A gólya érkezése számunkra nemcsak a tavasz kezdetét jelzi, hanem a természet örök körforgásának szépségét is. Ahogyan a vers is sugallja, a madarak hosszú utat tesznek meg, mégis visszatérnek hozzánk, mintha a világ minden tája közül ezt a kis szegletet választanák otthonuknak.
Örüljünk együtt az első gólya érkezésének Aranyosi Ervin versével! A gólya hozza el a reményt, a megújulást és a régi idők emlékeit. Ahogy fészkét újraépíti, mi is töltsük meg a mindennapjainkat melegséggel, kíváncsisággal és a természet iránti tisztelettel.
Aranyosi Ervin: Visszatértek a barátok…
Ereszünknek, kéményünknek újra van lakója.
Megérkezett a fecske, és hazatért a gólya!
Mind a kettő máshol telelt és világot látott,
mi meg reménykedve vártuk vissza a barátot.
Messze szálltak ősszel, s velük messze szállt az élet.
Visszavártunk vándormadár, mondd el a mesédet!
Merre jártál, merre szálltál, jól bántak-e véled,
a világnak más tájain, mondd milyen az élet?
S lám a fecske, eresz alatt, csivitelve szálldos,
szalmaszálat és töreket kever most a sárhoz,
ebből készíti a fészkét, s tapasztja a falra,
a mesére nincs ideje, inkább fakad dalra.
– Hát akkor te gólyamadár, mesélj te az útról!
Ám a gólya csak kelepel a tengeren túlról.
Nem értem a szavait, de lám a párja érti,
azt mondja, a kíváncsiság a titkait sérti.
Jó, ha titok, nem faggatlak, örülök, hogy jöttél,
háztetőnkön, régi fészken, újra kikötöttél.
Tedd rendbe a házad táját, javítsd ki a fészket,
maradjon a szomszédokról sok kedves emléked!
Aranyosi Ervin © 2015-03-24.
