Minden nő egy, a számára tökéletes férfiről álmodik. Már egészen korán. Tisztán emlékszem, hogy már óvodás koromban elmélkedtem, milyen a tökéletes férfi. Az álmodozásom mai napig tart, de időközben lett egy reménysugaram.
– Tökéletes férfit akarsz? Szüldd meg! – a végtelen hálón próbáltam kinyomozni, kitől származik ez a mondás, de sajnos nem találtam meg. Tuti, hogy egy szingli édesanyától!
Apáról fiúra?
Ideális családi közösségekben a fiúgyereket az édesapa és a nagypapa tanítja meg a különféle férfias tevékenységekre. A férfiak sportolnak, vagy minimum szenvedélyesen rajonganak egy adott sportágért. Horgásznak és illik megtanulniuk a megfogott halat megpucolni, ezzel is segítve asszonykájukat a konyhában.
Ha házépítésre kerül a sor, vagy csak egy szimpla felújításra akkor is a férfiember intézkedik. Tárgyal a generálkivitelezővel, helyreteszi a festőt, ha nem megfelelően lett leglettelve a fal. Fejben tartja, hogy mikor kell téliről nyári gumira váltani és ezt visszafelé is, és el is viszi az autót a gumishoz.
Denevér hallásának köszönhetően, azonnal meghallja, ha csapágyas a kocsi vagy a kipufogón van egy gombostűnyi repedés. A férfi erős, és a csomagtartóból a zsugorvizet ő cipeli fel a harmadik emeletre, ha nincs lift akkor is.
Anyáról fiára
Biztosan így van, az ideális családokban. Ám mi a helyzet a szingli anyukákkal és azok fiúgyermekeivel? Ők kitől és hogyan tanulnak meg férfiak lenni, ha a gyerekkoruk javarészét az anyukájukkal töltik? Gondolom, most az olvasó rávágja, hogy az apjától. Van apja a gyereknek, nem? Naná, hogy van, de lássuk be, a kéthetente együtt töltött maximum két napba nem lehet elég hasznos dolgot átvenni az apától a fiúnak. Az apukák a rövid apás hétvégéken törekednek a minőségi együttlétekre, és nem feltétlenül nevelni szeretnék a fiaikat. Arról az esetről ne is beszéljünk, ha kislány is van a pakkban, akkor aztán még nehezebb a helyzet. Akinek sikerült már rábeszélni egy óvodás vagy kisiskolás kislányt arra, hogy menjen focimeccsre, annak óriási gratula!
Jó modor az óvodában. Illik köszönteni
Szingli anyuka vagyok, van egy nyolcéves lányom és egy négyéves fiam. Más dolgokat tanítok meg a lányomnak és más dolgokat adok át a fiamnak. Zétény most kiscsoportos az óvodában. Mondhatjuk azt, hogy még kicsi, de ahhoz már elég nagy – véleményem szerint –, hogy már elmagyarázhatom neki van egy nap, amikor a nőket – lányokat ünnepeljük. Amikor illik megajándékozni a körülötte élő hölgyeket, virággal vagy csokoládéval. Fontosnak tartom, hogy vigyen virágot az óvodai csoporttársak Lívia és Linette születésnapjára, mert szerintem egy nő mindig minden körülmények között kapjon virágot, ha születésnapja van.
Külső segítséggel
Könnybe lábadt a szemem azon a délután amikor Zétény az óvodában öltözködés közben egy pillanatra megállt, mélyen a szemembe nézett és ezt mondta: – Anya! Ugye nemsokára le kell cserélnünk a téli gumit tudod a másikra? Hogy is hívják a másikat?
Büszke voltam, mert igen, ez már egy folyamatnak az eredménye. Annak, hogy viszem magammal a gumishoz, válaszolok a feltett 452 darab kérdésére, ha nem tudom a választ, akkor azonnal megállítom az egyik szerelőt és megkérem, hogy segítsen a válaszadásban.
Csak férfiasan
A kisfiamat minden bevásárlás után megkérem, hogy segítsen az autóból becipekedni a lakásba. Külön kikészítek neki egy könnyebb zacskót, nem célom, hogy sérvet kapjon a gyerek. De az igen, hogy megtanuljon előzékeny és segítőkész lenni. Sikerélményt adok neki, megdicsérem, elmondom, hogy milyen sokat segített nekem ezzel az egy zacskóval már.
Közösen járunk kertészetbe, ahol a balkonládákba virágokat és virágföldet veszek minden tavasszal. Ezzel ásom meg a talajt a kétkezi földi munkákhoz, ha a fiam egyszer építkezésre adná a fejét, ne legyen neki Istentől való vétek megfogni egy ásót. Társasházban lakunk, de van egy szép nagy közös kertünk, amiben két hatalmas almafa van. Mi önként és dalolva elvállatuk, hogy a lehullott gyümölcsöket összeszedjük. Elővesszük a kistalicskákat, az almásládákat és indulhat a verseny: Ki tud több almát összeszedni a ládájába?!
A lakásunkban az egyik villanykapcsoló megadta magát, már hetek óta csak erős ráhatással lehet kapcsolásra bírni. Vettem helyette újat, elhatároztam, megpróbálom kicserélni, mégpedig a fiammal közösen. Mindenki nyugodjon meg a biztonság kedvéért lekapcsolom az áramot az egész lakásban. Még mielőtt valaki kihívja a gyámügyet. A fiam olyan büszkén tudja mondani, hogy az én anyukámnak van szerelődoboza! Szerelődoboza? Az lassan már szerelőbőrönd, az évek alatt akkorára duzzadt.
Romantika netovábbja
Képes vagyok elvinni a George Clooney-s kávégépemet a barkácsáruházba, hogy ott a helyszínen megnézzük melyik csavarhúzót kell megvennem hozzá, hogy szét tudjam szerelni, mert eldugult. A tíz sikertelen próba után végül találtunk egyet, amivel ki tudtuk nyitni, mi ketten, együtt. S pont ekkor felcsendül az áruházi rádióból a We are the campions – a Queentől és tényleg bajnoknak érzem magam. Igen, elvihettem volna szervizbe, de nem tettem. Akartam, hogy a fiam lássa, hogy először megpróbáljuk az elromlott háztartási gépeket megjavítani, és ha véletlenül sem sikerül, csak akkor visszük szakemberhez.
Ha Zétény időnként elfelejti, hogy nem futunk be egy nő előtt sem az óvoda kapuján, ott vagyok én és hangosan figyelmeztetem, hogy egy férfi kinyitja a hölgyek előtt az ajtót és előzékenyen beengedi őket.
A romantika egyik netovábbja számomra, ha éppen szem- és fültanúja lehetek annak a jelenetnek, amikor a gyerekeim keresztapja, aki egyben a legjobb barátnőm férje, megkérdezi a barátnőmet: – Nyuszika! Elvigyem a kocsidat megtankolni?
Itt szeretném megjegyezni, hogy Zétény már tankolni, is tud! (Annyira szeretném, ha nekem is elvinné egy férfi megtankolni az autómat!)
Tudom, hogy a nem szingli anyukák is mindenre odafigyelnek a gyerekeik nevelésével kapcsolatban. A világért sem szeretném wonder women-nek beállítani magamat, vagy bármelyik anyuka szuperképességeit kétségbe vonni. Csak teszek az álamimért. Szeretném azt megélni, hogy a majdani menyem egyszer azt mondja nekem, hogy: – Tökéletesen nevelted a fiadat egyedül is, boldog vagyok mellette, szeretném majd én is ilyen jó nevelésben részesíteni a fiú unokádat.
Fotó: Pixabay
Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!
