Újra itt a nyár, és vele együtt a nyári szünet, és én újra az Őrségről írok. Ahová már évek óta visszajárunk. Ismerős a környék, az emberek. Nem panaszkodás, hogy erről kell írnom, sőt! A gyerekekkel együtt élvezem, azt a fajta állandóságot, amely abból az érzésből fakad, hogy már jó párszor bejártuk az Őrséget. Szeretünk itt lenni, és kész. Most mégis elgondolkodtam a megszokás befolyásolhatja a nyaralásunkat? Pontosabban mi befolyásolhatja, hogy ne unjunk rá a rendszeresen látogatott úti célra? Ráunhatunk egyáltalán? Újra az Őrségben, és egy napra a szlovén tengernél jártunk.
A nyaralás általában a kikapcsolódásról szól. Hogy ez kinek mit jelent, az egyénenként, családonként eltérhet. Lehet kikapcsolódni aktívan, amikor túrázunk, vagy várost nézünk. Vagy passzívan, sokat pihenve, esetleg olvasgatva, sorozatok nézve. Mások vágyhatnak az új ingerekre, emiatt mindig más úti célt választanak. Országhatáron belül akár, vagy mindig más országot. Míg egyesek biztonságosabban érezhetik magukat a megszokott helyeiken, ahol nem igazán változnak a dolgok.
Ez utóbbi unalmas lenne? Nem hinném. Leginkább azért nem érzem így, mert ugyan a helyszín lehet állandó, mi magunk folyamatos változásban vagyunk. Fejlődünk, alakulunk. Előfordulhat, hogy ugyanarra a látnivalóra teljesen máshogyan tekintünk idén, mint mondjuk tavaly, vagy a korábbi években.
Teljesen más érzéseket válthat ki belőlünk ugyanaz a helyszín hangulatunktól függően. És ez igazán izgalmas. Emiatt úgy érzem, soha nem veszítheti el a varázsát az a helyszín, ahová gyakran visszatérünk. A megszokás az érzéseinkre, a hangulatunkra nincs befolyással. Mivel mi magunk vagyunk a nyaralás résztvevői, tőlünk lesz az élmény olyan, amilyen.
Őrség újra, és újra és újratöltve
Azt hiszem, ilyen érzésekkel indultunk el a gyerekekkel az idei őrségi nyaralásunkra. Jártunk már itt, nem is egyszer Éreztük, hogy most is jól érezzük majd magunkat. És ez már elegendő kiindulópont egy kisgyerekes nyaraláshoz.
Aztán olyan kérdések jutnak eszembe, hogy mi újról tudok írni az Őrséggel kapcsolatban. Mert már sokszor és sokféleképpen írtam róla (ezeket az írásokat ITT és ITT olvashatja el).
Először is, kifejezetten lényeges kérdés, hogy ha gyerekekkel nyaral az ember, akkor tudja, ha a gyerekek jól elvannak, akkor a szülők is. Gyerekekkel ugyan nem nevezhető egyértelműen pihentetőnek a nyaralás, pláne, ha kicsik – mondjuk tíz év alattiak –, aztán, ha sokan vannak – mondjuk ketten, mert két gyerek már össze tud veszni bármin, legalábbis így tapasztaltam.
Ugyanakkor több gyermek jelenléte mégis előnyös is lehet. Például, ha velünk utazik egy másik család, ahol a porontyok már jól ismerik egymást, de mégsem találkoznak minden nap. Így mindig van társaság, jól elfoglalják egymást, a szülőknek pedig jut jó néhány nyugodt pillanat. Ez pedig mindenkinek megéri.
Mindehhez egyértelműen szükséges a tér, ez pedig egyértelműen az Őrség mellett szól. Ez nem az a hely, ahol lépten-nyomon óriási szállodákba botlunk. A legtöbb őrségi szállásra magánházaknál, vagy kisebb panziókban találhatunk rá. Az sem ritka, hogy teljes házakat adnak ki a nyaralóknak.
Mi is egy ilyen házban szálltunk meg Őriszentpéteren, ahol az öt szobás, óriási udvarral körülvett házban a három felnőtt és a hat gyermek (a legkisebb négy, a legidősebb tizenegy éves) bőven elfért.
