Kisgyerekeknél egy-egy fejlődési szakasz során megfigyelhető a visszatérő ritmikusság: kissé kigömbölyödnek, majd megnyúlnak, magasabbra nőnek, ilyenkor vékonyabbnak tűnnek. Ez a növekedés előtti gömbölyödés akkor is megfigyelhető, amikor első osztályosként az iskolapadba ülnek. Mert hirtelen kevesebbet mozognak, mint korábban az óvodában tették. A gyerekkori elhízás témája elkerülhetetlenül figyelmet kap, ha korábban nem is, amikor falni kezdenek a pubertás alatt, akkor mindenképpen. Dr. Szabó Andrással, a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanárával telefonon beszélgettünk, informatív, könnyen megfogadható tanácsokat kaptunk tőle az elhízás ellen.

A gyerekkori elhízás nem egy vidám téma, mégis lehet úgy beszélni róla, hogy a szülő ne kapjon azonnal gyomorgörcsöt attól, valamit nagyon rosszul csinál, ha a gyerekének például magas a testzsírszázaléka, vagy az utóbbi időben többször nyúl a kekszes doboz felé, esetleg már némi túlsúllyal birkózik, mert észszerű és kézzelfogható segítséget kap ahhoz, mire figyeljen oda a jövőben.

Ahogyan mi is azt kaptunk a gyerekkori elhízás témájában dr. Szabó András, a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanárától. Az orvos már a beszélgetésünk elején tisztázza, hány éves kortól beszélhetünk gyerekkori elhízásról?

‒ Már az iskoláskor elején, hat éves kortól bőven találkozunk túlsúlyos gyerekekkel. Pontos számot nem tudok mondani, mert magyarországi adatok nincsenek a legutóbbi évekből, Európaiak viszont igen, azokból látszik, hogy a 13-15 éves kor közötti korosztály a legérintettebb. Valamivel kevesebben vannak azok akik 14-18 év közöttiek. A túlsúlyosság a gyerekek mintegy 30 százalékát érinti.

Gyerekkori elhízás kisokos

Jó lenne szülőként azzal is tisztában lenni, tulajdonképpen mit nevezünk gyerekkori elhízásnak?

‒ Alapból a test súlyát nézzük a gyerekeknek, de az arányokat kell figyelembe vennünk. A testsúlynak van egy átlagos értéke a kortól függően, ezek táblázatokban vannak rögzítve. Ha a gyerek súlya meghaladja az ő korának megfelelő 90 percentilis* százalékot akkor túlsúlyról beszélünk, ha meghaladja a 97 százalékot az már elhízás.

Hozzáfűzi, hogy van egy másik érték is, az úgynevezett Body Mass Index, amit a legtöbbször rövidítve olvashatunk: BMI. Magyarul testtömeg indexnek is nevezzük (TTI). Aminek lényege, hogy a testsúly és a testhossz értékeiből számolunk: a testsúlyt elosztjuk a magasság négyzetével.

‒ Általában a 30 feletti értéket tekintjük kórosnak, a fiatal gyerekek 25-30 BMI között túlsúlyosak, 30 felett elhízottak, 35 felett pedig közepesen, 40 felett pedig súlyosan elhízottak‒ hívja fel a figyelmet.

Tehát egy 12 éves fiú, amennyiben 155 cm magas, és meghaladja a 65 kg-ot, akkor a BMI 27, és ő már túlsúlyosnak számít.

Dr. Szabó András azt is hangsúlyozza, hogy nem teljesen tökéletes ez a számítás gyermekkorban, éppen ezért érdemesebb csak a felnőtteknél használni, mintsem a gyerekeknél:

‒ A BMI inkább csak az alapszintű orvosi megközelítés szempontjából bír jelentőséggel. Ha bekerül hozzánk egy gyermek a túlsúly, elhízás problémájával, akkor mi nem ezekre az adatokra hagyatkozunk. Van olyan testösszetétel elemző eszközünk, amivel pontosan le tudjuk mérni, hogy a gyermek testsúlyából mekkora súlyt tesz ki a csont, az izomzat és a testzsír aránya, amiből jól látszik, hogy 10 kilogramm túlsúly például izom vagy zsír a gyermeken.

Dr. Szabó András, a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Informatív, könnyen megfogadható tanácsokat kaptunk tőle a gyerekkori elhízás témájáról.

A testzsírok és amit azokról tudni érdemes

– Gyakran hallani: baj van, ha nem megfelelő a koleszterin vagy triglicerid érték. Ez a szülőt komoly frászként érintheti, mit kell tudni a testzsírok vérszintjéről?

‒ A vérben lévő zsíroknak, a koleszterinnek, a trigliceridnek a mértéke önmagában nem jelent semmit, még ha ez magas is az átlaghoz képest ennek akkor sincs feltétlenül köze az elhízáshoz, a magasabb testzsírszázalékhoz. Az esetek nagy részében kiderül, ez családilag öröklődött. A familiáris hiperkoleszterinémia független attól, hogy valaki mit eszik és hogy eszik, el van-e hízva vagy sem ‒ tisztázza.

