Meggyőzni valakit valamiről akkor igazán profi, ha nem rábeszéltük a másikat valamire, hanem pusztán csak sikerült úgy felkeltenünk a kíváncsiságát az érveinkkel, amiért önmaga szeretné elfogadni, követni, magáénak tudni a javaslatunkat. A meggyőzés képességére a magánéletünkben éppoly szükség lehet, mint a munkánk során.

A profik évekig tanulják, gyakorolják a meggyőzés technikáját, amiből persze nem egyféle van. A mindennapi érveléshez viszont nem kell módszerek sokaságát megtanulnunk, igazából csak önmagunkra kell tudni odafigyelni.

Az első és legfontosabb érvünk a hitelességünk lehet. Ami viszont valóban nem egy eldöntendő kérdés, hogy na kérem mától én hiteles leszek. Illetve igen, saját döntésünk, hogy a szavaink és a cselekedeteink egálban vannak-e, lesznek-e egymással minden körülmények között vagy sem.

De nem mi állapítjuk meg magunkról, hanem a környezetünk mondhatja rólunk ki, hogy bizony mi hiteles, szavahihető ember vagyunk.

Ehhez valóban az kell, hogy csak olyat állítsunk magunkról, ami valóban igaz is. Beleértve azt is, hogy nem posztolhatjuk ki egy nem létező tudásunkat, eseményen való részvételünket, amit meg sem közelítettünk, nem beszélhetünk úgy valamiről, hogy sosem tapasztaltuk vagy tanultuk volna azt. Magyarán mondva igazat kell szólnunk. Akkor is, ha éppen kevésbé előnyös passzban vagyunk.

A meggyőzés másik igen sarkalatos pontja a véleményhűségünk, legyen szó bármiről is. Bár a szemléletünk változhat is, igen fontos témákban ez sosem történik egyik pillanatról a másikra. Ha valamiben megváltozott a meglátásunk, és mi ezt az új álláspontunkat szeretnénk eladni, a meggyőzés részének kell lennie annak is, hogy beismerjük eddig nem hittünk abban, de már igen, és pontosan azt kell tudnunk meggyőzően előadni, hogy mi hozta a változást.

Mindehhez persze érdekesnek kell lennünk. A meggyőzési, tárgyalási technikák lényeges, gyakran első pontja maga a kíváncsiság felébresztése a másik emberben. Ha idén szeretnénk az ünnepre a családi tradíciótól eltérő ételt feltálalni, felújítani a fürdőszobát vagy éppen egy munkatársunkat rávenni arra, hogy másként álljunk egy feladathoz, ahhoz bizony olyan indokokat kell hoznunk, ami érdekessé teszi a másik fél számára is a változás eredményét.

Fel kell készülnünk arra is, hogy további, bővebb információt kérnek tőlünk, kaphatunk ellenérveket is, illetve olyan kételkedő kérdéseket, amelyek új megvilágításba hozhatják számunkra is a meggyőződésünk tárgyát.

Az sem baj, ha nem sikerül elsőre célt érnünk el. Ha már nyitott volt felénk a másik, ha már meghallgatott, azzal ha még nem is háborút, de csatát már nyertünk. S már is javítunk a megfogalmazásunkon, hisz a lényeg ezen van: meggyőzés technikánk sosem lehet rábeszélő, nem lehet erőszakos, manipuláló, se nem zsaroló, mert azzal nem meggyőztünk csak kiharcoltunk amit akartunk, ami így sosem lesz igazán a másiké is. S az érzelmi befolyásolást is kerülnünk ildomos.

A higgadtság, a türelem, a szelíd megfogalmazás vagy éppen a lendület, az él és a humor is sokat segíthet. Meggyőzésünk ívét, stílusát igazítanunk kell ahhoz, akit szeretnénk meggyőzni.

A tökéletes meggyőzés során szinte észrevétlenül halad a beszélgetés a megfelelő irányba úgy, hogy optimális esetben a meggyőzött családtag, munkatárs, partner vagy egy állásinterjún a leendő munkaadó a saját ötlete legyen az, amiről tulajdonképpen mi akartuk meggyőzni. Arról, hogy velünk, a mi ötletünkkel neki, tulajdonképpen nyert ügye van. S ezt ő jobban akarja, mint mi. Vagy legalább ugyanannyira.

Kép: Pixabay