Mindannyian tévedünk. Talán tiniként és a húszas éveinkben még nem. Akkor még megvagyunk győződve önmagunkban és az elveinkben. Ám ahogy az élet szorongatni kezd bennünket, rájövünk arra, hogy semmi sem úgy van, ahogy gondoltuk. A sokasodó hétköznapi szorongásainkban pedig megtanulunk tévedni. Pontosabban megengedjük magunknak a hibákat, a rossz lépéseket. Talán még másokkal szemben is megbocsátóbbá válunk. Az emberi gyarlóság témájára egy svéd, kissé szentimentális, de mindenképpen lelkesítő, bohókás minisorozatban figyeltünk fel. Miközben sírtunk a nevetéstől.

Tévedni emberi dolog – tartja a mondás. Manapság gyakori is. Mostanában kevés dolog biztos körülöttünk. Mindennaposak a változások. Amik gyakran élesek, még akkor is, ha nem teljesen váratlanul érnek. Mondhatni az elmúlt két évben már az sem váratlan, ha karanténba kerülünk. Nem úgy, ahogyan először történt 2020 márciusában. A lelkesítésre napjainkban különösen szükségünk van.

A bizonytalansággal a tévedéseink száma is megnövekedett. Tulajdonképpen tele vannak vele a hétköznapjaink. A legkisebbtől a legnagyobbakig. A legártatlanabbtól kezdve az egészen gyarlókig. Mert emberek vagyunk. Ésszel megáldott ösztönlények.

Bármennyire nem tetszik, és én is nehezen írom le, de tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mire vagyunk képesek ösztönből a hétköznapi szorongásainkban. Merthogy nehézsége mindenkinek van. Ahogyan veszteni valója is, szomorúsága, fájdalma, amibe bele lehet süllyedni, amitől ki lehet merülni, amitől elveszíthetjük magunk felett a kontrollt.

Elkeseredésünkben, kilátástalanságunkban tehetünk olyat, amiről nem feltételezzük, hogy képesek lennénk rá. Akár olyat is, ami bűnnek számít. Ami bűncselekmény. Amivel másoknak és magunknak is árthatunk. Ami börtönbüntetést vonhat maga után. Erről szól a Hétköznapi szorongásaink című sorozat is. Illetve nem. Tévedés ezt írni, mert szorongások ide vagy oda, hat részen át röhög a néző, és a nevetésben tulajdonképpen arra jön rá, hogy másként is lehetne közelíteni a problémák felé: bátorsággal, optimistán vagy éppen humorral.

Tévedni: Nem vígjáték, hanem bűnügyi sorozat. Vagy mégsem

Mondhatnám, hogy a Hétköznapi szorongásaink című minisorozatot tévedésből néztem meg, de ez így nem lenne igaz. Vagy igen. A tévedésem abban merült ki, hogy anélkül kezdtem el nézni, hogy elolvastam volna miről szól. Lelkesedésre vágytam, az előzetese pedig hozta a számomra kedvelt svéd humort. Amiből volt elég. A tévedések akár jól is elsülhetnek.

Csak utólag néztem meg, hogy ez bizony egy bűnügyi televíziós sorozat. Amiben a bűntény felderítése kevésbé volt lényeges, látszólag csak egy valakinek volt ez fontos: Jacknek (Alfred Svensson), a fiatalabb rendőrnek. A hangsúly inkább a szereplők egyre-másra kiderülő hétköznapi szorongásainkon volt, és azon, hogy a megoldás bizony rajtuk áll. És sokszor másokon. Mert a jóindulat fontos mások részéről ahhoz, hogy javítani tudjuk a hibáinkat. Hiszen tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni.

A Hétköznapi szorongások sorozat, a címe és a története ellenére egy bohókás, lelkesítő sorozat. Érdemes megnézni. Krimi és vígjáték ritka párosítása. Hatszor bő félóra humor, ami mögött ott van az élet, jóval keményebben, mint ahogy elsőre gondoljuk. Tévedés azt hinni, hogy az egész csak egy rakat szerencsétlenkedő svéd szilveszteri kalandja. Nem az. Vagy mégis. Sírva röhögünk rajtuk.

Folk med ångest – szorongó emberek – ezt jelenti a svéd cím. Tévedést azt hittünk, hogy a Lagom országában ne lennének szorongó emberek. Vannak. Találkozunk is a sorozatban párkapcsolati félreértésekkel, válással, plátói, de mégis kulcsfontosságú liezonnal, drogproblémával, pánikbetegséggel, anyagi terhekkel, hajléktalansággal, rákbetegséggel, özvegységgel, gyermek elvesztésével, szülő halálával – minden olyannal, ami maga az élet.

