Akik többlakásos társasházban laknak, biztos ismernek olyan szomszédokat, akik hadban állnak egymással, rosszabb esetben ők maguk is érintettek a lakótársak közötti konfliktusokban. A panelban élők gyakran sóhajtoznak égre emelt tekintettel, hogy mennyivel nyugodtabb lehetne az életük egy kertes házban – erre azonban nincs garancia, ott is könnyen pokollá tehetik egymás életét a fasírtban lévő szomszédok.

Az, hogy ott nem vesznek körül minket minden irányból közvetlen szomszédok, még nem jelenti azt, hogy ne foghatnánk ki egy arrogáns, együttműködésre képtelen vagy épp bosszúálló kertszomszédot.

Egyes adatok szerint Európában minden ötödik polgári peres ügy szomszédok közötti viaskodás miatt kerül a bíróság elé, sokszor nevetséges okok miatt. Egy rossz helyre kifeszített szárítókötél, egy éjszaka csaholó kutya vagy az árvízhez hasonló viráglocsolás olyan indulatokat válthat ki a lakótársak között, hogy azok képesek kihívni a rendőrséget vagy tettlegességig fajuló veszekedésbe bonyolódni.

Ezek után adott a kérdés: vajon mit lehet tenni a bosszankodáson kívül akkor, ha már nem segít a szép szó és fogytán van a türelem?

Szomszédok: Ezt jól kifogták!

Petra és Zoli, örömmel csaptak le a hihetetlenül kedvező áron kínált új építésű lakásra, amikor az első közös otthonukat keresték. – Ma már értem, miért emelik ki egyesek a lakáshirdetésben, hogy az eladásra kínált ingatlanhoz nem csak verőfényes nappali, hanem kedves szomszédság is tartozik. Az alattunk lakó egyedülálló nyugdíjas néni már akkor vadul ütni kezdte a radiátorcsövet, amikor a bútorok összeszerelésével csaptunk némi zajt. Mi néhány nap alatt befejeztük a munkálatokat, ő viszont nem hagyott fel ezzel az idegesítő szokással. Nem éltünk zajosabban az átlagosnál, neki azonban már az is baj volt, ha véletlenül leejtettem egy fedőt a konyhakőre – emlékszik vissza Petra, aki elég hamar megértette, miért fogták menekülőre az előző lakók.

Két évig bírták a zsémbes szomszédasszonyt, azután ők is kereket oldottak:– Amikor az utódaink aláírták a szerződést, két üveg pezsgőt bontottunk Zolival: az egyiket azért, mert végre megszabadultunk az alattunk lakótól, a másikat pedig azért, mert nagyon jó áron sikerült eladnunk a lakást! – meséli Petra, aki most már csak nevet a történteken.

Amikor új lakásba költözünk, csak ritkán derül ki a szemle alkalmával, hogy jó vagy rossz szomszédokra teszünk-e szert, ezért tulajdonképpen minden költözés egy lutri.

Bömböl a tévé, túl jó a buli

A közvetlen szomszédok között gyakran robban ki háború a hangos zene vagy a bömbölő tévé miatt, de a szüntelenül kopogó cipők is próbára tehetik az idegeket.

A szakértők azt tanácsolják, hogy ha békés úton szeretnénk rendezni a konfliktust – már pedig első körben mindenképp így kellene kezdeni -, akkor soha ne akkor rohanjuk le a rendbontó szomszédot, amikor majd’ felrobbanunk a dühtől, mert így kicsi az esély a higgadt párbeszédre. Az sem jó, ha hálóingben és pongyolában fekszünk rá a partizó szomszéd csengőjére, hogy jobb belátásra bírjuk, hiszen ez az öltözet eleve kiszolgáltatott helyzetbe hoz bennünket, és valószínűleg nem fognak komolyan venni.