Kicsi látnivaló, sok édes semmittevés
Az Őrségre jellemző a szeres építkezés. Vagyis ezen a vidéken nem utcákban sorakoznak a házak, hanem egy kupacban. Ezeket nevezik szereknek. A házak előtt és között általában nincsen kerítés, a mi szállásunkon ezt a kerítés nélküliséget úgy oldották meg, hogy sövény vette körül a házat. Így a gyerekek is tudták, meddig tart az udvar, mégis megmaradt a szabadság érzése. Az Őrségben van elegendő tér arra, hogy a gyerekek gyerekek legyenek.
A szálláson is jól elvolt a gyerekcsapat. Egy nyaraláson azért mégis a látnivalók is lényegesek, hiába nem számít a szervezésnél a megszokás. Az Őrséget amiatt is szeretem, mert annyi itt a látnivaló (különféle tavak, nyitott udvarok állatokkal, fürdők a közelben, a szlovén és az osztrák határ közelsége), és láthatóan figyelnek a turistákra, ezért látványosságok terén is látható a folyamatos fejlődés, hogy soha nem unható meg. Évekre előre beoszthatjuk, hogy mikor mit nézzünk meg.
Ami nekünk idén belefért: őriszentpéteri séta az Árpád-kori templomhoz, Őrségi vásár, Szalafő Pityerszer, egy napos kiruccanás a szlovén tengerpartra, Vadása-tó Hegyhátszentjakabon.
És édes semmittevés a szálláson, ahol csak mi voltunk. Mint például vízipisztoly csata, társasjáték, szabad tűzön főzés, esténként a tűznél pillecukor sütés. A gyerekek spontán is feltalálták magukat a vásáron lőtt vagy kihalászott csecsebecsékkel, társasjátékoztak, vagy éppen azt játszották, hogy ők most egy lovastáborban vannak.
Szlovénia, Őrség: nem számít a megszokás
Szlovénia közelsége számunkra egyértelműen adta a lehetőséget arra, hogy egy napra leutazzunk a tengerpartra. Tavaly ugyanilyen random módon már megnéztük Pirant, az idén Kopert és Izolát választottuk. (A tavalyi rapid piriani kirándulásunkról ITT olvashat.)
Idén hat gyerekkel nem igazán a látnivalók voltak a központban a szlovén túrán. Egyértelműen a tengert akartuk látni, és abban megmártózni. Hajnali öt óra után nem sokkal indultunk Őriszentpéterről, két hosszabb megállót követően tíz óra előtt jutottunk le a tengerhez. Az éjszakai hazaút sokkal gyorsabb volt, 3,5 óra alatt már a szállásunkon voltunk.
Koperben mindenképpen meg akartunk állni, mert ez Szlovénia legjelentősebb és legnagyobb kikötővárosa, ahol óriási teherhajókat és konténereket láthattunk. Fagyiztunk a parton, sétáltunk a belvárosban, egy helyi pékségben ettünk bureket. Érdemes volt itt is megállnunk.
Koperben a teherkikötő mellett egy parkolóházban hagytuk az autókat. A kikötőt érintve a parton sétáltunk át a belvárosba. Ugyan Kopernek is vannak strandjai (az egyik éppen a teherkikötő szomszédságában), mi a fürdésre mégis a közeli, tíz kilométerre található Izolát szemeltük ki, amely egy jellegzetes tengerparti kis halászfalucska.
A cél itt egyértelműen a szabadstrand volt, a Svetilnik Beach. A szlovén tengerpart ugyan nem homokos, hanem apró kavicsos, ingyenes, és hosszan elnyúlik. A strand vége maga a belváros, ahol több éttermet találhatunk. Végre tengerparton voltunk, nem zavart bennünket, hogy az nem homokos. A víz kristálytiszta volt.
Talán az hatéves kislányom mondatai foglalják össze a legjobban a szlovén tengerparti kirándulásunkat. Ezt mondta: nagyon tetszik ez a tenger. Minden. A hullámok, hogy meleg van. Jó, hogy bemehetek a vízbe.
Voltunk már többször az Őrségben, és már Szlovéniában is. Hiába a megszokás, mindig más. Az Őrség mindig más arcát mutatja. Ezért is szeretem.
Fotók: Szerző
