A csírák és mikrozöldek termesztésének őrülete bennünket is utolért. A próbálkozásaink nem új keletűek, de csak azóta zölddel megannyi finomságtól az otthonunk, mióta megismertünk minden, egyébként pofonegyszerű szabályt. Tapasztalatainkat hoztuk el arról, hogyan termesszük otthon ezeket az egészséges finomságokat. Amit szoknya avagy nadrág, tényleg kivétel nélkül, nagyon hamar megtanulhat. Részletes útmutatást igyekeztünk adni, hogy biztos legyen az aratás.

Arról, hogy megéri csírát termelni otthon, arról nem nagyon kell szólnunk. Arról viszont igen, hogy nem kell félni tőlük. A csírák és mikrozöldek még a valóban nagyon elfoglaltaknak sem jelenthet problémát, az a napi pár perces tevékenység, amit a cseperedő növények kívánnak. Amit mindenképpen megéri befektetni, mert a pár napon belül életre kelő magok figyelése, valódi örömmel töltheti el a szívünket és lelkünket. Mindarról nem is beszélve, hogy finom és egészséges élelmiszert nyerhetünk.

A csíra és a mikrozöld nem ugyanaz

Csírának azokat a magból épphogy – pár nap alatt kihajtott – növényeket nevezzük, amik alig 1-3 centiméteresek. A mikrozöldeknek pedig azokat növényeket hívjuk, amik nagyobbak a csíránál, de kisebbek a palántáknál. Ahogyan a neve is súgja: pici, apró, két hétnél fiatalabb növények, amelyeken már megjelentek a felnőtt egyedekre jellemző, de még aprónak mondható hajtások, levelek. A mikrozöldek fajtától függően maximum 3–10 centiméteresek.

A kettő termesztése között is van különbség. Míg a csíráztatás során a magok nedves közegben kelnek életre, és néhány nap után fogyaszthatók, addig a mikrozöldeknek ennél több idő kell a fejlődéshez. A csíráknak sok nedvességre, és párára van szükségük, de ültetőközegre nem. A mikrozöldeknek viszont termesztőközegként szükségük van vízre, földre vagy például kókuszrostra. Eleinte jó, ha sötétben vannak, majd ahogy kibújnak a kis hajtások, minél több fényre. Mivel a mikrozöldek kevésbé igénylik az állandó párás közeget, az esetleges baktériumfertőzések esélye is kisebb.

Hűvös helyre, mint a kamra vagy a hűtőszekrény nem jó tenni őket. De a tűzőnapot sem szeretik. A mikrozöldeket akkor jó napfényre tenni, amikor már kikeltek és intenzív növekedésnek indultak.

Miből lehet csíránk, mikrozöldünk? 

Az első és legfontosabb szabály, hogy ne a főzésre és ne is a vetésre szánt magokhoz nyúljunk. Vásároljunk kimondottan csíráztatásra és/vagy mikrozöldség termesztésre kínált jó minőségű, lehetőleg bio magokat. Miért? Mert a vetésre szánt magokkal ellentétben, ezek nincsenek különféle kelést segítő eljárásokkal, vegyszerekkel kezelve. Mehetünk értük kertészeti üzletbe, piacra, kereshetjük a szuper és hipermarketek kertészeti részlegén vagy drogériákban, bioboltokban. Az interneten is számtalan helyről rendelhetjük.

Első alkalomra a legtöbb tapasztalt csíráztató a retek, a brokkoli és a különféle gabonaféléket ajánlja, mert ezekkel lehet a leggyorsabban sikerélményt elérni. Mi a rukkolával és mángolddal kezdtük. Mindkettőt csíráztattuk és mikrozöldnek is elvetettük. Fenséges az ízük!

Csíráztatható például a retek, brokkoli, zsázsa, görögszéna, vöröshagyma, póréhagyma, vörös káposzta, vízitorma, cékla, mángold, mustár, zöldborsó, karalábé, fodros kel, beluga lencse, mungóbab, csicseriborsó, lucerna, lóhere, köles, zab, rozs, búza, hajdina, lenmag, szezámmag, kukorica és a hántolatlan: napraforgó, mandula és tökmag.

Milyen edényt válasszunk? 

Ahogyan a cikk bevezetőjében írtam, korábban mi is próbálkoztunk inkább kevesebb, mint több sikerrel, viszont az elmúlt hónapokban biztosra akartunk menni, így mi befektetünk kimondottan csíráztatásra és mikrozöldek termesztésre ajánlott edényekbe. És nem bántuk meg.

De éppúgy sikereket érhetünk el egy egyszerű műanyag dobozzal, mint egy befőttes üveggel. A választás során amire mindenképpen érdemes odafigyelnünk az az, hogy csíráztatásnál és mikrozöld termesztésnél az edényünk képes legyen elvezetni a felesleges vizet. Egyébként rothadásnak indulnak a csírák – ilyen hibával, míg nem volt csíráztató edényünk, mi is szembesültünk. Az eldobható és komposztálható edényeket nem igazán javasoljuk, mert nagyon hamar szétmállnak attól, hogy magukba és egyben a növénytől elszívják a vizet.

