Az a helyzet, amelyben éppen élünk, az része lesz a történelemnek. Mindig. Függetlenül attól, hogy esetleg valami nehézséget élünk meg. Háború van, vagy vírus pusztít az egész világon, béke van, vagy természeti katasztrófa. Most már azt is tudjuk, milyen vírushelyzetben élni. De egyszer ez is történelem lesz, ha most még el sem tudjuk képzelni, akkor is. Ebbe is lehet kapaszkodni, de másba is. Mert vajon mi a fontos egy ilyen helyzetben? Csak utólag tudhatjuk meg. Az agancsos fiú című sorozat mégis mutat valamit, ami mindennél előrébb való.

Talán már a könyökünkön jön ki a vírus téma, hiszen ebben élünk több mint egy éve. Ha tehetnénk, szabadulnánk tőle, vagy akár el is felejtenénk örökre. Pedig itt van, és az életünk része lett már, s egyszer a történelem része lehet, mint a korábbi nagy világjárványok voltak.

Minden váratlan helyzetben közös: mi, emberek éljük át. Az, hogy hogyan reagálunk azokra a változásokra, amelyet éppen egy járvány hozhat, az teljesen egyéni. Lehet már elegünk, de akár élhetünk meg pozitív változást is az életünkben – tényleg hallottam olyanról, aki pont most, az elmúlt hónapokban talált igazán önmagára –, abban egyetérthetünk, hogy a vírus változást hozott mindenkinek.

Elkezdődik Gus meséje

Talán éppen ezért egy vírus hatása az emberiségre kézenfekvő filmes téma. Még ha elsőre unalmasnak is gondoljuk – mert ugye most minden erről szól –, akkor is. Nem feltétlenül a nehézségek miatt, vagy hogy választ kapjunk a kérdéseinkre. Egyszerűen kíváncsiak vagyunk mások megéléseire. Ilyen (is) az emberi természet.

Az agancsos fiú – amely egy Netflixen látható sorozat – a vírusról szól. Persze nem a koronáról. És tulajdonképpen ez a történet is már réges-régen (a korona előtt) elkészült. Egy hazánkban kevésbé ismert képregény az alapja. És a H5G9 vírusra adott emberi reakciókról szól. Amelyek olykor be kell vallanom félelmetesek. Nem mintha Az agancsos fiú egy rémtörténet lenne. Szó sincs róla. Tulajdonképpen egy mese: Gus, a szarvas hibrid kisfiú meséje.

Gus édesapjával, Pupával a Yellowstone Nemzeti Parkban talál menedékre a vírus elől. A hibrid gyerekeket ugyanis üldözik, mert egyrészt őket okolják a vírus kirobbanása miatt – a vírus megjelenése után többnyire hibrid, vagyis félig ember, félig valamilyen állati külsőt öltő gyerekek születtek –, másrészt őket felhasználva készítenek gyógyszert a kór megfékezésére.

Ez még leírva is borzasztó, és persze a hibridek létezésével megvan a célcsoport, akiket üldözni lehet. Hibáztatni. Ennél több nem is kell az emberiségnek.

Az agancsos fiú útra kel

A H5G9 vírus ugyanis halálos. Influenzaszerű tünetekkel kezdődik, majd hat az idegrendszerre (tipikus tünete a kéz remegése, amely miatt többször buknak le gyógyultnak hitt páciensek is). Akiket a többiek – például a szomszédok – tüsszentésen és kézremegésen kapnak, annak nincsen menekvés.

Mert hogy a társadalom szétesett. Nincsen igazság, nincsen egészségügyi ellátás, nincsen élelem, a hatalmat a hadsereg és annak vezetője, a Tábornok gyakorolja, aki begyűjti a még élő hibrid gyerekeket. Tehát minden szétesett. Minden elveszett. De a fókusz most is az emberi természeten van.

Mert itt van Gus, az agancsos fiú, aki különleges. Ő még hisz a jóban, az igazságban, az emberi jóságban. Persze a külvilágtól elzárva él Pupával. Így könnyű. Nincsenek ott mások.

