10 kérdés című interjúsorozatunkban szívünknek kedves közéleti embereket kérünk fel arra, hogy válaszoljanak néhány felvetésünkre, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessük őket.

Bodrogi Eszter, vagy ahogyan a nagyközönség ismeri Fűszeres Eszter receptjeiért teljesen odavagyunk. Amikor 2007-ben elindította blogját, majd 2008-ban megjelent a szakácskönyve, már beszélgetést kértünk tőle. Akkor még egy másik újságban. Eszter mottója „Hétköznap sietős, szombaton kóser” jelmondata ma is változatlan, még azután is, hogy megjelent még két gasztronómiai könyve, és számtalan jobbnál-jobb recepttel, fogással, konyhai trükkel rukkolt elő.

Évek óta tart Bodrogi Eszter főzőesteket Budapesten, de hamarosan indítja Erdőbényén is kétnapos főzőkurzusait. Addig is érdemes követni őt, és a professzionálisan felszerelt új konyháját, aminek kialakításába követői figyelmét is bevonta a social media több felületén is. A főzőkurzusokon a nemzetközi kóser konyha mellett, zempléni ízekkel várja a jelentkezőket.

Beszélgetésünk jó hangulatúan, telefonban és tegező módban történt, a régi ismertségnek köszönhetően.

Elengedhetetlen kérdés: szoknya vagy nadrág?

Ha bárhogyan értelmezhetem a kérdést, akkor nadrág – vágja rá a választ Eszter.

Majd később, a tíz kérdés megválaszolása után még visszatér rá: – Ezen a kérdésen még gondolkodom kicsit. De marad a nadrág. Nadrágot szoktam viselni.

Hogyan, mivel szereted indítani a napot?

– Kávéval. És hajlandó vagyok negyven perccel korábban kelni azért, hogy visszavigyem magammal az ágyba, és ott negyven percen át igyam. Ez azt jelenti, hogy nagyon hosszú idő, mire ki tudok mászni az ágyból. Nekem muszáj így történnie. 

Zuhany vagy fürdés?

– Zuhany abszolút. Fiatal lány koromban szerettem ázni a kádban, most inkább zuhany. Nem a gyorsaság miatt, mert képes vagyok egy negyed órát-húsz percet is állni a zuhany alatt is.

Mi a hangsúlyosabb: az ebéd, vagy a vacsora?

– Ha lehet mondani akkor inkább a reggeli, mi mindig együtt reggelizünk, pont azért, mert este sokszor ezerfelé vagyunk. De ha nem lehet, az ebéd és vacsora között kell választani, akkor inkább a vacsora, pár családtagot csak elkapok itthon. 

Mikor érezted magadat utoljára felszabadultnak?

– Most hétvégén. Én fel tudok szabadulni, bármikor, ez egy képességem. Pezsgőfesztiválon főztem, kulis munka volt, de mégis felszabadult voltam. 

A humor vagy a kedvesség oldja a feszültséget?

– A kedvesség szerintem a legfontosabb tulajdonság, mégis alig gyakoroljuk. Ha csak egy kicsit kedvesebbek lennénk egymással, sőt idegenekkel is, hatványozottabban jobb lenne a világ. A humort pedig az egyik legjobb tulajdonságnak tartom. Imádom a humoros embereket, remélem én is az vagyok!

Fontos, hogy szeressenek?

A szeretteim nagyon fontos, hogy szeressenek, de különben is jobban szeretem, mint ha utálnak. Nagyon rossz kapcsolatnak kell lennie annak, amiben már nem érdekel, hogy szeretnek-e. 

Kit hívnál vészhelyzetben?

–  A férjemet. Második helyen az anyukám van.

Mi volt a jeled az óvodában? 

– Kiscsoportban egy szál tulipán. Középső csoportban három szál tulipán. Nagycsoportban pedig boríték. Érdekes, hogy minden évbe más jelem volt. A gyerekeimnek már nem így volt. A Március 15-e téren egy bérház földszintjén volt az óvoda. 

Hová szeretnél mindenképpen eljutni (akár még egyszer) az életben?

– Vannak helyek, ahová visszamennék. De soha nem voltam még Mexikóban. Oda a kaják miatt mennék! 


Köszönjük az interjút! 


Fotó: Kerepeczki Anna