Az állásinterjú egy olyan helyzet, ahol a leendő munkavállalók megpróbálják meggyőzni a munkaadót arról, hogy ők a legalkalmasabbak a megpályázott pozícióra. Ehhez azonban nem mindig a valóságot használják, hanem gyakran füllentenek, egyenesen hazudnak vagy éppen elhallgatnak bizonyos dolgokat. De miért teszik ezt, és milyen következményei lehetnek a hazugságoknak?
Dolgozni szükséges. Lehetünk alkalmazottak vagy vállalkozók akár, de megbízást akkor is kell szereznünk. Ahhoz, hogy munkánk legyen be kell mutatkoznunk a leendő munkaadónknak vagy üzleti partnerünknek. Beszélnünk kell a szakmai tudásunkról, a munkatapasztalatainkról, arról, hogyan tudunk és szeretünk dolgozni. Meg kell tudnunk győzni a másikat arról, hogy a választása ránk essen. Mindezt őszintén. Lelkesen, de túlzások, ferdítések, csúsztatások nélkül.
Miért hazudnak, mi az oka?
Az egyik leggyakoribb ok, amiért a jelentkezők hazudnak az állásinterjún, az az, hogy jobb képet akarnak festeni magukról és a képességeikről, mint amilyenek valójában. Így remélik, hogy nagyobb eséllyel nyerik el a munkaadó tetszését és bizalmát. Például, sokan túlozzák el a nyelvtudásukat, az informatikai ismereteiket, a korábbi munkahelyi sikereiket vagy a tanulmányi eredményeiket. Ezzel azonban nem csak a munkaadót, hanem saját magukat is becsapják, hiszen ha kiderül, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, akkor az komoly problémákat okozhat a munkavégzés során.
A másik ok, amiért a jelentkezők hazudnak az állásinterjún, az az, hogy el akarják kerülni a kudarcot. Az emberek általában félnek attól, hogy elutasítják őket, ezért úgy gondolják, hogy ha hazudnak, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy elnyerjék az állást. Azonban ez nem mindig így van, hiszen a HR-es szakemberek általában nagyon jól felkészülnek az interjúkra, és tudják, hogy mire kell figyelniük, hogy kiszűrjék a hazugságokat. Ha pedig a munkaadó rájön, hogy a jelentkező hazudott, akkor az nagyon rossz benyomást kelthet róla, és akár az álláslehetőségtől is megfoszthatja.
Az elhallgatásnak is számtalan oka lehet, például az elbocsátás, egy nem túl fényesen sikerült projekt, vagy akár a büntetett előélet is. Rizikót vállal az ember, ha őszinte, de jobb, ha a leendő munkaadó tőlünk, mint mástól tudja meg a múltunkat. Ne feledjük, a fejvadászok többsége igyekszik minél több információt megtudni a leendő munkatársról. Ellenőrizheti az önéletrajzban feltűnteteket a közösségi oldalakon, szakmai körökben, a korábbi munkaadónál os érdeklődhet és akár az iskolai végzettséget is ellenőrizheti,
Pszichológia háttér
A hazudozás pszichológiai hátterében az is szerepet játszhat, hogy az emberek szeretnék növelni az önértékelésüket és az önbizalmukat. A füllentésekkel, hazugságokkal azt sugallják maguknak és másoknak, hogy ők különlegesek, értékesek és sikeresek. Ez azonban csak egy átmeneti és hamis érzés, amely nem tartós és nem segít a valódi fejlődésben. A hazugságokkal ugyanis nem csak a munkaadót, hanem saját magukat is megakadályozzák abban, hogy reálisan lássák a képességeiket és a fejlesztendő területeiket.
A hazudozás tehát nem egy jó stratégia az állásinterjún, hiszen nem csak a munkaadót, hanem saját magunkat is károsíthatjuk vele. A hazugságokkal ugyanis nem csak a munkahelyi teljesítményünket, hanem a hitelességünket, a megbízhatóságunkat és a kapcsolatainkat is veszélyeztetjük.
Ezért érdemes őszintének lenni az állásinterjún, és a valóságot bemutatni. Ha pedig valamiben nem vagyunk elég jók, akkor ne hazudjunk róla, hanem inkább mutassuk meg, hogy hajlandóak vagyunk tanulni és fejlődni. Így nem csak a munkaadónak, hanem saját magunknak is jobb szolgálatot teszünk.
Ne feledjük: A kevesebb, néha több!
Fotó: Khosro
https://szoknyaesnadragmagazin.hu/author/horvathnorbert/