Mondhatni ez a mese Gus születésével indul. De ha úgy akarjuk, már jóval régebbről. Nem a vírus felelős mindazért a világért, amiben a szereplők élnek. Már korábban sem volt jó a helyzet, csak senki nem foglalkozott vele. Mindenki el volt foglalva magával, kit érdekelt akkor a világ? Ugye, milyen zavarba ejtőnek hangzik?

Gus tízévesen, Pupa váratlan halála után útra kel. Mi történik az ártatlan gyermekkel, ha kiszabadul a vadonba, vagyis az emberek közé? Létezik még emberség?

Az agancsos fiú meséje ezt igyekszik bebizonyítani. És lényegében erről az embertelen, elveszett, megfáradt világban gyertyalángként felbukkanó emberi jelenléttől lesz jó és igaz mese az agancsos mese. Ami nem könnyű, mert tényleg látjuk a társadalom lealjasulását. Amikor például a szomszédok szó szerint felégetik a fertőzött embertársaik életét.

Fogadj el akkor is, ha más vagyok!

Mégis győz az emberi jóság. Mert ki mondja meg, hogy egy félig ember, félig állat hibrid gyereket nem lehet szeretni? Látható a jellemfejlődés, például Óriás személyében, akivel útja során elsőként akad össze Gus. És aki megveti a hibrideket, sőt, ott akarja hagyni Gust az első adandó alkalommal.

Aztán egyszer csak minden megváltozik benne, vagy csak mi látjuk meg az igazi Óriást. A lényeg, hogy ott van. Még ebben a sötét, posztapokaliptikus világban is vannak jók. Igazán jók. Dr. Singh, aki orvosként nem képes ártani egy hibridnek sem, csak hogy legyen ellenszer.

Vagy Medve, az Állathadsereg vezetője. Ők olyan fiatalok, akik a hibridek megóvását tekintik céljuknak. Ugyanis azt vallják, hogy amióta megjelentek a hibridek, azóta jobb a világ. A vizek is újra kékek. Azelőtt a szeméttől nem voltak azok. Vagy Amiee, aki egykor pszichológusként dolgozott, de az új világban már maga köré gyűjti a hibrid gyerekeket, és lányaként neveli Wendyt, a félig malac hibrid kislányt.

Kifejezetten tetszik Az agancsos fiúban, ahogy a másság kérdését kezeli. Tulajdonképpen a teljes sorozat vázát ez a másság adja, hiszen ott vannak a félig állat, félig ember külsejű gyerekek. Akik elég látványosan mások. Az ő elfogadásukon múlik minden. Ha elfogadjuk a másságot, a változást, az előre lépést, még ha elsőre meghökkentő is, akkor jobb lehet a világ.

A család az, amivé tesszük

Az, hogy hogyan jöttek létre a hibirdek, az már nem is számít. Medve veti fel a kérdést, amire Óriás válaszol: „Miért csináltak szarvaskölyköt egy laborban? Megnézték, hogy tudnak e”. Ennyi, és nem több. Máson van a hangsúly.

Még amikor az élelemért, az elfogadásért, a túlélésért küzdünk, és úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk, akkor is kell, hogy legyen mellettünk valaki. A család. Ez a másik témakör, amelyben jól teljesít Az agancsos fiú. Méghozzá ezt is elfogadó hozzáállásban. Mondhatni újradefiniálja a család fogalmát.

Ebben a világban nem is gondolhatunk a megszokott családra. Itt nem élnek vér szerinti szülők a gyerekeikkel. Sok gyerek egyedül marad, így a többi hasonló gyerekkel lesznek ők család. Vagy egyszerűen csak befogadja az egyik felnőtt a gyereket – legyen akár hibrid –, és onnantól kezdve ők egy család lesznek.

Elhatározás kérdése. Bárhol találhatunk családra. Óriás mondja Gusnak az utolsó részben: „Te vagy az egyik legjobb döntésem. Veszítselek el téged is?” Egyszerűen megfogalmazott érzések, amelyek amiatt, hogy tudjuk, a beszélgetés résztvevői honnan indultak, és hova jutottak még inkább felemelő.

A család az család. A család az, amivé mi tesszük. Erről szól Az agancsos fiú.

Fotó: Netflix

Karóczkai-Müllner Helga