A testzsírszázalék és tömeg mérésénél a gyermek életviteli hátterét is figyelembe kell venni. Példaként említi, hogy egy rendesen sportoló gyereknek, aki csupa izom, annak a súlya is nagy és a csontozata is nehezebb, ráadásul ha nem magas, hanem alacsony, úgy könnyen kijön egy kórosnak mondható BMI érték, holott az égvilágon semmi baja sincsen és legkevésbé van elhízva.

‒ A kezelés során az első lépés a diéta, a zsírbevitel csökkentése. A zsírelvonásra viszont nem nagyon szokott a familiáris hiperkoleszterinémiás gyerekek szervezete reagálni ‒ árulja el.

Kamaszkor és a nasizás függvénye

‒ Probléma, ha a kamasz egyik napról a másikra többet eszik, nassol?

‒ Kamaszkorban elkezdenek dolgozni a hormonok, ami kedvező hatással van az izomerő fejlődésére. Ha egy normálisan élő gyerek pubertáskorban pluszban még egy kicsit sportol is, az együttesen nagyon intenzív időszakot jelent a szervezetének a növekedése, és a fejlődése szempontjából, amiért teljesen természetes, hogy többet eszik, de ettől még nem hízik el, mert a plusz kalóriákat felhasználja a növekedésre és a mozgásra ‒ válaszol.

Majd folytatja: ‒ Sokkal inkább arról van szó, hogy azok a gyerekek, akiknél túlsúly, elhízás merül fel az általános iskola felső tagozatában – gimnázium alsó szintjén, a pubertással eleve tele vannak pszichés problémával. Ha a családi vagy az iskolai háttér olyan, hogy még tovább nehezíti a gyerek életét, akkor ő gyakran kompenzációs evésbe kezd. A pszichés szorongást, a stresszt próbálja azzal oldani, hogy nasizik. Amibe ilyenkor a nagymama is besegíthet a finom falatokkal. Ez pedig azért nem jó, mert a gyerek csak ül egész nap az iskolában, aztán otthon a laptop, a komputer, a telefonja vagy a televízió előtt.

Dr. Szabó András tapasztalata szerint a gyerekek ma tized annyit mozognak, mint amennyire szükségük lenne, ehhez a kevés mozgáshoz pedig nem kell túl sokat pluszban enni, hogy hamar túlsúly legyen.

A nassolás helye a diétában: a gyerekkori elhízás csapdája

– A diéta szó egy kamasznak elég ijesztőnek hangzik, mit ehet a túlsúlyos gyerek?

‒ Túlsúly esetén elsőként javasolom, hogy a megszokott nagyságú tányér helyett vegyenek elő egy kisebbet, így kevesebb ebédet kap a gyerek, mint eddig. A csirkehús ugyanakkora marad, mert a csirkecomb méretén nem érdemes változtatni, de kevesebb lesz a krumpli, vagy a rizs. Ha ezt megeszi a gyerek és ez elég, akkor hagyjuk békén, de ha nagyon veri az asztalt, hogy még szeretne enni, akkor kapjon még egy kicsit – nem kell éhezéssel gyötörni a gyereket. Ez a diéta inkább csak egy kis kalória megvonást jelentsen ‒ ajánlja.

Majd folytatja, tulajdonképpen nem is az a kérdés mit ehet, hanem mit nem ehet a túlsúlyos gyerek. Az orvos kizárja az édesített üdítőitalokat és mindenféle nasit, amit a főétkezés mellett eszik a gyerek. Nincs chips, nutella, ropi, cukorka, keksz, süti, csoki és társai.

‒ Ezeket teljesen ki kell hagyni, de hétvégén egyszer lehet azt csinálni, amikor például együtt van a család, hogy eszik a diétázó gyerek is sütit, tortát, nutellát, ha éppen azt akar, de egy héten csak egyszer és nem minden nap.

Továbbiakban dr. Szabó András ajánlja a magas koleszterinszint és zsírbevitel csökkentésére, hogy olyan konyhatechnológiát használjunk, amivel spórolhatunk a zsíron. A légkeveréses, kevés olajat használó gépben süssük a krumplit, ne rántott húst készítsünk nagy mennyiségű olajban, hanem a húst kevés zsiradékon vagy olajon süssük, vagy anélkül a sütőben.

‒ Persze a rántott hús a sült krumplival a világ legfinomabb étele, amivel viszont egy csomó felesleges kalóriát viszünk be. Pedig nagyon finom sültet lehet csinálni olaj nélkül a sütőben is. Úgyis nagyon finom. El kell hagyni a zsírt és mozogni kell! ‒ hangsúlyozza.

