Rohamtempóban közeledik a karácsony. Ezt pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy a mozikban már az ünnepi hangulatot fokozó filmeket vetítenek. A Múlt karácsony egészen friss alkotás, mégsem mondható tipikusnak. Ezért szerethetjük, vagy éppen tarthatjuk furcsának is.
Öltöztessük ünneplőbe a szívünket. Ugye, milyen giccses kijelentés? És persze, hogy a karácsonyhoz kapcsolódik, amely már annyira közeleg, hogy a mozikba bekúsztak a karácsonyi filmek. Mint például a Múlt karácsony, amelyet elsősorban azért vártam annyira, mert a Wham! Last Christmas című giga slágerén alapul. Ez az a karácsonyi dal, amely sosem lehet nálam elcsépelt, és még Húsvétkor is legszívesebben ezt hallgatnám.
Múlt karácsony
A cím és a dalválasztás telitalálat. A főszereplővel, Kate-tel (Emilia Clarke) történt valami múlt karácsonykor. Valami, ami megváltoztatta az életét. Beteg lett, majd felgyógyult, de azóta csak árnyéka önmagának. Nincs hol laknia, ismerősöknél, barátoknál húzza meg magát, ahol mindig csinál valami butaságot. Felgyújt ezt, azt, kinyiffant egy halat, ráül a papírcsillárra, így azonnal mennie kell.
A szüleihez nem szeretne visszaköltözni, mert az anyja folyamatosan a betegségére emlékezteti. Ezt pedig Kate szeretné elfejteni. Iszik mint a „kefegödény”, egészségtelen ételeket eszik, a bárokban ismeretlen pasikat szed össze. Elvileg a világ legboldogabb állása az övé: manó-eladó egy egész évben nyitva tartó karácsonyi üzletben. De ezt is unja, nem tudja szívvel, lélekkel elvégezni a feladatát, amióta felgyógyult.
Londonban járunk. Ott, amely olyan, ma már klasszikus karácsonyi filmnek adott helyszínt, mint az Igazából szerelem. Azóta sem sikerült überelnie senkinek Richard Curtis megunhatatlan remekművét. A Múlt karácsony szerzőinek sem (a forgatókönyvíró Emma Thompson, a rendező Paul Feig). Pedig az igyekezet látszik. De a Múlt karácsony szerzői meglehetősen furcsa filmet készítettek.
Kell a szerelem
Kell a szerelem? Természetesen igen, és egy karácsonyi filmből nem is hiányozhat. A hányatott sorsú Kate véletlenül botlik bele Tomba (Henry Golding), aki tökéletes, ellentéte Kate-nek. Egészséges ételeket fogyaszt, biciklivel jár, nem használ mobilt, mert az elvonja a figyelmét a fontos dolgokról és egy hajléktalanszállón önkénteskedik.
Nem olyan tempóban haladnak a dolgok kettőjük között, ahogyan Kate megszokta. Tom nem akarja azonnal leteperni. Eléri, hogy költözzön haza, hogy ő is adjon másoknak, ne mindig csak elvegyen. De Kate még így is egyedül van, hiszen senki nem értheti, min ment keresztül múlt karácsonykor.
Az Igazából szerelem óta tudjuk, hogy a mellékszereplők is rendkívül sokat adhatnak hozzá a történethez, és ha több szálon fut a cselekmény, akkor abból egészen jó dolog is kisülhet. A Múlt karácsony egyik ilyen szereplője maga Emma Thompson. A filmben lényeges momentum, hogy Kate és családja jugoszláv menekültek, amely tény megpróbál adni a filmnek egy komolyabb mondanivalót.
Egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogy a menekülteket el- és be kell fogadni. Az ő új otthonuk már jelen esetben Anglia. Ez értékelendő, de Emma Thompson, mint Kate jugoszláv édesanyjának karaktere kissé erőltetettre sikeredett. Akcentussal beszél (még a szinkronizált verzióban is), mintha a saját nagyanyját alakítaná némi Nanny McPhee beütéssel. Alakítása inkább tűnik paródiának.
Ha már mellékszereplő, sokkal jobbat alakít Kate karácsonyboltos főnöknője (Michelle Yeouh), akit remek húzással csak Télapónak neveztek el. De a hozzá váratlan szerelemként betoppanó fura alak – a karakter a Fiú nevet kapta az alkotóktól – egyáltalán nem adott hozzá semmit a történethez. Viszont kellőképpen morbid volt ahhoz, lavírozzon a kínos és a vicces határán. Talán jobb lett volna kihagyni.
Öltöztessük ünneplőbe a szívünket
Nem tipikus szerelmi történet a Múlt karácsony, ez pedig sokakban lehet hiányérzetet kelt majd. Itt a lényeg nem a főszereplő párkeresése. Saját magához kell visszatalálnia. Annyira elveszett, hogy nincsen más választása. A betegsége mindenre rányomja a bélyegét, és ettől szeretne megszabadulni. Ebben segít neki Tom, aki így csak egy eszközzé válik a filmben.
Persze George Michael dalai tökéletesek, és megadják az ünnepi hangulatot. És az is, ahogyan Kate olykor-olykor szívvel, lélekkel előadja őket. Megszokhattuk, hogy a karácsonyi filmekben minden olyan tökéletes, de ez a film valamelyest más.
Valahol a nem tipikus karácsonyi történetszövés mégis jól áll ennek a filmnek. Attól, hogy nem csak minden rózsaszín, még történhetnek jó dolgok. Ha valami nem úgy történik, ahogyan elterveztük, az lehet sikeres végkifejlet. Ha valaki elindul a pozitív változás útján, az nem félsiker, hanem az élet maga. A szív dobog tovább.
Éppen ezért a film üzenete nem is lehetne más, ha giccses, ha nem, mint hogy öltöztessük ünneplőbe a szívünket. Ne mások kedvéért, hanem saját magunk miatt.
Fotó: Port.hu
