Folyamatosan érkeznek az üzenetek, a szeme sarkából látja, tömérdek mennyiségben az iskolából küldve. Az (e)kréta nem szünetel. Két gyerek, dupla jelenteni való. Minden olyan is, ami az ő gyerekkorában nem a hagyományos papíralapú ellenőrzőbe ment, hanem az osztálynaplóba. És mindenféle új dolog, ami régen nem volt. Az most mind jön elektronikusan a szülőnek is.
Minden és mindenről. Tolltartóhiány. Fehér zokni hiány a testnevelés óráról. Késés. Értesítés röpdolgozatról, szülőknek szóló filmvetítésről. Szóbeli feleletet értékelt ötösről. Témazáró dolgozaton szerzett hármasról – az értékelés 200 százalékos súllyal számít bele az átlagba (ezt mégis hogyan hozta össze a gyerek?). Országos kompetencia felmérésről. Órai munkára kapott négyesről. Faliújság – új fogadóóráról (az összes pedagógustól külön). Házi feladatról. Közelgő témazáró dolgozatról. Évközi értékelésről magatartásból és szorgalomból, na meg a hiányzásról.
Ezek az üzenetek folyamatosan jönnek. Éjjel és nappal, hétköznap, hétvégén és ünnepnapon. Amikor a pedagógusoknak érkezésük van rögzíteni az információkat. Láthatóan kevés szabadidővel rendelkeznek, ha az üzenet jöhet hétköznap éjfélkor, vasárnap hajnalban, őszi szünetben, karácsony napján, húsvét hétfőjén. Ez most egy átlagos hétköznap. Éppen leltároznak a butikban. Amiben alacsony hölgyeknek kínálnak ruhákat, olyanokat, amiben a 152 cm-es hölgynek nem kell a nadrág szárát felhajtani a, és a blúz vállrésze nem csúszik le a viselője felkarjára.
Figyelnie kellene, nem az (e)krétára, a digitális naplóra, hanem a ruhák darabszámára.
Sosem szerette az iskolában sem a krétát. Porlik, minden fehér (vagy színes) poros lesz tőle és ragad. A szivacsot annál inkább kedvelte. Azzal le lehetett törölni a kellemetlenül hosszú matek példákat, a kínosan érthetetlen kémiai képleteket, a kiejthetetlen francia szavakat.
Az (e)kréta is az agyára megy. A digitális napló mindenről értesíti a szülőt, ha kell, ha nem. Hol pontosan, hol mégsem. Használatakor az emberi esendőséggel is számolni kell.
Gyakran a frászt is hozza rá, legutóbb akkor, amikor a szívbeteg (legkisebb) gyereke gyengélkedve, viszont annál hősiesebben ment be reggel az iskolába, és már éppen telefonálnia kellett volna, hogy vége az utolsó órának, indul haza, amikor telefoncsörgés helyett (e)kréta üzenetek érkeztek sorra, hogy a lánya aznap hiányzott az összes óráról. Hiába hívta Kittit, a vonal süket fülekre talált. Ki volt kapcsolva. Negyven percbe telt kideríteni, és a fél iskola összeszalajtásával portától a titkárságig és az osztályteremig, hogy a magyar irodalom és nyelvtan pedagógusa korrepetálásra invitálta Kittit a témazáró dolgozat előtt.
A hiányzások dátumát pedig összekeverte a rendszer. Egy héttel korábbra szólt.
Néha nem véletlenül kívánja a fészkes fenébe az (e)kréta alkalmazást, ha tehetné letörölné egy szivaccsal a mobilról, és ki a fejéből a létezését is. Csakhogy néha nem ártana időben tudni mi is volt az angol házi, mert a nagyobbik gyermeke, a fia gyakran elfelejti felírni azt. Az már más kérdés, hogy az időben szó igencsak relatív, ha este tízkor pittyeg az alkalmazás a megoldandó feladatokkal, akkor már elég kellemetlen nekiállni, azokat másnapra megcsinálni.
Fotó: Kréta
Grafika: Mucsi Boglárka