Lakásnézőben

Fredrik Backban történetét könyvben is olvashatjuk, azonos címmel találjuk meg a könyvesboltokban. A történet egy svéd kisvárosban játszódik egy nappal szilveszter előtt, és tele van tévedésekkel. Az elsővel már a legelején találkozunk, amikor az iskolából hazatartó még kamasz Jack azt hiszi, megmenthet egy öngyilkosjelöltet. Téved. A férfi a hídról veti le magát. Ezt a kemény kezdést viszont hamar elfelejti a néző.

A svéd bűnügyi sorozat tulajdonképpen a tévedések vígjátéka. Két főszereplője Jack és a szintén rendőr apja, Jim (Dan Ekborg). Együtt élnek.  Jack sportol, kijár futni, bár ez nem igazán látszik rajta. Mégis elég gyors. Átfut azon a bizonyos hídon is. Később fodrászhoz megy. Míg Jack hajat vágat, addig az apja pénzt küld a nővérének, aki amúgy drogozik.

Téved az apa, amikor azt hiszi, ha a lánya karácsonyra nem, de szilveszterre hazajön. Míg ezen vitatkozik apa és fia az utca közepén, hogy ez nem segít Jillen, Jack szerint a testvére a pénzt nem utazásra, hanem drogra költi, addig kirabolják a bankot, ami mellett éppen állnak. A fodrász szakítja félbe a vitát. Aki a hajvágást hagyta félbe azután, hogy elmondta Jacknek, mire készül Jim. Jack a félig levágott frizurával rohant ki a szalonból, hogy megállítsa az apját. Majd így, fodrászi köpenyben, csatokkal a hajában rohant a bankrabló után is.

A rablónak tévedés volt azt hinnie, hogy van készpénz a bankban. Nem volt, ez egy pénzmentes fiók. A rosszul elsült akció után egy közeli társasházba menekül, amiben a második emeleten éppen lakásbemutatót tartanak. A bankrabló itt a látogatókat, a lakástulajdonost és még az ingatlanost is túszul ejti. Összesen nyolc embert. Tévedés azt gondolnunk, hogy rossz döntés volt a részéről. Dehogy mennyire nem volt az, az csak a sorozat végére derül ki. Ahogyan pizzát és tűzijátékot követelni túszként sem feltétlenül tévedés, ahogyan az sem, hogy csak két helyi rendőr bevethető túszejtési akcióban és nyomozásban egy kisvárosban.

Tévedni emberi dolog

Jack és Jim, a nyolc túsz és a bankrabló élete percről-percre összefonódik, ahogy a nyomozás halad előre, és kiderül, hogy ki is volt a bankrabló, és mi volt az oka a cselekedetére. Továbbá, hogy milyen szálak kötik össze a szereplők életét anélkül, hogy erről tudomásuk lenne. Lépésről lépésre derül mindenre fény, de nem vontatottan. A humor a tempóból is fakad, pörögnek az események, és nem feltétlenül lehet kikövetkeztetni előre a szálakat. Egy pillanatig sem unatkozhatunk nézőként, nem feledhetjük: tévedni emberi dolog.

Már csak azért sem, mert akaratlanul magunkra ismerhetünk. Kisebb vagy nagyobb tévedésünkre, rossz döntésünkre, hibánkra. Na meg arra a tényre is, hogy tévedés azt gondolnunk, csak nekünk vannak problémáink. Vagy, hogy az események kizárólag rólunk szólnak, bennünket érintenek. Ahogyan arra is ráébredhetünk, hogy a saját megoldókulcsunk nem biztos, hogy másnak is ugyanazt jelenti, mint nekünk.

Vagyis nem szabad mindent elhinni, készpénznek venni, és nem szabad talányokba bocsátkoznunk sem, sokkal inkább meg kell bizonyosodnunk dolgokról, hogy ne legyen annyi tévedés az életünkben, amire később rosszul építkezünk, és ami annyi fejtörést és bánatot okozva megkeserítheti, megbetegítheti az életünket.

A Hétköznapi szorongásaink a tévedések vígjátéka, svéd humorral és megengedő bölcsességgel: Tévedni emberi dolog, megbocsátani isteni, legyen szó saját magunkról vagy másokról.

Fotó: Netflix