A séta egyszerű és könnyű mozgásforma. A gyaloglást a zsírégetés szempontjából az egyik leghatékonyabb mozgásformának tartják, fogyókúrára is kiválóan alkalmas. Ráadásul nem kerül semmibe, és saját időbeosztásunk szerint élvezhetjük. Mi több, a séta egy meglepő problémán is segíthet: a magányon.

A magány nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek körülöttünk emberek, mert a magány még egy nagycsaládban is ránk törhet. Érezhetjük akkor, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan szeretnénk, ahogyan valamikor elképzeltük és ez pont azokkal nem beszélhetjük meg, akikkel élünk. Ha túl sok a gondunk, és nincs időnk magunkra, vagy úgy érezzük nem tehetünk többet magunkért. Dolgoznunk, hajtanunk kell. Másokat kell inkább szem előtt tartanunk magunk helyett. És az is előfordulhat, hogy rengeteg barátunk van, mégis úgy érezzük, senkihez sem kapcsolódunk igazán mélyen.

A magány érzetéről jó tudni, hogy könnyen krónikussá válhat, mert egy magányos ember agya úgymond megakadhat abban az állapotban, hogy egymaga van, elszigetelheti magát miközben csak robotol. Néha a magányt a szociális készségek hiánya okozza, amikor nehéz az ismerkedés, vagy terhesnek tűnik a kapcsolattartás. Minél jobban lemond az ember mások társaságáról, annál nehezebben tud kapcsolatot kezdeményezni.

De hogyan kapcsolódik mindehhez a séta?

Enyhítsük a magányt egy sétával

Az agynak éppúgy edzésre van szüksége, mint az izmoknak. Ha egy magányos ember nem kap stimulációt az agy azon területein, amelyek a társas kapcsolatok fenntartásához szükségesek és éppen a társas interakcióban fejlődnek, akkor azok úgymond megtorpannak.

A jelenlegi kutatások tükrében a magány enyhítésének hatékony módja, ha megpróbálunk – nem kényszerből, hanem saját elhatározásból – társadalmi tevékenységben, például egy jótékonysági programban, egy hitközösségben vagy egy hobbiban részt venni. Illetve a magány érzése más módon is enyhíthető, például sétálással.

Egy legújabb tanulmány szerint napi négy-öt kilométer gyaloglás teljesen megszüntetheti egyes egyénekben az enyhe magány érzését. Ennyi idő alatt az ember már elkezd magában mélyen beszélgetni. Megfigyelni a környezetét. A séta gyakorlata aktiválja az agy idegi hálózatait, amelyek megtörhetik a magányhoz kapcsolódó negatív gondolatok körforgását, enyhíthetik a magány érzését és elősegíthetik a szociális interakció felé tett lépéseket.

Séta közben könnyebben nyitni kezdünk. Rámosolygunk a szembejövőre, egy babakocsit toló anyukára, na meg a babára, egy csaholó ebre. Lazábban szóba elegyedünk akár idegenekkel is. Ha napról napra hosszabb távot teszünk meg, könnyebben tudunk nyitni, az új útvonalak és az emberek felé is.

Tegyük érdekessé a sétát

Kezdetben az is előfordulhat, hogy nehezünkre esik elindulni, vagy menet közben unjuk meg a sétát. Ilyenkor jó, ha olyan tevékenységeket keresünk séta közben, ami egyfajta elmélyülést igényel és leköti a figyelmünket. Ez lehet az, hogy előre megtervezzük a sétát, és térkép szerint haladunk, vagy ellenkezőleg figyelünk az intuíciónkra és arra fordulunk, amerre tetszik. Vagy számoljuk az útközben látott kutyákat, macskákat, magunk mellett elhaladó autókat.

Célokat is kitűzhetünk magunk elé, például mennyi lépést teszünk meg, vagy hány percet sétálunk. Bármelyik figyelemelterelést is válasszuk, ha sikerül a flow élményt, azaz az önfeledt belefeledkezést megtapasztalnunk, boldogabbnak fogjuk érezni magunkat, és kevésbé magányosnak. Gyakoroljuk rendszeresen a sétát, ne adjuk fel a cselekvést ahhoz, hogy el tudjuk hagyni a magányt.

Előfordulhat, hogy egyéb pszichés problémánk van, mint például szorongás, depresszió vagy pánikbetegség miatt szigetelődik el valaki a környezetétől. Ebben az esetben érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni az első lépések megtételéhez.

Fotó: Getty Images/Canva