Amikor a hírek, az újságok vannak főszerepben, nem feledkezhetünk el a nyomdászatról. Az időszakosan megjelenő és a sajtó több sajátosságával is rendelkező újságok csak a nyomdászat feltalálása után másfél évszázaddal a 17. század elején tűntek fel és váltak általánossá Európában. Előzményük volt a középkor alkonyán és a reneszánsz korábban Európa egyes országaiban az úgynevezett kéziratos újságok. Az első ilyen újságlevelek Angliában terjedtek el a 13. században. Ezekre a kiadványokra már jellemző volt az aktualitás iránti igény, és az időszakosság is. Vagyis újra és újra megjelentek, mert az olvasók igényt tartottak rájuk. 

A nyilvánosság feltétele azonban többnyire hiányzott: nem a nagyközönség, hanem csak egy szűk kör számára készültek. A bennük olvasható hírek inkább csak a nemeseket érték utol, amiket pedig az iparszerűen, vagy csak saját indíttatásukból, hivatástudatból újságírással foglalkozó polgárok írtak. 

Ma sincsen ez másként. Persze, hiszen az újságírás mindig is inkább az alulfizetett szakmák közé tartozott. Ma is vannak az iparszerűen dolgozó újságírók mellett, inkább csak elhivatottságból, mondjuk úgy hobbiból újságírással foglalkozók, akik a híreket és más újságírói műfajokat szerzik. Ezek az újságírók gyakran a szakmai elhivatottság mellett közlésvágyból, szerelemből és szenvedélyből, mintsem kizárólag megélhetési szándékból dolgoznak. Elkötelezettek az írás, a gondolatok és érzések megosztása mellett. 

Ami nem jelenti azt, hogy az újságírást, a sajtó világát ne a farkastörvények uralnák. Semmivel nem másabb híreket, publicisztikákat, különféle sajtótermékeket gyártani, mint egy sportcipőt, egy szőnyeget, egy konténert vagy éppen benzint termelni. A sajtó is egy iparág, a különféle nyomtatott és online médiafelületek ugyanúgy harcolnak az olvasóikért, mint a fodrászüzletek a hajat vágatni óhajtó hölgyekért, az éttermek az éhes vendégekért, vagy a ruhamárkák a vásárlókért.

Hiszen az olvasó így vagy úgy, de bevételt, és az újságírónak szakmai elismerést jelent. És ne gondolja senki, hogy csak az elismerés és a pénz számít! Aki szenvedélyből tesz valamit, annak ez igenis értéket jelent! Maga az írás, az alkotás folyamata önmagában is lehet attól függetlenül érték, hogy nem kapnak (kapunk) érte pénzt. Mert nem csak a pénz és az elismerés számít. 

Ez mindig így lesz, míg szükségük van az embereknek arra, hogy a hírek utolérjék őket, hogy ki-kitörjenek a saját fejükben alkotott szűk világból, és rácsodálkozzanak mindarra, ami a jóval tágabb, színesebb nagyvilágban történik, amit a nem feltétlenül pénzért író újságíró ismertet meg velük. Hiszen nem csak a saját, egyfajta igazságunk létezik. Hanem annál jóval, jóval több. 

Forrás: Kókay-Buinkay-Murányi: A magyar sajtó története c. kiadvány

Kép: Unsplash
Grafika: Mucsi Boglárka