Néha talán elgondolkodunk azon, hogy milyen lehet gazdagnak lenni. Annyira, hogy bármit megtehetünk! Tényleg bármit! Elutazhatunk bárhova. Legyen ez a hely mondjuk egy hawaii szálloda. Itt aztán lesik minden kívánságunkat. De mindenkinek vannak rossz tulajdonságaik. Még a gazdagoknak is. És a pénz sem boldogít mindig. Vajon mindenki megkapja azt, ami jár neki? Valaki esetleg jelzi, hogy ahogyan viselkedünk, az gáz? Vagy minden marad a régiben? Ez a hawaii szálloda a Fehér Lótusz, amely egy sorozat címe is. A történet pedig a gazdagokról szól.

Így Covid idején kifejezetten jó ötletnek tűnik olyan helyre elutazni pihenni, ahol csak mi vagyunk. Mondjuk egy elhagyatott bungaló az erdő szélén. Egy lombház az erdőben. Ha nyaralunk is, legyünk biztonságban!

S ha már csak magunk szeretnénk lenni, lehetne mondjuk akár egy lakatlan sziget is az úti célunk. De ez mégsem akkora buli, mint Hawaii. És ha gazdag amerikaik vagyunk, miért ne jöhetne a képbe Hawaii? Jó persze, itt vannak körülöttünk mások is, azért mégsem olyan sokan, mint egy zsúfolt üdülőhelyen. Kevesebb szállóvendég, több alkalmazott. Így aztán biztos, hogy lesik minden kívánságunkat.

Gazdag, szegény: van különbség?

Bizonyára így állhat hozzá a tehetős utazó, ha útra kel. A pénzéért igenis kapjon meg mindent. A Fehér Lótusz egy szálloda neve olyan embereknek, akik megtehetik, hogy igazán jó helyen nyaraljanak. És egyben egy sorozat is, amely révén beleshetünk pár frissen érkezett szállóvendég és az alkalmazottak néhány igazán izgalmas és tanulságos napjába.

Méghozzá roppant érdekes tálalásban. Milyen lehet gazdagnak lenni, és egy festői helyen nyaralni. Nem is akarjuk tudni. Vagyis de: akarjuk! De nem csak gazdagok vannak a lótuszban, látjuk, ahogyan a személyzet próbál helytállni. A két érdeket nehéz összeegyeztetni, s bizony nem véletlenül látszik az óriási különbség a gazdagok és a szegények, jelen esetben a kiszolgáló személyzet, vagyis a szálloda munkatársai között.

A Fehér Lótusz azt is megmutatja, hogy milyenek vagyunk mi, emberek. És hogy mennyire csak magunkkal, a saját problémáinkkal vagyunk elfoglalva. Mert problémái, nehézségei mindenkinek vannak. Legyen gazdag, vagy szegény. Szállóvendég, vagy ott dolgozó alkalmazott.

Akkor mégis csak hasonlít egymáshoz a két réteg? A kérdés az, hogy tudunk-e jobb irányban fejlődni, tudunk-e változni? Egyáltalán tudjuk, hogy min kellene? Vagy a pénz, a hatalom elviszi a fókuszt mindenről?

Gazdagok és a Fehér Lótusz

Tehát a Fehér Lótuszba – amely állítólag a legromantikusabb szálloda Hawaii-n – új vendégek érkeznek. Egy nászutas pár Shane (Jake Lacy) és Rachel (Alexandra Daddario), ahol Shane a gazdag, Rachel meg csak egy újságíró.

A Mossbacher-család, ahol a család feje a munkamániás, túlságosan megértőnek mutatkozó, de valójában mindig kissé lekezelő anya, Nicole (Connie Britton), az apa, Mark (Steve Zahn) teng-leng ebben a furcsa dinamikájú családban, és mindig talál valamit, ami miatt sajnáltathatja magát. Talán ezzel tereli el a figyelmét. Lányuk, az undok ábrázatú Olivia (Sydney Sweeney) a barátnőjét, Paulát (Brittany O Grady) is magával hozta.

Ők ketten a vízparton olvasgatnak, és lenéznek mindenkit, aki elsétál előttük. És ott van Olivia öccse, Quinn (Fred Hechinger), akit elszakítani sem lehet a mobiljától egészen addig, amíg az óceán ezt megteszi. De micsoda változások indulnak be nála ezek után! És a folyton elvarázsoltnak tűnő, magányos Tanya (Jennifer Coolidge, akiről felejtsük már el végre, hogy ő volt Stifler mamája) aki egyedül érkezett a szigetre, hogy elszórja az óceánban az elhunyt anyja hamvait.

És aki tényleg dilinyós, de jól áll neki. Már, amikor. Szép kis kompánia. Mindenkinek van valami dilije. És akkor még nem is beszéltünk az alkalmazottakról. Akik várják a hajóval érkező vendégeket a parton. Műmosollyal, erőltetett integetéssel. A szállodát vezető Armondot (Murray Bartlett) nem kell félteni. Eszközként kezeli a vendégeket, ott szúr ki velük, ahol csak tud. Úgy hívja őket, hogy a lótuszevők. És nem kedveskedésből.

A wellness részleget vezető Belinda (Natasha Rothwell) bűne csak annyi, hogy hisz az emberekben, és kedvességét sokan kihasználják. De ő is változhat. Dillon (Lukas Gage), néha vendégeket kísér, néha pedig még olyasmit is megenged az elcserélhető műszak ígéretére a főnökének, amit egyébként nem tenne meg.

Mi számít az utazás végén?

De tulajdonképpen mindegyik szereplőre igaz, hogy csak saját maguk fontosak saját maguknak. Mindegyikük csak a saját érdekeit nézi. Hogy neki hogyan lenne a legjobb. Ha emiatt át kell gázolniuk másokon, hát megteszik.

Szóval nézőként belecsöppennünk ebbe a rendkívül taszító világba, amelyet valamiért mégis szórakoztató nézni. Mondjuk inkább, hogy tanulságos. De mégis lehet vicces, mint egy szatíra. Jót nevetünk, mert az egész helyzet kifigurázott. Amikor belátunk a gazdagok álarca mögé, akik ott élnek egy hétig összezárva egy szállodában, és azt érezzük, hogy hiába van pénzük, mégsem cserélnénk velük egy percig sem.

Zavarba ejtő sorozat a Fehér Lótusz. Hol nevetünk, hol viszolygunk, hol szánjuk, hol megértjük, hol elítéljük a szereplőket, de mindig kiváltanak belőlünk valamilyen érzelmet. Megtéveszt, mert nem tudjuk, mi lesz a következő lépés. Mi derülhet még ki? Vajon ki viszonyul érzéketlenebb módon a másik ember problémáihoz? Olivia, Tanya, Belinda, Armond, Shane, Nicole, Mark?

Tulajdonképpen bárki lehet. A kérdés tényleg az, hogy ezek az emberek képesek, hajlandóak e változtatni? Vagy minden marad a régiben? Az egy hetes nyaralás alatt a Fehér Lótuszban, tragédiák, veszteségek, árulások történnek. Barátságok, házasságok, életek, sorsok múlnak egy pillanaton, vagy az emberségen. Sikerül valakinek kitörni ebből a hamis világból?

Vagy amikor elutaznak, minden marad, ahogy volt azelőtt? Mert úgy a kényelmesebb, és mert ott a hatalom és a jólét, ahol a pénz. Hiszen más nem is számít a Fehér Lótusz szereplőinek.


Fotó: HBO GO

Karóczkai-Müllner Helga