Egy macskával együtt élni kész tanulmány. Egy macskával az élet más, mint egy kutyával. Egy macska problémás. Egy macska önfejű. Tojik a világra. Ez csak néhány gondolat, amely elsőre eszembe jutott, mielőtt leültem megnézni a Mit gondolnak a macskák című dokumentumfilmet a Netflixen. Annyit elárulhatok, hogy ennél jóval árnyaltabb a kép. A macskák igazi egyéniségek, emiatt melós velük az élet, mert meg kell dolgozni a kapcsolatért. De tényleg létezik olyan kapcsolat, amiért érdemes dolgozni.
Biztos vagyok benne, hogy ha bárkit megkérdezünk, hogy inkább kutyás, vagy macskás típus, a válaszok nagyjából fele-fele arányban alakulnának. Az is biztos, hogy a kutyás és macskás tábor általában igyekszik meggyőzni a másikat, hogy az ő favoritja az igazi háziállat. A szerethetőbb, a kedvesebb, a hűségesebb.
A minden tekintetben megfelelő lény – vagy társ – ahhoz, hogy együtt éljünk vele. A kutyások szerint sokszor arra hivatkoznak, hogy a macskák túl öntörvényűek. Semmit nem lehet kezdeni velük, mert mindig azt csinálják, amit ők akarnak. A macskások pedig erre legtöbbször örömmel replikáznak, hogy hát persze, csakhogy ők éppen ezért szeretik őket, a kutyák különben is túl megalkuvók.
Persze, lehetne ezt még fokozni, de miért kellene folyamatosan mindenben csak a rosszat keresni, kinek van szüksége arra, hogy még nagyobb legyen a szakadék emberek között egy olyan dolog miatt, hogy most akkor miért lehetne kikezdeni a macskákat.
Nem túlidealizált macskák
A Netflix dokumentumfilmje elsőre egyébként éppen amiatt tetszett, mert nem akarja mindenáron kimondani azt, hogy a macskák pedig tökéletesek. Pedig ugye a macskák a főszereplők, szóval ez akár elvárható is lenne. Igazán érdekes látni és rájönni arra, hogy igen, a macskák nem túlidealizált szőrgombócok, de a tökéletlenségük miatt is igazán szerethetőek.
És persze a film több oldalról is rácáfol az olyan általános, macskákkal kapcsolatos kijelentésekre, mint például hogy a macskák a természetük miatt nem idomíthatók. Míg a kutyákról köztudott, hogy meg akarnak felelni az embereknek, a macskákat a film szerint rá kell venni arra, hogy megcsinálják, amit szeretnénk tőlük.
És ez igazi kihívás. Ez melós. Ezzel dolgozni kell. Manapság az emberek félnek az elköteleződéstől. Félnek, hogy nem minden úgy történik, ahogyan ők eltervezték. A macskák ebből a szempontból tökéletes lények. Dolgozni kell velük, értük. Ez pedig – szerintem – egy igazán értékes gondolat.
Eltérő személyiség
Az America’s Got Talent-et is megjárt ukrán Savitsky Cats – amely saját megfogalmazásuk szerint jól képzett macskák és emberek családja – tulajdonosai macskák idomításával foglalkoznak. Úgy vélik, hogy egy macskából csak úgy hozhatjuk ki a legjobbat, ha erős vele a kapcsolatunk.
Mivel minden cicusnak eltérő a személyisége, ők a fokozatosság elvét használják fel arra, hogy különféle trükköket tanítsanak nekik. Megfigyelik az állat erősségét, és arra alapoznak, vagyis idomításnál mindenképpen ők alkalmazkodnak az állatokhoz.
Az egyik macskájuk, Eddy például kutyák között nőtt fel, és nagyon jól elsajátította a kutyaszerű viselkedésmintákat, szokásokat. Ő például átugrik a papíron, vagy a gazdái talpán masírozik, amikor azok a hátukra fekszenek. De a macskáik másznak kötélen, vagy átugrálnak karikákon.
Abból a szempontból is a kutyákhoz mérik őket, amikor azt mondják, hogy a kutyák szociokognitívabbak, jobban részt vesznek a társas kapcsolatokban. Például felismerik a nevüket, hallják, reagálnak rá. Problémákat oldanak meg.
A film több kutatást is bemutat, miszerint ez nem így van. A cica is reagál a nevére, sőt, a gazdája is fontos része az életének. A macskák kifinomult lények, és általában a szociális jutalmat részesítik előnyben. Vagyis inkább az emberi figyelmet választják a jutalomfalat helyett.
A film egyértelműen kimondja, hogy a macskák szeretnek bennünket, embereket, de a szeretet egy nagyon összetett érzelem. A macskáknál – ahogyan sok embernél is – inkább a tettekben nyilvánul meg, ami talán még őszintébb megnyilvánulási forma.
Döglött egér – tehát szeretlek
Tehát számos érdekességet láthatunk, ha megnézzük a Mit gondolnak a macskák című dokumentumfilmet. A macskatulajdonosoknak is érdemes látniuk, mert a viselkedéskutatóktól gyakorlati tudnivalókról is kaphatunk jókora csokorral, amelyekkel jobban megérthetjük kis kedvencünket, jobban tudunk hozzá kapcsolódni.
Például, hogy a macskák esetében a lassú pislantás mosolynak számít. Ezt mi is alkalmazhatjuk velük, de a macskák is használják a velünk való kommunikációban. Ha jóban szeretnénk lenni a macskánkkal, akkor soha ne hátulról, felülről közelítsünk hozzájuk, hanem lassan, alulról. Mivel a macska utánozza a ragadozó életmódot, biztosítsunk számára magas helyet, ahol elidőzhet.
Akik nem szeretik őket, azt mondják, nem értik, mire gondolnak a macskák. A viselkedéskutatók azt mondják, nem ismerik őket. A farokcsóválás náluk teljesen mást jelent, mint a kutyáknál. A macskák ilyenkor mérgesek. Ha felemelik a farkukat, boldogok. Ha a farkuk végét mozgatják, az azt jelzi, hogy kíváncsiak.
Húsz különféle hangot hallat, és többet nyávog az a cica, amelyik emberek között él. Még az olyan többek által utált rítust is, mint amikor döglött egeret, vagy madarat tesz a lábtörlőnkre a tiszteletadás jeleként kell értelmezni. Hiszen ezzel azt mutatja, családtagnak tart, egyébként a kölykeinek visz haza ilyen módon élelmet. Tehát gondoskodik rólunk. A döglött egér azt mutatja, hogy fontosak vagyunk a számára.
Ha adunk, akkor kapunk
Ugye, mindezek elég jól hangzanak? Már-már olyan emberinek. A macskák esetében számít az egyéniség, így lesznek ők egyediek. Ugyanakkor nem kínálnak meglepetést, hiszen vannak olyan tulajdonságaik is, amely a faj minden egyedére jellemző.
Hasonló okok miatt kedvelem magam is a macskákat. Szerintem nem is olyan rosszak a macskák. Nem vagyunk közömbösek a számukra, csak mert látszólag pofátlanul viselkednek. Ők ilyenek, így kell őket elfogadnunk.
Azt se felejtsük el, hogy az őseik vadállatok. Vagyis mégis alkalmazkodtak hozzánk. De élni csak így lehet. Elfogadni a másikat, és csak akkor várhatunk bármit – figyelmet, szeretetet akár –, ha mi is adunk.
Kép: Netflix