Az értelmező kéziszótár szerint nyaralni annyit tesz, mint a nyár bizonyos helyen való eltöltését. Ami rémesen száraznak és unalmasnak hangzik. Pedig a nyaralásnak valami sokkal, de sokkal szédületesebb, varázslatosabb, de legalábbis valami nagyon nem hétköznapinak kellene lennie mindannyiunknak!

Igen, a nagy betűs NYARALÁSRA eleve aggódással indulunk az utazás körülményei, a szállás, a biztosítás, az étkezés, az otthon hagyott macska és egy sor másik olyan dolog miatt, ami gondos tervezéssel mind kiküszöbölhető.  Ha évek óta nem jutottunk túl a helyi strandnál, akkor pluszban is bennünk van egyfajta görcs, miszerint ennek a szemeszternek minimum mennyeinek kell sikerülnie.

Így aztán mindannyian tele tervvel a fejünkben elindulunk együtt szemeszterezni. Kettesben párral, vagy már a gyerekekkel, az egész családdal. Csak éppen otthon hagyva a nyaralásról szólt igazi álmainkat.

Tervezett nyaralásból a mézeshetekbe

Talán végig sem mertük gondolni, hogy mi magunk hogyan nyaralnánk a legeslegszívesebben? Teljes kiszolgálás és luxus körülmények mellett a semmittevésben?  Egyedül legalább pár óráig, míg ki nem olvastam a vakációra tartogatott könyvet? Vagy a part mentén motorral végigzúzva egy szál magamban? Aktív pihenésben, utcákat, nevezetességeket járva, a helyi ízeket megismerve? Ezek mind ne? Tegyünk le inkább a kényelemről, és szárnyaljunk szabadon, jöjjön a vadkemping? Hideg sörrel egy óriási sportkivetítő előtt? Estéket végigzsugázva? Az áttáncolt forró éjszakák után a hűsítő  tengerben szeretkezve? Menjünk északra, mert nem bírom a meleget? Mászunk le egy barlangba vagy kettőbe? Raftingoljunk végig egy vadsodrású folyón, másszunk meg egy hófedte hegytetőt? 

Nyaralni annyit tesz, mint a nyár bizonyos helyen való eltöltése.

Nem, a nyaralás ennél sokkal, de sokkal többről kellene, hogy szóljon ahhoz, hogy mindannyian pihenten, felszabadultan, boldogan érjünk haza. Ezért már a tervezés legelején kendőzetlenül meg kell határoznunk, hogyan szeretnénk nyaralni. Elsőként nem azt, hogy hol, sokkal inkább azt, hogyan. Mindkét félnek meg kell tudnia fogalmaznia, mire van szüksége ahhoz, hogy a vakációval el tudja felejteni a hétköznapok nyűgeit és maradék nélkül újra tudjon töltődni. A nyaralásból csak így érkezhetünk vissza a mézeshetekbe, hogy otthon is velünk maradhasson, legalább egy ideig, a mézeshetek.

Senki sem született kompatibilis nyaralóként, aki bárhol és bárkivel gond nélkül jól tudja érezni magát elsőre. Nincs mese, nyaralni is meg kell tanulnunk. Mint minden mást is.

Ha megvan hogyan szeretnénk mi magunk pihenni, akkor jöhet a legnehezebb, de leglényegesebb momentum, – a gyakran merőben ellentétes óhajok – közelítése egymás felé, sértődések nélkül! Ha erre nem vagyunk képesek, akkor el sem szabad indulnunk!  A nyaralás alatt ugyanis olyan oldalunk mutatkozhat be, amiről lehet jó magunknak sem volt eddig ismerete, nemhogy a másiknak. Nagyjából úgy, mint ahogy összeköltözéskor is előkerültek az eddig rejtve maradt kevésbé jó tulajdonságaink. Emlékszünk? Ahogy akkor az együttélésért szabályokat hoztunk, úgy most a vakáció idejére is le kell fektetnünk a betartandó passzusokat.

Lakva és nyaralva ismerszik meg az ember!

Figyelni egymásra

Ne feledjük, ha a családi béke kedvéért belemegyünk egy olyan vakációba, amit a hátunk közepére sem kívánunk, annak valóban beláthatatlan következményei lehetnek. Ahogy arról sem szabad megfeledkeznünk, amennyiben éppen nagyon nincs rend a kapcsolatunkban, esetleg egy igen mély hullámot ülünk meg, és még a nyaralásban sem igyekszünk egymás kedvéért tenni, önmagában egy új helyszín vagy a kötelező keep smiling nem hozza meg a várva várt nyaralás áldását, sőt!

Végső soron magunk döntése, elhatározása, hogy a nyaralásunk nem egy semmitmondó száraz enciklopédiai bejegyzés lesz, és nem is egy rémálommal végződő hazatérés, hanem egy igazi kalandfilm, egy romantikus regény vagy éppen egy fergeteges vígjáték. Tervezéskor igyekezzünk mindenki számára elfogadható kompromisszumot kötni, ha szükséges akár több felé bontani a szemesztert akár időben, térben és műfajában is. Sértődés nélkül egyedüllétet biztosítani egymásnak, ha arra van bármelyikünknek is igénye. S mindenképpen azt szem előtt tartani, hogy a közös nyaralás nemcsak egyikünkről szól, hanem mindannyiunkról, nem kifelé kell megfelelnünk, hanem befelé, mert a célja egy olyan közös élmény, aminek emlékeivel a legközelebbi nyaralásig kitarthatunk.

Ha jól döntünk, szeretettel figyelünk egymásra, nemcsak szimplán jól érezhetjük magunkat, hanem akár újra is élhetjük a mézesheteinket hazaérve a nyaralásból. Mi több, haza is hozhatjuk magunkkal azt! Ehhez csak az kell, hogy ugyanúgy dédelgessük a másik nyaralási álmát, mint a sajátunkét!

Kép: Pixabay