Bármilyen nehéz, érdemesebb megvárni a másnapot, és akkor bekopogni hozzá. Kérjük meg normális hangnemben, hogy legközelebb tartsa tiszteletben az együttélés szabályait, kerülve a fenyegetőzést és a káromkodást (még akkor is, ha leírhatatlanul jól esne!) Célravezetőbb, ha elmondjuk, hogy esténként pihenni szeretnénk és a gyerekeket is megijeszti a hangzavar – próbáljunk közös nevezőre jutni például úgy, hogy kiválasztunk egy olyan esti időpontot, ameddig nekünk is belefér a dajdajozás.

Ha már a gyerekeknél tartunk

Ahol gyerekek laknak, ott óhatatlan a gyerekzsivaj, amit sajnos nem mindenki tud tolerálni. Olyannyira nem, hogy egyes felmérések szerint épp az aprónép okozta lárma szüli a legtöbb társasházi konfliktust. A gyerekek nemcsak a lakásban csapnak zajt, hanem az udvaron, a kertben, a lépcsőházban, a garázsban, vagyis a társasház szinte bármely pontján.

Önmagában ez is elég idegesítő sokak számára (elfelejtve, hogy egykor ők is voltak gyerekek…), nem beszélve azokról a károkról, amiket játék közben okoznak. Lelökött virágcserép, betört ablak, összekarcolt autó, hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb bosszúságok közül. Ha úgy érezzük, hogy a szomszéd gyerek viselkedése túl megy minden határon, nem biztos, hogy jó ötlet nekünk rászólni.

A konfliktust nem vele, hanem a szülőkkel kellene rendezni, de ha mégsem tudjuk megállni, mindenképpen válogassuk meg a szavainkat, amikor csendre intjük őket! Jó, ha tudjuk, hogy ez általában csak rövid időre hozza meg a várt eredményt, a gyerekek kicsit megszeppennek, aztán megy minden a régiben. A szülőkkel is normális hangnemben beszéljünk, és hogy legyen a kezünkben egy „ütőkártya”, jelöljük be a házirend erre vonatkozó részeit és mutassuk meg nekik!

Orrfacsaró szomszédok

A zajokhoz hasonlóan megfoghatatlan, ám rettentően zavaró probléma lehet, ha a szomszéd háza tájáról – legyen szó panellakásról vagy kertes házról – kellemetlen szag árad. Sokat ront a helyzeten, hogy az orrfacsaró bűzzel a nyári hónapokban a legyek is együtt járnak, így a melegben még elviselhetetlenebbé válhat a probléma. Több oka is lehet annak, ha „valami bűzlik” odaát, hajmeresztő történeteket hallhatunk olyanokról, akik gyűjtik a szemetet, disznót tartanak a lakótelepi lakásban vagy gumit és műanyagot dobnak a tűzre, ha elfogy a tűzifa. Ők valószínűleg nem is sejtik, hogy ezzel a körülöttük élők alkotmányos jogait sértik, ugyanis az emberhez méltó, tiszta környezethez, valamint az egészséges, kellemetlen szagoktól mentes levegőhöz mindannyiunknak joga van.

Az a szomszéd, akitől a bűz ered, általában több családot is az őrületbe kerget, hiszen sokszor nem csak azt lehetetleníti el, hogy a kertben vagy a teraszon pihenjenek, hanem az egyszerű szellőztetést is rémálommá válhat. Vagy a legrosszabb esetben az orrfacsaró bűz, valóban évek óta gyűjtött szemetet jelenthet, amellyel együtt már különféle gombák, rovarok és rágcsálók is megjelenthetnek. Amit feltétlenül az ANTSZ-nél kell bejelenteni.

Ha jogi útra kell terelni az ügyet – mert a helyi jegyzőnél vagy az ÁNTSZ-nél tett bejelentés nem hozott eredményt -, a panaszosoknak bizonyítani kell a kellemetlen szagok jelenlétét, amihez szakértők bevonására és szakvélemények készítésére van szükség. Fel kell készülni arra, a pereskedés akár évekig is eltarthat, azonban ha máshogy nem érvényesíthetjük a jogainkat, érdemes bírósághoz fordulni.

