Már megint január van – konstatálta magában rezignáltan az Opel volánja mögött, miután kikanyarodott a kapu előtti felhajtóról. Sóhajtani sem volt kedve, inkább csak krákogott egyet. De alig észrevehetően, inkább csak magában. A rádiót már régen nem kapcsolja be, ha autóba ül. Minek? Nem szereti hallgatni semmit. Elvonja a figyelmét.
Ez a január pedig kifejezetten idegesítő hónap. Mi történik januárban? Semmi! Az, semmi! Kevéske valami azért akad. Eseményecskék várhatók januárban. Tizenegy. Miért ugrott be most éppen ez a szám, amikor nem is hallgatja a slágerlistát? Tizenegy – már megint. Kétszer tizenegy az vagy jó, vagy nem jó. De legyen inkább jó. Olyan szépen néz ki leírva. Kétszer is egymás után.
Nehéz megszokni a januárt. Hó is vagy van, vagy nincs. Végül is tél lenne. Vagyis most éppen nincs. Mármint hó. Most bezzeg úgy melegít a nap, mintha Palermoban lennénk. Hó az minek? Majd márciusban, hogy elfagyjon a barack, és idén se lehessen barackos joghurtot kapni a boltban. Palermoban vajon kapni barackot?
Sehogy se jó! Nem jó semmi. Még az évkezdet sem. A január meg. Pláne nem.
Ironikus január. Miért nem tudott a január úgy folytatódni, ahogyan december kezdődött? Olyan kis kellemesen, érdekesen. Amikor jönnek-mennek a gondolatok, és egy csapásra minden olyan jónak tűnik. Aztán bumm, és hirtelen csak a bizonytalanság maradt. Mintha az élet ezzel is megtréfálta volna. Egy vicc az egész. Gúnyba bújtatott szépítés. Kaphatna több szívecske üzenetet.
Irónia. IRÓNIA! Még felkiáltójelet is gondolt utána. Így nyomatékosabb még a gondolat is.
Na tessék! Már itt tartunk, hogy irónia. Hogy jutott el az iróniához a rezignáltságtól, a jó ég tudja. Olyan ő, akivel ez csak megtörténik. Hogyha kell, odább áll. Ő az úton merre jár, abban nincsen rendszer.
És mit ér ezzel a fenemód nagy elszántsággal, határozottsággal, céltudatossággal? És hittel – ezt már gondolatban sem akarta szóba hozni magának. Nem egyeztethető az most össze azzal, ami benne van.
Ironikus január. Fújt egyet. És végre tudott mosolyogni.
Mindez addig járt a fejében, amíg az autóval eljutott a kaputól a barkácsáruházig. Mert ott már más dolga volt.
Fotó: Photo Images
Grafika: Mucsi Boglárka
