A Karate kölyök a nyolcvanas évek egyik kultuszfilmje. És ugyan manapság divat visszatekinteni a régmúltra, mert a nosztalgián túl egyfajta menőség is, hogy a múltnak igenis van keresnivalója most, amikor minden elveszni látszik. A Cobra Kai című sorozat a Karate kölyök folytatása. Nem is akármilyen. A korabeli szereplők térnek vissza most, a konfliktusoknak pedig van tétje. A frissen debütált ötödik évad kapcsán elmélkedünk a múltunk örökségéről, a sorsról, a családról, a kapcsolatokról, és arról is, hogy most is jobb inkább karatézni, mint az online világban élni.

A Cobra Kai című sorozat tömény nosztalgia. Gondoltam, amikor először láttam felbukkanni a stremaing-szolgáltató kínálatában. Egyből bevillantak a régi képsorok: a küzdelemnek igenis van értelme, mert a jó mindig legyőzi a rosszat, a gonoszt.

Jó lenne ezt hinni, és jó lenne ezt a valóságba átültetni. Ugyan a hitem sosem veszítem el abban, hogy a közdelemnek igenis van értelme, a valóság erre sokszor rácáfol. Ezért igenis jó, ha kívülről jön erre irányuló megerősítés.

Mégpedig a Cobra Kai egy ilyen külső megerősítés.

A Karate kölyök most is létezik

Egyrészt vitathatatlanul létezett. Nem egy képzelt visszatekintés a letűnt nyolcvanas évekbe, amelyhez kapcsolódóan sokunknak csak olyan emlékeink vannak, hogy akkor születtünk, vagy akkor akkor voltunk kisgyerekek. Szóval egy már kifejezetten tetszik, hogy a Karate kölyök tényleg létezett.

És a nyolcvanas években már tényleg azért küzdött, hogy megmutassa, bárkiből lehet győztes, ha tényleg tisztes küzdelemmel harcol, küzd.

És úgy látszik, hogy ennek a manapság is van létjogosultsága. Aminek magam is nagyon örülök. A Cobra Kai ráadásul nem csak beszél a nyolcvanak évekről. Nemcsak szavakban, gesztusokban oldschool, de valóban az!

Egyrészt hiteles folytatása a Karate kölyöknek. Mert visszahozza az egykori szereplőket. Sőt: az egykori szereplőket ugyanazok a színészek játsszák el. Ez több, mint hitelesség. Olyan, mintha a valóság játszódna a szemünk előtt. Hiteles minden szemszögből. Ennek pedig a mai világban óriási értéke van.

Amikor minden elveszni látszik, akkor az, hogy a nyolcvanas évek egyik kultuszfilmjének szereplőinek felnőtt életét nézhetjük a hétévesnél idősebb gyerekeinkkel, az nem csak nosztalgia. Sőt, ha azt látjuk, hogy a gyerekkorunk hősei igazán mélyről indulnak, de nem adják fel, az tényleg sokat jelent.

 

Hitelesített nyolcvanas évek

Jelen sorozatban két egykor karate bajnok felnőtt életébe kapcsolódunk be. Daniel – az egykori karatekölyök – sikeres autókereskedő lett, míg régi ellenfele, Johnny alkalmi munkákból tartja fent magát. Gyermeke mindkettőjüknek van, de míg Daniel egy biztos családban él, Johnny az üres sörösdobozok között egyensúlyozik, hogy egyáltalán fussa a napi betevőre.

De a karate mégis fontos számára. Olyannyira, hogy egy józan pillanatában nyit egy dojo-t, vagyis egy karate központot, amellyel sikerül megnyernie néhány olyan tizenévest, akik szeretnének kitörni abból a skatulyából, amelyet az élet kínált számukra. S amely Johnny számára is kitörési pontot jelenthet.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy micsoda értéke a Cobra Kai-nak az, hogy végig olyannyira hiteles tud maradni a színészválasztással, és a karakterek valósághű kezelésével, amelyet eddig még nem láthattunk.

Minden korabeli karaktert a korabeli színészek alakítanak. Ez páratlan. Tényleg nincs ennél hitelesebb. Így tényleg még jobban átérezzük, mit érezhetett Johnny, hogy a nyolcvanas években elvesztette azt a bizonyos bajnokságot. Vagy hogy mit érezhet Daniel, amikor szembekerül harminc év múlva Johnny-val.


Nekik kettőjüknek tényleg van mit megbeszélniük

Amikor Johnny újraindítja  a Cobra Kai-t, azzal beindít egy folyamatot, amely azt mutatja meg, hogy mindig van miért küzdeni, mindig van lehetőség túllépni a sérelmeken.

És mindig van lehetőség a fejlődésére. Johnny és Daniel az évadokon keresztül sok mindent megélt, míg eljutottak az ötödik, az éppen aktuális évadig, ami láthatóan még nem a befejezése a Cobra Kai-nak.

És kifejezetten tetszik az a fejlődési ív is, amíg eddig eljutottak. Ellenségekből nem barátok lettek: inkább szövetségesek. Ez sokkal több.

Cobra kai: siker vagy bukás?

Ha belegondolunk, hogy ők már felnőttek. Nem azok a túlfűtött kamaszok, akik a nyolcvanas években voltak. A sérelmeik validak, ezzel nem lehet vitatkozni. De túl tudnak lépni ezen, és együtt tudnak működni. Fejlődnek, alakulnak az évek, évtizedek, évadok során. Látjuk őket, erősnek, gyengének. Ahogyan az új fiatal szereplőket is.

Vannak akik rosszból jók, jóból rosszak lesznek. Egyik irányból a másikba, majd vissza is szabad az út a Cobra Kai-ban. Ahogyan a való életben is. Látjuk a szereplők jó és rossz oldalát, bele tudjuk képzelni magunkat a helyhetükbe. Látjuk, hogy a sikertől csak egy hajszál választ el a bukástól. És fordítva is: aki elbukott, az kemény munkával, és az önmagával való szembenézés után igenis talpra tud állni.

Talán közhelyesen hangzik. Vagy éppen tanmeseként. De egy ilyen történetnél, amely a valóban a nyolcvanas években indult, és azóta is ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanazokkal a szereplőgárdával operál, csak elhihetjük, hogy bármi sikerülhet. Hogy a sikernek és a veszteségnek ugyanúgy örülni kell. Mert az mind a fejlődés része.

A karate érték

Arról nem is beszélve, hogy a Cobra Kai a küzdésen, és a hitelességen kívül mással is szembesít. Nem csak azzal, hogy küzdeni kell bármi áron. Hanem a közösség erejét is megmutatja.

A Cobra Kai egy karate iskola. Ahogyan a sorozatban több karate iskola csap össze. Küzdenek, harcolnak az igazukért. Az most mindegy, kinek van igaza. A lényeg a közösség. Mind egyet akarnak: győzni. Mindezt csapatban teszik. Nem otthon ülnek. Nem  a képernyőt bámulják. Nem lógnak, nem drogoznak. A karate-nak szentelik a szabadidejüket.

Tehát a karate, a harcművészet, egy közösséghez tartozás a 21. században is lehet olyan mozgatórugó, amely megtart, és nem engedi, hogy elvesszünk. Ez pedig igenis érték.

A Cobra Kai egy olyan sorozat, amely átemel valamit a régmúltból, de sokkal több annál. A 21. században is van értéke a küzdésnek. Legfőképpen annak a küzdelemnek, amikor saját magunkat győzzük le. Mindig a legnehezebb, legyőzni saját magunkat. Ez a legnehezebb.

Fotó: Netflix