Szárnyra kél a szemét

A társasházakban nincs lehetőség arra, hogy a kertben teregessük ki a frissen mosott ruhát, ezért általában az erkélyen állítjuk fel a ruhaszárítót. Ha nincs szerencsénk a felső szomszéddal, megeshet, hogy a tiszta ruhán cigarettacsikket, morzsákat vagy rosszabb esetben hajszálakat, netán állatszőrt találunk, igen ezeket is!

Teljesen érthető, hogy ilyenkor méregbe gurulunk, mégsem az a megoldás, ha a teraszról felkiabálva szitkozódunk. Ha csak egyszer fordult elő, legyünk elnézőek! Akármilyen dühítő, mégis egyszerűbb újra kimosni a ruhákat, mint szóváltásba keveredni. Ha újra előfordul, akkor tényleg ne hagyjuk annyiban, viszont figyeljünk oda arra, hogy milyen hangnemben beszélünk, hiszen nagy valószínűséggel nem szándékosan akart nekünk rosszat a szomszédunk, aki remélhetőleg a jövőben figyelmesebb lesz. Akkor válthatunk kicsit határozottabb stílusra, ha az eset a figyelmeztetés ellenére is megismétlődik – ilyenkor gyűjtsük össze a kéretlen ajándékokat és mutassuk meg a szomszédnak, hogy mi potyog tőle az erkélyünkre.

Kiskirályok a panelben

A társasházak közös helyiségei nagy segítséget jelenthetnek ha helyszűkében vagyunk, hiszen bepakolhatunk a tárolóba, kiteregethetjük a ruhákat a tetőn, beállhatunk a kocsival az udvarba stb. Vannak azonban olyanok, akik elfelejtik, hogy ezeknek a tereknek a használata mindenkit megillet, és nem értik, miért baj az másoknak, ha kisajátítják a közös tulajdont.

Fontos, hogy ha annyira zavaró valakinek a „terjeszkedése”, hogy azt szóvá akarjuk tenni, akkor mi magunk vegyük kézbe az ügyet, és ne a közösség érdekeire meg a többiekre hivatkozzunk! Ha tényleg vannak olyanok, akik mellénk állnak az ügyben, akkor együtt szálljunk szembe a területfoglalóval, de ne általánosságban beszéljünk, mert ezzel konfliktust gerjeszthetünk a lakók között, például valaki olyannal szemben, akinek talán fel sem tűnt, hogy valaki kisajátította a biciklitárolót.

Ha sehogy sikerül zöld ágra vergődni, ebben az esetben is keressük ki a házirend erre vonatkozó passzusát, és mutassuk meg az illetéktelenkedőnek. Ha ez sem lenne elég, megtehetjük a szükséges jogi lépéseket.

Mondjam vagy mutassam?

* Nem ritka, hogy a társasházakban a faliújságra vagy a liftben kiragasztott cetliken üzengetnek egymásnak a feldühödött szomszédok. Előszeretettel teszik ezt úgy, hogy a renitens lakótárs nevét és ajtószámát is kiírják, miközben a saját nevüket „elfelejtik” odabiggyeszteni. Hiába van igaza a felbőszített szomszédnak, ez akkor sem helyes.

* Ha mindenáron levélben szeretnénk kommunikálni az illetővel, a nyilvános üzengetés helyett jobb, ha a címzett postaládájába kerül a panaszos levél, amit minden esetben írjunk alá, felfedve a kilétünket.

* Szerencsésebb lenne négyszemközt rendezni a problémás helyzetet, ha pedig ez kudarcba fullad, a közös képviselő segítségét kérni. Ha ő sem jut dűlőre a bajkeverővel, a helyi jegyzőhöz vagy a rendőrséghez érdemes fordulni.

Kép: Pixabay