Ma április első keddje van, vagyis ideje van az elismerésnek. Még ha csak a saját vállát veregeti meg az, aki minden egyes nap tesz valamit a saját környezetéért, családjáért, önmagáért. Bármit. Annak jár ma, és az év többi napján is, az elismerés. Leginkább, leggyakrabban a nőknek, az asszonyoknak, az anyáknak, nagymamáknak. És persze azoknak a férfiaknak is, akik szintén végeznek láthatatlan munkát.


Láthatatlan munkát? Vagyis olyan feladatokat oldanak meg, rész vagy egészben végeznek el, amik a hétköznapok természetességében észrevétlenek maradnak. Egészen pontosan csak akkor tűnnek fel, amikor nincsenek megoldva, elvégezve. Amikor elfogy a vécépapír, amikor ragadnak az edények, amikor nyúlunk, de nincs tiszta zokni, amikor éhesen nyitogatjuk a kamra és a hűtőajtót, amikor a kisiskolás egyest hoz haza házi feladat hiányért, amikor a sokadik felszólítás jön egy lejárt okmány miatt, amikor hervadtan bólogatnak a szobanövények, amikor rosszul lesz a nagypapa és nem ismerjük a házi orvosa telefonszámát, ja és akkor, amikor lemarad a gyertya a születésnapi tortáról. Vagyis, amikor VALAKI nem oldotta meg a felmerülhető problémát, nem végezte el a munkát.

Nem figyelte senki meg a család vécépapír használati szokását és nem vásárolt időben újabb csomagot; egyáltalán nem, vagy nem jól mosogatta el az edényeket; nem mosta ki a koszos ruhákat, vagy igen, de nem szedte be a szárítóról és nem tette el azokat a helyére; nem vásárolt be, és nem főzött meg, de még csak nem is rendelt ételt, hogy legyen mit enni; senki nem ült le a gyerekkel megírni a házi feladatot, de még csak nem is kérdezett rá, hogy mindent elvégzett-e; senki nem hosszabbította meg a parkolási engedélyt, és nem is locsolta meg a virágot, és nem figyeltünk az idős rokonunkra, és senki nem tartotta fejben a közelgő születésnapot. Vagyis a láthatatlan munka, csak akkor látható, amikor nem végezzük el azt. Mert akkor egyből kupi, rendetlenség, kosz és káosz lesz, vagy legalábbis némi fennakadás.


Akkor látható, amikor nem végezzük el

Az egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett kiadvány a témában a Központi Statisztikai Hivatal 2017-es Háztartási munka, önkéntes munka, láthatatlan munka, I. című kiadványa, ami a láthatatlan munkát így definiálják: A láthatatlan munka az a fizetetlen munka, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. Az ilyen jellegű munka főként akkor kap figyelmet, ha nincs elvégezve, hiszen a lakosság életkörülményeinek nemcsak a jövedelem, a munkaerőpiaci szerepvállalás, hanem a háztartásban vagy önkéntes tevékenységként végzett munka is szerves, jelentős részét képezi.

Mindezek olyan feladatok, amelyek minden háztartási közösségben, családban, otthonban felmerülnek. Hiszen élünk. Mindig így volt, így van és így lesz. Viszont jó esetben ezek a feladatok kényelmesen eloszlanak a családtagok, együtt élők között.

Van egy oldal, a lathatatlanmunka.hu ahol összeszámolhatjuk, hogy hetente mennyi és milyen háztartási, láthatatlan munkát végzünk, a rendszer pedig hozzászámítja nekünk azt, hogy mindannak milyen pénzbeli értéke lenne. Ezt pedig bárki kitöltheti. Szoknya és Nadrág egyaránt. Én egyedül nevelek egy gyereket, vezetek egy kétfős háztartást, mindennap főzök, lakásban élünk, van egy kis erkélyünk virágokkal, és idős rokont ugyan nem kell ápolnom, de önkéntes munkát minden héten végzek, ja és én vasalom a ruháinkat. A kalkulátor szerint a havi láthatatlan munkám értéke: 343 440 Forint. Amit senki nem fizet ki nekem. És amit én önmagamért, a gyermekemért és a közvetlen környezetemért teszek. És ebbe a kalkulátorba nem fért bele és természetesen nem is lehet anyagiakban mérni, mindazt az emocionális munkát, érzelmi gondoskodást, amit nap, mint nap teszek. Nem azért, hogy bárki elismerje, hanem mert szeretem a gyermekemet és magamat.

Olyannyira, hogy az Afeas kanadai nőjogi szervezet 2001-ben április első keddjét miután kijelölte a láthatatlan munka világnapjának, azóta én ezen a napon megjutalmazom magamat, idén például egy házi csoki pudinggal, mert tudom, hogy bár a munkám láthatatlan, a saját jóllétünket biztosítja, hovatovább a gazdasági fennmaradás és termelés alapját jelenti, egyetemben persze más emberek, többnyire más nők munkájával együtt.

Merthogy Magyarországon, a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint, a nők azok, akik több mint kétszer annyi időt fordítanak a láthatatlan és fizetetlen munkákra, mint a férfiak. A főzés, a mosogatás, a takarítás, a mosás, a vasalás, a bevásárlás és a felnőtt rokonok ápolásával például napi átlagosan 3 órát töltöttek a magyar nők 2010-ben, míg a férfiak alig valamivel több mint fél órát.

Kivétel lehetne a ma, április első keddje, amikor arra biztatok másokat is, hogy hagyják a dagadt ruhát másra, vagy legalább egy kis idővel későbbre, és (t)egyenek valamit a kedvük szerint. Például egy csokoládé pudingot. És segítsenek a családjukban, háztartásukban egymásnak a feladatok megosztásában. Ez is több, mint a semmi.

Fotó: Getty Images Signature
Jegyzet grafika: Mucsi Boglárka