Nem kell a tervezés emberének lenni ahhoz, hogy egy kicsit tényleg előre gondolkodjunk szülőként. Például a hétvégi program kapcsán. Csakhogy ne érje a gyereket csalódás vagy a szülőt kellemetlenség, mert anyának-apának gőze nincs arról, hogy néz ki a szarka, mit eszik a muflon vagy mikor nem késik le mosómedve etetését?

Mint mindenben, a szülőségben is a gyakorlat teszi a mestert. Irtó sok minden kell ahhoz, hogy egy felnőtt elég jó szülője legyen a gyerekének. Például nem árt, ha a szülő tényleg felnőtt ember. Ami messze nem jelenti azt, hogy karót kell nyelnie, nem örülhet az életnek, ne lehetnének gyermeki vágyai. Bevallom, nekem is jól esik, a gyerekkel együtt gumicsizmát húznom és a pocsolyában ugrálni a latyakos időben. És elmenni a vadasparkba megnézni a hiúzt, a szikaszarvast és a csíkos vaddisznó kölyköket. 

De ettől még, ha intenem kell arra, hogy reggel gyorsabban szedelőzködjen, nehogy elkéssen a iskolából, akkor megteszem, mi több a kezébe nyomom a kulcsát, az uzsonnás zacskóját, pedig mennyivel jobb lenne a reggeli kávémat újságolvasással töltenem!

A megfelelően jó szülőség iróniája, hogy tényleg menet közben alakul a felnőtt ember szülővé, válik egyre felelősségteljesebbé, ahogy növekszik a gyermeke. Mindenben. Nem csak abban, hogy megtanítja járni, beszélni, kezet mosni, betűket kanyarítani…Hanem a gyermek teljes életében jelen van, míg el nem kezdheti fokozatosan elengedni a gyermek(ei) kezét. 

A szülőség tehát egy állandó huszonnégyórás készenlét, még a hétvégén is. Szó sincs ilyenkor egy szülőnek lazsálásról, pihenésről, mert bizony résen kell maradnia. Feladata, hogy a gyereke egyen, pihenjen, játsszon, mozogjon, relaxáljon, kikapcsolódjon. Valamilyen közös időtöltés, program keretében is. Otthon vagy azon kívül. Például a Vadasparkban, vagy az állatkertben. 


Látogatás a Vadasparkba

A Budakeszi Vadasparkba például babakocsival is bátran el lehet indulni. A terep is bírja, és egy egészen kicsi gyermeknek is élmény állatokat látni élőben, testközelről. A jó levegőről, a zöld nyugtató színéről, és a mozgásról nem is szólva. 

Minél nagyobb egy gyermek, annál érdeklődőbb lehet a részletek felől: mit eszik a bagoly; miért van bezárva a cica, ami egyébként egy vadmacska; biztos, hogy nem tud kijönni a farkas; miért hangos a szarvas; milyen madár az a felborzolt tollú fekete, és miért dagonyázik a vaddisznó? 

Merthogy a gyerekek ilyen és ennél különb kérdéseket is fel tudnak tenni. Érdemes lenne éppen ezért felkészülni, hogy ne beszéljünk már sületlenségeket arról, hogy mit eszik a holló, ne tévesszük össze az aranysakált a rókával, vagy a dámszarvast a gímszarvassal, különben is dám, és nem dán, illetve mi a keresztneve a macinak? Elárulom: Romulus. 


Tényleg segít az internet

A felkészülés a szülőnek sem árt, ha nem akar túlságosan alul maradni. Komolyan mondom, néha nem is lehet figyelni az állatokra, mert annyi válaszként adott badarságot hall az ember, hogy nem tudja sírjon vagy nevessen. Mi most hétvégén a Budakeszi Vadasparkban egy csokornyit szedtünk össze. 

A kérdésekre pedig ott van a válasz például az interneten. Manapság már az egészen kicsi, önmagára valamit is adó állatsimogatónak is van saját honlapja, nemhogy egy vadasparknak vagy állatkertnek.

Az 1979-ben nyitott Budakeszi Vadaspark honlapjáról például naprakészen informálódhatunk. Megtudhatjuk, hogy Romulus felnőttként akár már negyed mázsányit is nyomhat, mindenevő, a bogaraktól a gyümölcsökön át, a virághagymákig bármit elfogyaszt, az apró rágcsálókat is szívesen megeszi. 

Ha tüzetesen olvassuk a honlapot az is kiderül, hogy a Bambi mesében valójában nem őz, hanem szarvas szerepel, a hibás fordítás miatt. A Bambi igazából egy amerikai fehérfarkú szarvas. Így amikor az őzikéhez érünk, akkor tudjuk mondani, hogy az őz ugyan szarvasféle, de nem szarvas!

Tájékozódni tényleg kifizetődő, például nem maradunk le arról, amikor a kis csíkos vadkondásokat kiengedik. Tényleg testközelből láthatjuk ahogy élelem után kutatva az orrukkal túrják az avart, a földet. Amire a farkasok Ulán a vöröses és Bajir a szürke színű azonnal előkerülnek a semmittevő pihenésükből, hogy feszült figyelemmel kövessék a kis gömbölyű prédákat. Hiába kapnak bőségesen enni, a vadászösztön a vérükben van. 

A felkészülés egy szülőnek sem árt

Nem vagyok híve a túlzott tervezésnek, de az nem árt, ha a szülő úgy indul egy állatkertbe, vadasparkba, hogy nem csak azzal van tisztában, hogy mennyibe kerül a belépőjegy ára, hol lehet parkolni vagy hogy ő maga hozzáférhet-e egy rendes kávéhoz vagy sörhöz, hanem nagyjából azt is tudja, milyen állatokkal találkozhatnak, és azok az állatok „mit tudnak” hogy ne mondjon már túl nagy sületlenséget a gyermekének, ha kérdezi. Márpedig kérdezi. Még a táblákat jól olvasni tudó kamasz is lehet kíváncsi.

Érdemes tehát tényleg felkészültnek lenni, hogy senki se csalódjon. Megtudni, mi várhat ránk: milyen állatok vannak (vagy már nincsenek – az egyik kislány például Romulus maci mellől kereste Tibort. A jámbor medve tavaly nyáron aludt el örökre. Csaknem ötven éves volt, ami a fogságban élő fajtársai között is nagyon szép kornak számít.), hogy a gyerek kedvenc állata elérhető e, merre található, hol van esetleg valamilyen változás a korábbi látogatás óta, van-e felújítás, mikor melyik állatnak van látványetetése, milyen új szolgáltatások vannak, vagy mik szűntek meg, hogy ne érje a gyereket csalódás, bennünket pedig kellemetlenség.

Hiszen a gyerek egészen biztos, hogy még azelőtt kérdez, mielőtt az információs táblákhoz érnénk!



Mielőtt a Budakeszi Vadasparkba mennénk: ITT tájékozódhatunk
Fotó: Polgár Ágnes