

Hat óra múlva arra ébredt, hogy korog a gyomra. Kávéval kezdte a napot, mint mindig. Felrakta a kotyogóst, mert mégis csak abban fő az igazi fekete. Lehajtotta, majd néhány babapiskóta társaságában befalt egy bögre forró pudingot. Belemártogatta a piskótát. Öt perc alatt főzte meg a csokoládét tejjel és keményítővel.

Ezután gyorsan lezuhanyzott, belebújt egy túlságosan is kényelmes otthoni ruhába, és végigfeküdt a kanapén. Kezdődött a munka. Végig nézte a másfél órás filmet, közben benyomott két mandarint, egy narancsot és egy banánt. Ez utóbbit gyorsan serpenyőben átsütve, mézzel csurgatva, majd tejszínhabbal megbolondítva. Fő a vitamin, na meg ugye kellenek a rostok. A tejszín meg….na az csak fehérje ugyebár.

A film végén maga elé húzta a számítógépet, újraindította a filmet, hogy snittenként leírja a szöveget. A törököt fordította magyarra. Máskor meg a lengyelt, vagy még gyakrabban a németet és franciát. Értett pár nyelven. Kínzás volt ez a film. Állandóan ettek benne. Neki is kellett. De igyekezett türtőztetni magát, egy jó ideig. Majd amikor nem bírta tovább: felcsapta a kedvenc finn gasztro magazinját. Hosszan válogatott a receptek közül, nehezen tudta eldönteni sósra vagy édesre fáj a foga. A sajtos-áfonyás szendvics mindkét tábort képviselte. Melegen ajánlom! – így kezdte a receptet a séf:

Két szelet kenyér tetejére kenjünk egy-egy réteg áfonyalekvárt. Szeleteljük vékony szeletre a camembert sajtot, fektessük rá a lekváros kenyérre. Kenjük meg a sajtok tetejét is áfonyalekvárral. Csepegtessünk mézet a sajtszeleteket a tetejére, szórjunk rá néhány rozmaringlevelet is. Borítsuk le mindegyik szendvicset egy-egy szelet kenyérrel. Hevítsünk vajat egy serpenyőben és pirítsuk aranybarnára a kenyerek mindkét oldalát. Fogazott késsel háromszögekre, vagy félbe vágjuk. Melegen ajánlom! – olvasta a séf tanácsát újra.

Pont így volt. Melegen tálalta, majd befalta. És folytatta a munkát. Véletlenül sem nézett rá egész nap a telefonjára, nehogy valami kizökkentse. Este készített még magának egy nagy adag tejbegrízt sós mogyorókrémmel, azzal a biztos szándékkal, hogy holnap úgyis minden visszaáll a normális kerékvágásba, nem lesz semmi nasi. Különben, Veronka nem is vékonyabb nála, nincs is szükség arra az isteni csodadiétára. Csak élje túl ezt a napot, ami majdnem olyan volt, mint a többi. Azzal a különbséggel, hogy Valentin-nap volt, amin túl kellett t-ennie magát valahogy.

Fotó: Hellmann’s
Grafika: Mucsi Boglárka