Jegyzet – Karácsonyi gyorstalpaló azoknak, akik már nem hisznek
Közeledik a karácsony. A bőrünkön érezzük. Vagyis azon is. Amikor például beszerezzük az ajándékokat, amit ugye sokan már szeptemberben, vagy még előbb megtettek. Sokan pedig – például én is – az utolsó pillanatra halasztják. Egyik sem jó, vagy rosszabb a másiknál. Mindenki úgy csinálja, ahogyan tudja. Ez a gyorstalpaló most nem nekik szól.
És valójában nem is irányadó. Nem célom megmondani a tutit. Hogy is mondjam: inkább csak észrevételt tennék, amit szülőként, és olyan emberként tapasztalok évek óta, aki még hisz. Amióta gyerekeim vannak, borzasztóan zavar valami így karácsony körül. Tulajdonképpen bosszant is, és nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel. Igyekszem elővezetni a témát, hogy aztán rátérjek a gyorstalpaló lényegére.
A fő csapásvonal most az ajándékbeszerzés, ami ugye egyeseknél vagy még aktuális, vagy már nem (mert megtörtént). Tehát vásárolunk, előtte azért nézelődünk, felmérjük a terepet. Ezzel a gyerekvágyakat is kutatjuk.
De álljunk meg egy percre. Nem, nem, és nem! Nem mi szerezzük be az ajándékokat, hanem a manók, a Jézuska, az angyalok, Fagyapó, vagy Santa Claus. Mert a gyerekek hinni szeretnének, és hisznek is, hogy az elsuttogott vágyaik azért teljesülnek, mert ők kívántak, és ezt odafent, vagy bárhol a világunkban vagy azon túl – hitünk szerint tényleg bárhol – meghallgatták, és karácsonykor teljesítik. Nem pedig boltban vásárolta meg anya, apa, nagymama, nagypapa.
Szó sem lehet róla. Talán vannak, akik azon a véleményen lehetnek, hogy a gyerekeknek úgyis az ajándék számít. Úgy érzem, hogy a csodát, a várakozást, a hinni valamiben érzését minél tovább – és még azon túl is – megőrizzük. Számomra nem számít, hogy már kezdik kapizsgálni az ajándékbeszerzés valós forrását, én ragaszkodom a csodához, és hogy a Jézuska hozza az ajándékot.
Máshol lehet máshogy, akkor is fontosnak érzem ennek a megőrzését. Persze, mert én gyerekkoromban nem élhettem ezt át. Túl hamar lelepleződött a titok. Leleplezték, nem őrizték. Nekem ez akkor rosszul esett, de még csak el sem mondhattam a szüleimnek.
Ezért nagyon nem szeretem, ha valakik belerondítanak a gyerekek karácsonyába. Vélhetően nem szándékosan, de akkor sem. Hogy mire gondolok, és mi lenne a gyorstalpaló mondanivalója?
Hogy háromszor gondoljuk át, mások – leginkább a gyerekek előtt – hogyan beszélünk a karácsonyról. Mint magánember, és mint szolgáltató is. Az még rendben van, hogy a játékboltok kirakatát telepakolják ebben az időszakban játékokkal. Azt is értem, hogy ilyenkor többször reklámozzák a sípoló szarvú unikornist, de a körítés nem mindegy.
Sok reklámban így hangzik el: „vegye meg idejében a fa alá”, vagy „még megvásárolhatja az ajándékokat”. Ha belefutok hasonlóban a gyerekeim társaságában, pánikszerűen halkítom le a készüléket. A rádióállomások reggeli műsorai ilyentájt szívesen ecsetelik, hogy ki mit vásárolt, vagy vásároljon karácsonyra. De találkoztam már olyan játékbolti eladóval, aki a fiam társaságában arról beszélt velem, mit érdemes tőlük megvásárolni karácsonyi ajándék gyanánt.
Tudom, hogy ez az időszak a kereskedőknek nagyüzem. Mégis olyan jó lenne hinni a csodában, hogy a kereskedők, a műsorvezetők, a reklámszakemberek is tudnak hinni. Hinni és továbbvinni az őszinte várakozás szépségét.
Ez lenne a gyorstalpaló mondanivalója. Figyeljünk a másikra, figyeljünk a gyerekekre. Még ha számunkra csak a nyűgről és a vásárlásról is szól a karácsony, másnak nem biztos. Fogalmazzunk árnyaltabban. Nem szükségszerű kimondani a vásárolni szót, írjuk körül. Ha nem szeretnénk használni a Jézuska szót, lebegtethetjük is annak személyét, aki az ajándékot hozza.
A futárokat is belevonhatjuk a játékba azzal, ha nem biggyesztjük hozzá a futár szóhoz a szállító cégre utaló rövidítést. Hiszen tudjuk, ilyenkor milyen sok feladatuk van valójában a szállítócégeknek, tehát okkal beszélünk róluk. A karácsonyi gyorstalpaló játék értelmében a futár végül is bárki lehet, akár a Jézuska is.
Soha nem tudhatjuk, hogy a hallgatóság mit tud, mit hisz a karácsonyról. Olyan jó ilyenkor hinni valami jobban. Vagy legalább benne lenni a játékban. Tudom, egyszer úgyis kiderül. A Jézuska ettől még lehet örök. Ilyenkor játszhatjuk azt akár felnőttként továbbra is, hogy ő hozza az ajándékot.
A gyerekek hitét pedig ha lehet, tartsuk meg minél tovább.
Fotó: Canva
Grafika: Mucsi Boglárka
