Míg pár évvel ezelőtt inkább divatos mozgalomnak számított a DIY, azaz, hogy amit lehet azt csináld magad, addig ma már kezd egyfajta kényszer lenni. Nem csak izgalmas hobbiként vagy környezetvédelmi, hanem inkább spórolási szempontból. És a spórolás, nem csak a pénzről szól.

Varrni olyan egyszerűnek tűnik, teljesen hétköznapi dolognak. Annyira hétköznapinak, hogy szinte semmitmondónak. Mi van a varrásban? Azok mindenképpen gondolhatják így, akik nem varrnak, távol áll tőlük. Talán sosem próbálták. Vagy legalábbis nem emlékeznek rá, hogy az iskolában adtak volna a kezébe tűt és cérnát, például technika órán. Messziről pofonegyszerűnek tűnik felvarrni egy gombot, vagy bestoppolni egy foltot.


DÍ ÁJ VÁJ – Csináld magad okai

Igazából szinte bármit megcsinálhatunk saját magunk, már ha valóban értünk ahhoz, hogyan kell. A józan ész legalábbis ez utóbbit diktálja. Ne kontárkodjunk. Úgy semmiképpen sem, hogy azzal magunknak vagy másnak ártanánk.  

Az okunk, hogy magunk végezzünk el dolgokat, számtalan lehet. Például megálmodunk magunknak egyféle bútordarabot, ruhaneműt vagy egy bizsu ékszert, de sehol nem találunk pont olyat, mint amilyet szeretnénk. Egyik barátom a dí áj vájra példaként hozta fel, sokan nem tudnak várni hónapokat egy mesterre, szakemberre inkább nekiáll az egyén maga megoldani a dolgot, pedig van pénze kifizetni más tudását, de ideje nincs a várakozásra. 

Az újrahasznosítás is lehet szempont arra, hogy magunk alkossunk új dolgokat a régiből. Akár olyan tárgyakból, amik használatuk után létszükségletüket vesztették, mint a parafadugók, az autógumik, a vécé papír gurigák, a jégkrém pálcikák vagy az elszakadt, kilyukadt, kihízott vagy gyerekek esetében a kinőtt ruhák. 

A DIY – do it yourself nem kizárólag a barkácsolásra, kreatív hobbi tevékenységekre, egyedi ajándékokra vagy más, házilag készített vagy házi módszerekkel, vagyis szaktudás nélkül megoldott dolgokra vonatkozhat. Még annál is többet jelenthet. 

Újítsuk fel a régit: tanuljunk meg varrni!

Magunknak megoldani, megszerelni dolgokat, felújítani a régi dolgokat nem csak izgalmas hobbiként vagy környezetvédelmi, hanem inkább spórolási szempontból is tehetjük. És a spórolás, nem csak a pénzről szólhat. 

Spórolhatunk idővel, ahogyan a barátom említette, nem csak abból a szempontból, hogy nem tudunk várni, sokkal inkább értékmegőrzésből. 

Mára már a legtöbben rájöttünk arra, hogy nem ciki az, ha valami állja az idő vasfogát, ha megbízhatunk használati tárgyakban, eszközökben, gépekben, bútorokban, berendezésekben. Nem feltétlenül baj, ha valami már több éve, évtizede a tulajdonunkban van. Nem ciki, ha az a valami régi. Sőt. 

Akár elkeserítő is tud lenni, ha valami semennyi ideig nincs velünk épségben. Ha egy porszívó szívóereje csak az első hónapokban bírja a napi strapát, ha egy asztallap teteje egy kisebb ütődéstől azonnal megpattan, ha az újonnan vásárolt cipő sarkát már használat előtt cserélni kell, ha egy smoothie készítőről kiderül, hogy nem töri a jeget, ha egy monitor nem színhelyes, és be sem állítható, ha egy ruhadarab varrása az első mosás után engedni kezd. 

Persze, nem mindent csinálhatunk meg magunk, de amire vigyázhatunk, amit még javíthatunk, miért ne tennénk? Ha elengedett a varrás egy szép ruhánkon, elszakadt a gyermekünk kedvenc plüsse, vagy megsérült egy párnahuzatunk, miért ne varrhatnánk meg? 

Varrni vajon tudunk?

Annak, aki tud varrni, annak egy leszakadt gomb, egy felfeslett nadrág, de még egy szoknya átalakítása sem feltétlenül okoz gondot. 

Varrni, nem könnyű. Engem például egész életemben érdekelt, vonzott a varrás tudása, de annál tovább nem, hogy erőltessem azt, ami nem megy. Az első nem szépre sikeredett öltéseknél feladtam a harcot. Pedig a nagymamám színházi varrónő volt. Ruhákat alakított át, javított, újított fel. Éppen úgy szerettem, ha a munkahelyére vitt el a tetőtéri műhelybe (és kivételes esetben a színpad mögé), mint otthon lesni őt. Ahogyan kézzel öltött vagy hajtotta a régi fekete Singert és lábbal egy újabb, modernebb gépet. De megtanulni tőle varrni nem tettem.

Hónapok óta veszem magam arra rá, hogy néhány holmit rendbe hozzak. A legfontosabbat, a 13 éves plüss egeret, ami a fiam féléves kora óta megvan. És ugyan a fiam már kamasz, tudjuk jól, egy tinédzsernek van kicsi korától fogva hozzá nőtt kedvence, akkor az most is az, csak éppen titokban. 

Elszakadt akasztójú puha törölközők, varrásnál elengedett ruhák, leszakadt gombok, kilyukadt terítők és ágyneműk. Ezeket varrtam ma meg. Csaknem egész napom ment rá. Közben sorozatot néztem, vagy inkább hallgattam. 

Értékmegőrzés a videómegosztóról 

Miért varrtam meg a dolgokat? Mert mindenhonnan dől ránk hogy ezt tegyük, és én egyetértek vele. Nem feltétlenül azért, hogy ne költsünk feleslegesen annyi pénzt, és kíméljük a környezetünket azzal, hogy fenntarthatóbban élünk, hanem önmagunk szórakoztatására is mentsük meg azt, ami menthető. Becsüljük meg azt, amink van. Örüljünk annak, hogy van olyan, amin az idő fogott ki, és nem a silánysága tette tönkre, akár azonnal. Hanem csak az idő vasfoga. 

A YouTube-on minden ott van, az is, amiről azt gondolnánk, hogy nincs. Varrni is tanulhatunk. Pelenkaöltést is. Bármi elsajátítható, és miért ne tennénk, ha azzal nem ártunk sem másnak, sem magunknak? Nem kontárkodás, ha nem olyan szép az a pelenkaöltés, mint ahogy egy varrónő kezéből kerülne ki, aki ennél jóval bonyolultabb ölési technikákat is ismer. És akkor sem, ha úgy döntünk, hogy nem várunk a vízvezetékszerelőre azért, hogy egy csöpögő lefolyót kicseréljen, ha tényleg olyan szerelvényt vásárolunk, ami az adott esetben kell, és helyesen, erősen meghúzva szereljük be az újat. És így tovább…

Egyébként, emlékszem arra, hogy az édesanyám is tanított, és az iskolában is tanultam varrni, a mai gyerekek is tanulnak. A fiam anyák napjára tanult szívet hímezni. Nem kell hozzá más, csak türelem és elhatározás. Arra, hogy mentjük, ami menthető. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Getty Images