Kiemeli: Sem, a zsír, sem a cukor, sem a fehérje nem káros a szervezet számára. Alapban ezek a normális táplálékok. Nem az a baj, ha valaki cukrot vagy zsírt eszik, a baj az, ha nem mozog eleget és akár zsírból, akár cukorból többet visz be, mint amit mozgással, energiával el tud használni, és az elkezd raktározódni. Nem attól lesz valaki cukorbeteg, hogy cukrot eszik, hanem attól, hogy sok kalóriát visz be ahhoz képest, mint amennyit ő mozgással fel tud használni ‒ mutat a problémára.

Nem az a baj, ha valaki cukrot vagy zsírt eszik, a baj az, ha nem mozog eleget Fotó: Getty Images

Hatványozódó ördögi kör: inzulinrezisztencia

A beszélgetés során kitérünk az inzulinrezisztencia kérdésére is. Az orvos leírja a pontos folyamatot: ahogy elkezd nőni a stressz az iskolai problémák, a családi gondok miatt, és a gyerek egyre többet eszik és egyre több felesleges kalóriát visz be, mint amennyire szüksége lenne, a szervezetben úgy kezd el csökkenni az inzulinérzékenység. Ezt nevezik inzulinrezisztenciának. Ebben az állapotbanaz inzulin nem hat megfelelően, és az izmok nem tudják felvenni a plusz bevitt kalóriát, az így fennmaradt kalóriát zsír formájában el kezdi raktározni. A gyerek mindettől állandóan fáradtnak, ugyanakkor meg éhesnek érzi magát, mert az izmok nem férnek hozzá az energiához. A gyerek a legegyszerűbb megoldást választja az éhség és a fáradtság ellen: gyorsan eszik valamilyen édes, cukros dolgot, amivel ugyan helyrebillen átmenetileg ez az éhségérzet, de az a plusz energia megint a raktárba megy, és nem az izmokhoz, ami tovább rontja a helyzetet. Az állandó fáradtság érzés pedig gátolja a szükséges testmozgást.

‒ Annak a gyereknek, aki bekerül ebbe a folyamatba, nagyon nehéz lefogynia, mert ha el kezd nagyon diétázni, akkor a szervezetünk úgy reagál, hogy ha most nincs elég kalória, akkor raktározni kell. A gyerek meg úgy érzi, már alig eszem valamit, mégis hízom ‒ festi le.

Mit lehet tenni az inzulinrezisztencia ellen?

‒ Komoly túlsúly vagy inzulinrezisztencia esetén nagyon szigorú szénhidrát megvonású vagy nagyon szigorú zsírszegény diétát ajánlunk. Van, aki mellette magas fehérje tartalmú diétát is előír. Ezek mind-mind jók szoktak lenni ‒ átmenetileg legalábbis ‒ ha nem történik az, hogy egy-két hónap látványos fogyás után, a továbbra is pszichés tehertől a gyerek feladja a diétát, és enni kezd. Lehet nem is sokkal, csak egy kicsivel többet, amivel a szigorú diéta alatt lecsökkentett anyagcsere felborul, és a picivel több kalória megint a raktárba megy, és a gyerek visszahízza a leadott öt-hat kilóját, és kezdődik újra az egész. Ez általában azért nehéz, mert nem öt-hat kilót hízik vissza, hanem tízet.

Viszont ha valaki tényleg nem a mekiben, hanem normálisan étkezik és kiderül, hogy örökletes, családi hiperkoleszterinémiája van, akkor ott nincs sok esélyünk a diétával való megoldásra, mert nem a zsírbevitel okozza a magas koleszterinszintet. Ebben az esetben a koleszterinszintet csökkentő gyógyszert lehet adni, amitől nem kell félni, a gyógyszer is természetes, nem a világűrből származik.

A megoldást az orvos a mozgásban látja: ‒ Csak kőkemény napi négy-öt óra intenzív testmozgással lehet áttörni, hogy helyreálljon az inzulinérzékenység, megemelkedjen az alapanyagcsere és elérjük, hogy a gyereknek a jó étvágya mellett sincs egy gramm súlyfeleslege sem: mert mozog, él, eszik és jól működik a szervezete.

– És aki fordítva van, nagyon vékony és inzulin-rezisztens gyerek, neki hogyan tudnak segíteni?
‒ Ez a cukorbetegségben fordulhat elő, bár itt nem rezisztenciáról, hanem inzulin hiányról van szó. Ekkor inzulin kezelésre szorulnak.

*A percentilis görbe segítségével az orvosok és védőnők grafikus formában tudják nyomon követni a gyermek hossz- és súlyfejlődését. Általa nemcsak a csecsemők, hanem a kamaszok fejlettségéről is megfelelő információt szerezhetünk. A kapott adatok lehetővé teszik az azonos korú gyerekek fejlődésének összehasonlítását, a legfontosabb mégis az, hogy mindenkit önmagához viszonyítsanak. A percentilis táblázatban felsorolt százalékok azt mutatják meg, hogy a mediántól (50%) mely irányba mutat eltérést egy gyermek fejlődése. Forrás: Wikipedia


Kép: SOTE és Getty Images