Ha műanyag dobozt választunk csíráztatásra, akkor lyukasszuk ki pár helyen az alját, és tegyünk alá tálcát. Amennyiben pedig befőttesüveget használunk, akkor a tetejét lyukacsos textillel (szúnyogháló) fedjük le, majd fordítsuk az üveget fejre. Helyezzük egy mélyebb tálcára, valahogy úgy megtámasztva ferdén az üveget, hogy 40-50 fokos szögben álljon. Erre azért van szükség, hogy a napi kétszeri átmosás után a felesleges víz könnyen kifolyjon.

A zsázsát, a mángoldot, a rukkolát, a fodros kelt és a napraforgó magot nem ajánljuk üvegben csíráztatni, azoknak jobb a vízszintes közeg, mert felfelé dúsan növekednek.

Mossuk le a magokat

Tényleg mindannyian képesek vagyunk mikrozöldeket vagy csírákat termeszteni otthon, hiszen az általános iskolában legalább egyszer feladat volt, hogy két nedves vattapamacs között babot vagy lencsét csíráztassunk. Nem volt más feladatunk, mint mindennap átmosni a vattát, és türelmesen várakozni. A mikrozöldeltetéssel és csíráztatással valóban nincs ennél sokkal több feladat.

Lényeges pont, hogy a csíráztatni, vagy mikrozöldeltetni kívánt magokat minden esetben mossuk át egy szűrőben. A víz hőmérsékletére ügyeljünk, előre állítsuk be, hogy langyos avagy kézmeleg legyen. A hideg vízzel vigyázzunk, mert elindíthatunk egy olyan folyamatot, amitől később inkább bepenészedhetnek a magok, míg a túl meleg vízzel leégethetjük őket.


A csíráztatás lépései

  1. Lemosás
  2. Áztatás
  3. Átmosás naponta kétszer: reggel és este

Csíráztatásnál a lemosott magot előáztatjuk. Hogy mennyi időre, ez a mag nagyságától függ. Iránymutatásként egy alapszabályt érdemes szem előtt tartani: Minél apróbb a mag, annál rövidebb, minél nagyobb, annál több ideig áztassuk.

Két óra elég a rukkola vagy más néven a borsmustárnak, a hagymának, a zsázsának, a szezámmagnak, a lenmagnak a chiamagnak. 4 óra szükséges a retek, mustár számára. 8 óra a görögszéna, köles részére. 12 óra a lencséknek. 24 óra a kukorica, a csicseriborsó, és a babféléknek és a legtöbb gabonafélének.

Fontos figyelnünk arra, hogy ne hagyjuk a magokat az áztatóvízben, mert akkor előre beindíthatjuk a csírázási folyamatot, és penészedésnek, rothadásnak indulhatnak a magok. Áztatás után a magokról öntsük le a felesleges vizet és tegyük a csíráztató edénybe.

Tegyük őket félre. Lehet félárnyékos, sötét helyre is rakni, de arra figyeljünk, hogy hidegben semmiképen se legyenek. Ez főleg ősszel és télen lényeges. Az ideális hőmérséklet a csíráztatásnak 22-30 °C közé esik.

Innentől kezdve már alig van dolgunk. Mindössze annyi, hogy a cseperedésnek induló, majd kicsírázó magokat reggel és este is mossuk át kézmeleg, langyos vízzel.

A csírák ahogy elérik az 1-3 centiméteres nagyságot máris fogyaszthatjuk őket. Üveg vagy műanyag edénybe téve a hűtőben 7-10 napig eláll.

Ilyenkor a jól átmosott csíráztató edénybe máris újabb adag magot csíráztatni kezdhetünk. Fontos, hogy minden újabb adag csíráztatása előtt, mindig fertőtlenítsük le az edényt forró víz alatt, vagy vízzel feltöltve mikróban, esetleg mosogatógépben elmosva.

Csírák és mikrozöldek termesztése

  1. Átmosás
  2. Ültetés
  3. Spicceléssel locsolás reggel és este

A mikrozöldek termesztésnél sem árt, ha kézmeleg vízzel átmossuk a magokat. Az ültetőedénybe, zöldségfélék termesztéséhez, magvetésre, palántázásra ajánlott termőföldet vagy kókuszrost téglát rakunk, amit meglocsolunk vízzel, hogy nedves legyen. A kókuszrost téglánál járjunk el a csomagolás szerint, ha szükséges áztassuk vízbe, míg az összetömörített rost megduzzad. Az ültető közeg tetejére szépen szórjuk szét egyenletesen elosztva a magokat, majd a magokat, egy nagyon kis rétegben fedjük le még termőfölddel vagy kókuszrosttal. Az apró szemű magvakat egymás mellé dúsan, vessük el, míg a nagyobbakat kicsit ritkábban. Itt is jó, a csíráztatni való mag csomagolásán leírtak szerint eljárni.

