Mély bordó, sötétzöld, fehér. Ezek vitathatatlanul a karácsony színei. Az otthonunkat, a karácsonyfát, sőt, akár magunkat is öltöztethetjük ezekbe a színekbe. De még az ételeinket is. S ha már ételek: a legtöbb család bevált menüt fogyaszt karácsonykor. Idén akár ezen is változtathatunk. Mikor, ha nem idén? Például próbáljuk ki a borscsot. Igazán ünnepi fogás lehet. Az íze mellett a színei is passzolnak az ünnep fényéhez: mély bordó, sötétzöld és fehér.

Óda a borscshoz. Máshogyan nem is lehet erről a szláv, céklás ételről beszélni. Legalábbis szerintem. Aki kipróbálja, azonnal megkedveli. Harmonikus és tartalmas ízével remek választás télen, amikor valami melengető, kényeztető ételre vágyunk, és nincsen kedvünk több fogással készülni. Ugyan a borscs elkészítése valamivel hosszabb idő, mégis megéri kipróbálni.

A borscs ünnepivé teszi a hétköznapokat. Tele van mindenféle finomsággal. Olyan pompás, hogy megállja a helyét az ünnepi asztalon is. Talán szokatlanul hangzik. Mégis. Miért ne lehetne a karácsonyi menü része?

Óda a borscshoz

Hiszen ízében és színeiben is illik az ünnepi asztalhoz. Bordó, fehér és zöld – tipikusan karácsonyi színek. Persze alapból a borscs is csak bordó. Magától értetődő, hogy az, hiszen cékla van benne, amely annyira markáns ízében és színében is, hogy meghatározza a leves karakterét. A cékla ízét is lehet támogatni, a borscsban erre szolgál a többi zöldség és a hús is.

Ezekkel még tartalmasabb lesz ez az étel. A színei pedig: a borscsot fel kell öltöztetni, hogy még ünnepibb legyen. A tejföl adja hozzá fehérséget, a kapor pedig – ami még alakjában is a fenyőágakra is emlékeztet – a zöldet.

A borscs hagyományos szláv étel. Ukrajnában, Oroszországban, Belaruszban és Lengyelországban is gyakran fogyasztják. Meghatározó alkotórésze a cékla, ezen kívül többféle zöldséget és húst is tesznek hozzá. Hogy pontosan milyeneket, az régiónként, de akár családonként is változhat. Burgonya általában kerül bele, és káposzta is, savanyú vagy fejes változatban, amely szintén recept függő. Gyökérzöldségek, nyáron pedig akár gomba is.

A húsok közül általában marha vagy sertéshúst használnak a borscshoz, de készülhet csirkéből és halból is. Azonban azt is jó tudni, hogy a borscs nem egy azonnal összedobható étel. Persze egyáltalán nem bonyolult elkészíteni.

Kényeztetni és dédelgetni kell, nem lehet csak úgy sebtiben bedobálni a hozzávalókat a fazékba. Meg kell adni a módját a főzésnek. Ettől is még ünnepibb lesz. Hiszen ahogyan egymás után hozzátesszük a hozzávalókat, beletesszük saját magunkat is. Ezért egy óda a borscshoz, amely olyan finom és még a szemnek is szép és színes is, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni.

Borscs az asztalon

Amikor borscsot főztem, több recept alapján készítettem el a saját változatomat. Így egy kicsit olyan lett, mint én. A saját ízlésemre formáltam. Először is elkészítettem az alaplevet. Erre azért van szükség, hogy a hús miatt ne kelljen túl sokáig főzni a céklát. Az nehogy veszítsen csodálatos színéből.

Én sertéshússal készítettem. Egészen pontosan 40 dekagramm húsos sertés csontot és 40 dekagramm lapockát tettem a fazékba, némi zöldséggel, hogy már maga a lé is ízesebb legyen. Egy kis répát, fehérrépát és hagymát használtam. Sóztam és borsoztam, három babérlevelet tettem hozzá, és addig főztem, amíg a hús megpuhult, nagyjából másfél-két órára volt ehhez szükség.

Közben elkezdtem előkészíteni a zöldségeket. Két közepes méretű céklát és két nagyobb sárgarépát vékony csíkokra vágtam fel. Egy kisebb zellergumót kisebb kockákra, két közepes fehérrépát vékonyan felkarikáztam. Két nagyobb krumplit felkockáztam. Egy fél fejes káposztát felcsíkoztam. Amikor már készen volt az alaplé egy nagyobb aprított vöröshagymát és két gerezd fokhagymát olajon megdinszteltem.

Hozzátettem a felaprított zöldségeket (a krumpli és a káposzta kivételével), és néhány percig együtt pirítottam. Egy-egy evőkanál cukrot és ecetet adtam hozzá, majd három evőkanál paradicsompürét, egy nagy csipet pirospaprikát, és felöntöttem nagyjából 2-2,5 liter alaplével. Húsz percig főztem, majd hozzátettem a felkockázott krumplit és a fejes káposztát. Az alaplében főtt húst felkockáztam, és azt is hozzátettem. Újabb húsz perc főzés után el is készült a borscs. A tálaláshoz tejfölt és kaprot használtam.

A kapor nálam az otthon íze, a színét és az illatát is imádom, de akár petrezselyemzölddel is ízesíthetjük. Bármelyiket is választjuk, remek párosítás lesz. A bordó, a fehér és a zöld. A borsccsal a lelkünket és az asztalunkat is ünnepi fénybe öltöztethetjük. Hát mi ez, ha nem egy óda borscshoz? Próbáljuk ki! Mikor, ha nem idén karácsonykor?

Forrás: ITT ITT ITT és ITT

Fotó: A szerzőé

Karóczkai-Müllner Helga