Manapság egyre kevesebbet beszélünk egymással. Őszinték sem mindig vagyunk. Elhallgatjuk a gondunkat, bajunkat, de még sokszor akkor is, ha kedveljük, vagy igazán szeretjük a másikat. A pozitív megerősítésre, a bizalomra, a tiszteletre mindenkinek szüksége van. Akár egy átlagos hétköznapon is. Szerintem ez is bók. Hogy kitől esne jól, vagy kitől szeretnénk, az talán már mellékes. A bók kell nekünk.

Igyekszem nyitott szívvel élni a mindennapjaimat. Keresni a jót másokban, vagy az adott helyzetben. Ez nem öndicséret. Egyszerűen magamat védem ezzel, úgy érzem, magamnak teszek jót.

Nem mindig egyszerű, mert persze látszólag nem mindenki érdemli ezt meg. De senkinek nem dolga, hogy megítéljen másokat, vagy a másik helyzetét ténylegesen átélje. Azt, hogy megbízok másokban, vagy szívesen segítek, előfordulhat, hogy egyesek kihasználják, tudom. Egy dolog vigasztal ilyenkor: ez nem rólam szól, hanem arról, aki kihasználja a másikat.

Attól még lehetek másokkal kedves, ha nem ezt kapom cserébe vissza.  Kedvesnek, megértőnek, elfogadónak lenni – ezek mind engem gazdagítanak, ha ilyen vagyok. Ettől még nem vagyunk negédesek, örökké vidámak, vagy olyanok, akik állandóan virágkoszorúval a fejükön, madárcsicsergés közepette ugrálják körbe a vadvirágos mezőt.

Senki sem mindig egyforma, mindenkinek vannak olyan napjai, amikor minden rossz, a háta közepére kívánja a fél világot.

Bókolok=odafigyelek rád

Hogyan jutok innen el a bókhoz? Úgy, hogy bók, dicséret, pozitív megerősítés adásával is másoknak adunk, még ha azt nem is feltétlenül kapjuk vissza. S mi a bók? Nem éppen hízelgő leírást kapott az értelmező szótárak szerint. A bók kedveskedő, széptevő, hízelgő kijelentés, szólam, amelyet rendszerint udvariasságból, vagy vagy érdekből mond valaki valakinek, főleg férfi nőnek.

Szerintem nem így van. A bók egy eszköz, hogy kifejezzük a másik felé az elismerésünket. Hogy gondolunk rá, kedveljük, netalán szeretjük, odafigyelünk rá. Szól egy adott helyzetnek, ami annyira jó, hogy azt szeretnénk szavakkal is kifejezni.

Úgy tapasztaltam, ha dicsérjük a másikat, az nekünk is jó, mert pozitív érzéseket élünk meg mi is. És tényleg nem kell jól ismernünk azt, akinek szánjuk a bókot. A szeretet, szerelem sem kell, hogy kapcsolódjon a bókhoz. Persze a lehető legjobb érzés, ha olyasvalakitől származik a bók, aki a szívünknek kedves.

Külsőt, belsőt dicsérni ér

Sokszor még a szeretteinknek sem bókolunk. Nem mondjuk azt például, hogy kedves tőled, hogy eljöttél velem vásárolni, pedig tudom, hogy nem szereted. Nagyon jó érzés volt, hogy felhívtál, vagy hogy köszönöm, hogy segítettél elkészíteni az ebédet. A „de jól áll az a szín”, vagy „ma még szebb vagy, mint máskor” típusú bókok pedig talán még jobban kikoptak a hétköznapokból.

Nem szükséges állandóan ilyeneket mondogatni, de aki soha nem kapja ezt meg, abban előbb, utóbb hiányérzet alakul ki, még ha ezt nem is tudja magának sem konkrétan megfogalmazni.

A bókot fogadni is ér. A másiknak is jól esik, ha jelezzük, köszönjük az elismerő szavakat. Nem baj, ha az a külsőre vonatkozik. Ki ne szeretne tetszeni másoknak, vagy akár egyvalakinek? A bók az bók. Szóljon az akár külső, vagy belső tulajdonságnak.

A bók mindenkinek jár

Már egy ideje figyelek arra, hogy megdicsérjem az embereket. Bókoljak nekik. Igen, ismeretlenek esetében is előfordult már. Dicsértem már meg a pénztáros kedvességét, mert tényleg meglepett, hogy a munkája közben még az embert is meglátja a vásárlókban. A másoknak szánt kedvességgel tényleg mi is kaphatunk. Ettől –  is – vagyunk emberek.

Én is kaptam már bókot olyan helyzetben, ahol és amikor nem számítottam rá. Az óvodában például, ahová a kislányom jár, itt már nem is egyszer mondták, hogy milyen csodásan nézek ki.

Dicsérték a hajamat, az öltözékemet, a mosolyomat, a kisugárzásomat, a vidámságomat. Nem éppen ezért jár az ember óvodába, de természetesen nagyon örültem a bókoknak. És ezt természetesen a bókot adónak is elmondtam.

Hozzáteszem: általában nőktől érkezett a dicséret. Ez hogyan lehetne széptevő hízelgés, vagy érdekből kimondott dicséret? Egészen egyszerűen jó érzés bókolni a másiknak, és jó érzés azt fogadni.

Miért nem mondjuk sokkal többször? Mindenkinek szereti, ha elismerik, odafigyelnek rá. A férfiak ugyanúgy. A bók pedig nem kerül semmibe.

Forrás: ITT

Fotó: Getty Images