Spriccelő locsolóval öntözzük meg kézmeleg vagy langyos vízzel, majd takarjuk le a kis veteményesünket egy kartonpapírral. Naponta kétszer, reggel és este spricceléssel locsoljuk. Amikor kibújtak a földből a magocskák, akkor tegyük napfényes, de ne tűző napra a mikrozöldünket.

A mikrozöldek 7-14 nap alatt érik el azt a magasságot, amikor már levághatjuk. Egy-egy adag mag 2-3 alkalommal aratható. A levágott zöldeket konyharuhára téve pár óra alatt hagyjuk megszáradni, akkor üveg vagy műanyag edénybe téve a hűtőben 7-10 napig eláll. Egy ültetőközegbe 2-3 alkalommal vethetünk.

Mi kétféle közegben termesztettünk mikrozöldeket. Az egyik egy műanyagból készült üvegház ültető edény volt, a másik egy olyan üvegedény, amiben a magok, a vízbe lógó szűrőben állnak. Ebben a kicsírázó magok lefelé, bele a víz felé eresztenek gyökeret, felfelé pedig zöldelnek. A tál úgy van kialakítva, hogy pont annyi víz érje mindig a magokat, amennyi szükségesek a számukra. Mindkét edénybe a kisebb magokból 1-1 evőkanálnyit, míg a nagyobb magokból 2-2 evőkanálnyi szükséges. 

Mi a vizes közegben való termesztést szeretjük jobban, mert a növényeink nem lesznek földesek, és jóval hamarabb növekedésnek indulnak.

Milyen ízre számíthatunk? 

Ha semleges ízre vágyunk, a lucerna csírát javasoljuk, a gyerekek arra fanyalognak a legkevésbé. Vagy a kukoricacsírát, mert a nyári csemegére finoman emlékeztető ízzel nyert ügyünk lehet. Ahogyan az édeskék borsó mikrozölddel is.

Ha a színekre utazunk válasszuk a vörös káposzta, a mángold, a retek vagy a fodros kel magokat, azok kikelve lila színekben pompáznak.

A retek, a mángold, a mustár, a vörös káposzta, a fodros kel, a rukkola, és a hagymamagok mind kicsit csípősek. Míg karakteres ízzel a napraforgó, a mandula és a búzafélék dicsekedhetnek.

A csírák és mikrozöldek szendvicsek, sültek tetején, levesekben, főzelékekben és önállóan salátaként, vagy saláták kiegészítőjeként is finomak. A smoothie-ban is vígan megállják a helyüket a spenót helyett.

A szépségük is már elég 

Persze mi nem állítunk semmi biztosat a mini zöldek egészségre vonatkozó hatásáról, hiszen nem vagyunk élelmiszerkutatók, de az a tudat mégis fontos a számunkra, hogy az otthonunkban gondosan nevelt zöldjeinkről tudhatjuk: a mi részünkről vegyszermentesek.

Azzal sem álltatjuk magunkat, hogy szuperélelmiszereket fogyasztanánk, hiszen tudjuk, hogy ez egy marketingkifejezés, de az kétségtelen, hogy a „magokból elinduló élet” már önmagában is jól hangzik ahhoz, hogy a csíráknak jótékony étrendi hatást tulajdonítsunk.

Azt is mindannyian tanultuk az iskolában, hogy a csírázás során a magban tárolt tápanyagok átalakulnak, azaz egyszerre vannak jelen a lebontó és építő biokémiai folyamatok, ezért a csírák tápanyag-összetétele különbözik a magtól, illetve a kifejlett növényétől.

Ez egyfelől jelenthet jótékony étrendi hatást, például a vitaminok feldúsulása, könnyebben emészthető ásványi anyag-tartalma miatt, másfelől viszont a koncentráltabb tápanyagbevitel kedvezőtlen hatásokkal is járhat, akár előfordulhatnak a csírában olyan mérgező, vagy az emésztésre károsan ható anyagok is, amelyek a kifejlett növényben már nincsenek meg. Ezért a mértékletesség a csíra és mikrozöldek fogyasztásban  kulcsfontosságú! A retek csiráztatásánál el kell mondanunk, hogy a rajta fehéren megjelenő fehér gyökérszáraktól nem kell megijedni, nem penész. A csírákon a penész inkább szürke, barnás vagy fekete színű, mintsem fehér.

Amiért szerintünk, egészen biztos, hogy mindannyiunk egészségére jótékony hatással lehetnek a csírák és mikrozöldek, az nem más, mint az az öröm, hogy nagyon kevés gondoskodásért cserébe, a szemünk előtt indulnak fejlődésnek a különféle magocskák. Hogy az apró zöldek rövid idő alatt szépséggel telítsék el az otthonunkat, konyhánkat és így a lelkünket is.

Fotó: ITT